16. rész:

(*-----------------------*♥)

                                               
- Stell, ébredj! Itt van Amy - hallottam reggel Zayn hangját. Morogva belefúrtam a fejem a párnába, mire felnevetett és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Ki az ágyból! - tört be hozzánk Amy, majd lehúzta rólam a takarót. 
- Megőrültél? Megfagyok! - nyafogtam, majd fújtatva felültem. 
- Bocsáss meg, ha megzavartalak így délelőtt 11-kor...
- Hajnal - szóltam közbe.
- ...De el kell mennünk vásárolni, mert holnap este buliba megyünk!
- Én nem tudok róla... - töprengtem.
- De most már tudsz! Szóval told ki a segged a fürdőbe, rakd rendbe magad, aztán öltözz fel és induljunk! - kiabált rám, amitől hátrahőköltem.
- Hát nem édes ilyenkor? - súgtam Zaynnek, aki csak nevetve megrázta a fejét, majd kimenekült a szobából. 
Alig fél óra múlva már indulhattunk is vásárolni.

- Oké. Ez a ruha legyen, vagy ez? - mutatott fel először egy zöld, majd egy kék koktélruhát. Egyébként mind a kettő ugyanúgy nézett ki, csak a színük különbözött.
- Legyen a kék! - mondtam határozottan, ő pedig bólintott, és visszarakta a zöldet a helyére.  
Ugyanolyan ruhát vettem én is, csak feketében. Miután megvettünk minden kiegészítőt, meg vettünk pár cipőt is, hazaindultunk. A kocsiban végig énekeltük az utat, és röhögve szálltam ki a srácok háza előtt. 
- Tartasz nekünk bemutatót? - kérdezte Harry, miután meglátta hogy hazaértem. Zayn finoman tarkón csapta, majd rám mosolygott, mire felnevettem és megcsóváltam a fejem. 
- Maximum nekem tart - mondta Zayn egy széles mosoly kíséretében. 
- Csak szeretnéd - mosolyogtam rá.
- De még mennyire - vigyorgott, majd átölelt és megcsókolt. 
- Majd még eldől... - dünnyögtem mosolyogva, és ismét megcsókoltam.
- Menjetek szobára! - dalolta Louis, majd elslisszolt mellettünk és bement a konyhába. 
- Vagy csináljátok itt - mutatott a padlóra Harry. 
- Hülye! - dünnyögtem, majd felnevettem. Elengedtem Zaynt, majd felkaptam a cuccokat és felbaktattam az emeletre. 

                                                                              ***
Március van. És épp egy buliba készülődök... 
- Így jó - simítottam végig utoljára a ruhámon, majd belenéztem a tükörbe. - Nem. Mégsem - ráztam meg a fejem, de ekkor lépett be Zayn. - Istenem! Mindig is utáltam az ilyen ruhákat! - kezdtem nyavalyogni.
- Pedig mindig is jól álltak az ilyen ruhák.
- Szerinted. Szerintem viszont nem! - fújtattam. - Utálom!
- Mondom, hogy jól áll - mosolygott rám.
- Tényleg?
- Igen. Gyönyörű vagy - ölelt át.
- Azért ne túlozzunk - mosolyodtam el, majd felnéztem rá. 
- Nem túlzok - rázta meg a fejét. - Tudod... - vakargatta meg a tarkóját, mintha csak a szavakat keresné. - Nekem mindenhogy gyönyörű vagy... - emelte rám a tekintetét. - Gyönyörű vagy ebben, és az összes ilyen fajta ruhában. Abban, amit itthon használsz, amikor csak felveszel egy pólót meg valami melegítőt... Gyönyörű vagy ruha nélkül... De szerintem az én ruhámban vagy a leggyönyörűbb...
- Elfolyik a szemfestékem, szóval fejezd be - nevettem fel, miközben a szemem törölgettem.
- Nem érdekel. Majd újból kifested magad - vigyorgott rám. - Egyébként smink nélkül is gyönyörű vagy. Meg amikor hisztis állapotodban vagy, amikor sírsz, amikor nevetsz... Amikor épp megvagy sértődve. Mindenhogy gyönyörű vagy! Számomra a legszebb, legcsodálatosabb nő - mondta, majd megcsókolt. - Még nem fejeztem be - mormogta.
- Oké. Te sminkelsz ki - jelentettem ki vigyorogva, mire mosolyogva bólintott.
- Tudod milyen nap van? - kérdezte.
- Hétfő? - kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Hétfő... - bólintott. - De 1 évvel ezelőtt én mentem érted a suliba - emlékeztetett. 
- Te jó ég! De rég volt... - töprengtem el. - Mi minden történt azóta. 
- Bizony - bólintott. 
- Úristen! Emlékszem mennyire nem akartam összejönni veled, nehogy újságban szerepeljek - vigyorogtam. - Aztán... Aztán beléd szerettem... 
- Ahogy én is beléd - mosolygott rám. 
- Emlékszem az Ed Sheeran koncertre. Ott voltál... - tört fel egyre több emlék. - És úristen, mennyi mindent kiszedtél belőlem, csak hogy megismerj... - gondolkodtam. - Az első nap, amikor veled aludtam... Ú, az jó volt - bólintottam komolyan, majd elvigyorodtam. - Amikor megláttad a képeket magadról a telefonomban. 
- Na. Az jó volt - nevetett fel. 
- Aztán reggel majdnem halálra csikiztél... - fintorodtam el, majd felnevettem. 
- Szerintem jó buli volt. 
- Emlékszem a tanulásra. Igaz, nem is nagyon figyeltem rád... 
- Én pedig emlékszem, hogy mindig elakartál olvadni a mosolyomtól - vigyorgott rám.  
- Tényleg. Szerencsére már megszoktam. Aztán ott aludtál nálunk éss párna csatáztunk... Szét vertem a hajad - vigyorogtam. 
- Aztán rám estél... És emlékszem, utána kaptam tőled egy pofont.
- Igen, mert fogdostál! - néztem rá "csúnyán", majd felnevettem. - De utána rám feküdtél. 
- Az is jó volt - vigyorgott szenvtelenül. 
- Másnap majdnem elkéstem miattad a suliból - emlékeztem vissza. 
- Éhes voltam! A reggeli a legfontosabb étkezés... 
- Voltunk vidámparkban is... Aztán elmentetek. 
- Az idő alatt meg álmodoztál... 
- Úristen! Tényleg. Azok az álmok...
- Jók voltak, mi? - vigyorgott perverzül.
- Nagyon - bólintottam nevetve. - Szóval... Elmentetek. Aztán David... Elvitt hozzád - kutakodtam az emlékeim között. 
- Pontosan. És aztán jöttek oda a többiek is, mert már hiányoltak téged... És horrorfilmet nézünk.
- Mindig téged ölelgettelek.
- Ez azóta sem változott - mosolygott. 
- Hmm.. Ez igaz. De... Ezek után megint elmentetek két hétre - emlékeztem vissza. - Aztán a nyakadba ugrottam abban a parkban. Aztán idejöttünk... És üvegeztünk - vigyorogtam fel rá. 
- Igen. Nos, khm... Az... Jó volt.
- Szerintem is - bólintottam. 
- Aztán velem aludtál. Mert féltél. Aztán hazudoztunk...
- Mi? - kérdeztem értetlenül.
- Tudod, amikor megkérdezted, hogy jelentett-e valamit az a csók.
- Ja, tudom - esett le végül. - Igen. Hazudoztunk. Másnap megint jöttél értem a suliba, és aztán pedig két hónap múlva leérettségiztem... 
- Emlékszel a szülinapi bulidra? - kérdezte szélesen vigyorogva.
- Emlékszem. Úristen! Még most is homályos hogy kerültem Harry mellé - nevettem. - Ott volt még az érettségis bulim... Mennyit táncoltunk - vigyorogtam boldogan. - Aztán másnap...
- Megölt a féltékenység Harry iránt - emlékezett vissza.
- Nos... Khm... Sajnálom. Ő kergetett - védekeztem feltartott kezekkel, mire felnevetett. - De  aztán megint veled aludtam.
- Akkor beszéltük meg, hogy velünk leszel a nyáron... 
- Aztán a következő nap...
- Énekeltem neked - vigyorgott zavartan.
- Amit én imádtam - mosolyogtam rá. - Olyan... aranyos voltál. Vagyis mindig az vagy, de akkor nagyon az voltál - nevettem fel, majd átkaroltam a nyakát. 
- Aztán pár nap múlva bejelentettük, hogy a barátnőm vagy...
- Utána jött a nyár... 
- Párizs.
- Imádtam - mosolyogtam boldogan. Aztán lehervadt a mosoly az arcomról és könny szökött a szemembe. - Hazajöttünk... David, Jason és Mark pedig... - motyogtam szipogva. 
- Fejezd be! Ne mondd tovább - fogta két keze közé az arcom, majd megcsókolt. - 1 évvel ezelőtt volt, életem legjobb napja. Mondjuk, azóta minden napot imádok - mondta. - Azt hiszem... A legjobb dolog ami velem történhetett az az, hogy... Megismertelek - suttogta.
- Szeretlek - mormogtam, majd megcsókoltam.
- Én is szeretlek - mosolygott rám. - Most pedig gyerünk le, mert szerintem kezdenek aggódni a többiek. 
- Nekem még ki kell festenem magam, újból - néztem rá.
- Ja, tényleg. Azt mondtad én csinálom... 
- Csak vicceltem - nevettem fel. - 5 perc és megyek - mondtam. Bólintott, majd ki ment a szobából, én pedig pár perc alatt újból kisminkeltem magam. 

- Nem iszol? - kiabált nekem Liam, mire csak megráztam a fejem. Mosolyogva bólintott, majd táncolt tovább. Fejem Zayn mellkasának döntöttem, majd vigyorogva néztem Harryre, aki épp fényképezett bennünket. 
- Külön mappám van rólatok, ember - jött oda hozzánk vigyorogva. 
- Nagyszerű - bólintottunk Zaynnel. 
- Nem akarjátok megnézni? - vonta fel a szemöldökét. 
- Ó, dehogyisnem - vigyorodtam el, majd kikaptam a kezéből a telefont és megkerestem a képeket. Mosolyogva néztük a képeket, és közben úgy éreztem én vagyok a világon a legboldogabb ember. Sosem hittem volna, hogy valaha is lehetek ilyen boldog. És ezt mind Davidnek köszönhetem...
Leragadtam egy képnél. Vigyorogva néztem, ahogy Zayn letérdel elém a képen, még a nyáron, Hawaiion. 
- Nem is tudtam, hogy ezt is lefényképezted...
- Én mindent megörökítettem rólatok - vigyorgott rám Harry. - És... Remélem még sok kép fog készülni - mosolygott, majd elvette tőlem a telefont és elsétált tőlünk. 
- Hát, én is remélem - mosolyogtam fel Zaynre. 
- Mennyi kép készülhet életünk végéig? - töprengett el. 
- Minden nap egy... - mondtam.
- Harrynek lesz dolga - vigyorgott le rám, majd megcsókolt. Vigyorogva dőltem neki a mellkasának, és öleltem meg. Hmm. Életem legszebb napja, a világ legjobb pasijával. Hmm. Szebb életet nem is képzelhetnék el magamnak... 

Nos, ennyi volt ez a blog:) Nem tűnök el, a másik kettőt még végig fogom írni. És gondolkodom most megint egyen:DD:3. Ezt befejeztem, szóval... Pacsi!xx:)