12. rész:

                                                                              ***
3 hónap a fiúkkal és Amyvel, nem semmi volt. Röhögések, sírások, kiabálások, viták, kibékülések. Mindenben volt részünk. De legfőképp röhögésben. Szinte fizikai fájdalom lesz elengedni őket, így a szünet után. Na jó, mondjuk, tuti, hogy fogunk találkozni, de akkor is... Mondjuk, kitudja még, hogy mi lesz.
Augusztus közepe felé Niall és Amy végre összejöttek. Hogy mi mennyire vártuk már azt a pillanatot! Addig szinte kibírhatatlanok voltak, vagy az egyik jött nyaggatni minket a másikkal, vagy a másik jött oda hozzánk. Aztán végre nagy csodák csodájára összejöttek. Persze, aztán mi is megkaptuk Zaynnel, hogy pont ugyan ilyenek voltunk. Hah! Na persze. Nem is. Én csak Liam tanácsát kértem ki. 
Aztán egyszer sírtam, mert rám jött az a rossz érzés, amit akkor éreztem, amikor eljöttünk Londonból, meg a hiányérzet a bátyám, Jason, Mark meg a családom iránt. Hát, ott kitört belőlem minden és úgy zokogtam, mint pár évvel ezelőtt amikor meghalt a legjobb barátnőm. 
Aztán ott volt még Niall és a nagyon nagy félreértése. Amy találkozott egy régi barátjával - vagyis a fiúknak ezt mondta -, amin persze Niall rögtön kiakadt, mert hogy neki nem mutatja be - mármint Amy a pasit -, és aztán összevesztek. Ezek után kiderült, hogy az a pasi Amy féltestvére, aki épp a családjával volt Hawaii-on nyaralni és így pont tudtak találkozni. És ezek után persze Niall és Amy kibékültek és minden szép volt.
És mindezek tetejére Harry és Zayn összeveszett, Zayn nagyszabású féltékenység kitörése miatt. De persze nem maradhat el a boldog befejés, szóval ők is kibékültek, nagy vállra csapások közepette és a 'Bocs, haver' meg a 'Semmi gond' mondatok után. 
És ezek után voltunk Zaynnel Párizsban, ahol iszonyat jól éreztem magam vele. Imádtam minden másodpercét annak az egy hétnek.

A hazafelé út a repülőn körülbelül úgy telt, mintha a kivégzésünkre mentünk volna. Komolyan. Mindenki magába roskadva ült a helyén és egy mondat járt a fejünkben. "Vissza akarok menni!" Niallnél és Amynél még hozzá téve, hogy "Sok kaját enni"... /:DDD/ Vagy legalább is gondolom én, hogy erre gondoltak. Bennem pedig lejátszódott pár jelenet. 

- Daráááázs - sikítoztam futkározva, utánam pedig Zayn futott, aki konkrétan majdnem megfulladt a röhögéstől. - Csapd le! - kiabálok hátra.
- Nyugi már. És ne sikoltozz - fogta a fejét. - Ez csak egy darázs. Komolyan mondom, úgy csinálsz, mintha egy oroszlán üldözne - nevetett fel újból. 
- Tudod, hogy utálom a darazsakat.
- Nem üldöz semmi! Már rég lehagytad. Basszus, egy fél maratont letudnál futni nyomodban egy darázzsal.
- Haha - forgattam meg a szemeimet, majd én is elmosolyodtam. 
- Látod? Nincs itt semmilyen darázs - mutatott körbe.
- De itt volt - kezdtem el vitatkozni. - Láttam! Rám hajtott! Meg akart csípni.
- Borzalmas - nevetett fel. - Szörnyű vagy - rázta meg a fejét, majd derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. 

- Mit mosolyogsz? - kérdezte Zayn, gondolatmenetemből kizökkentve.
- Eszembe jutott a darázzsal való incidensem - vigyorgok rá. 
- Nagyszerű volt - nevetett fel, majd átkarolta a vállam. - Rám hajtott! - utánozta az akkor elhangzott mondatom. 
- De tényleg! Láttam a szemében, hogy...
- Persze, persze - vigyorgott rám. - Én pedig nem tudom eldönteni, hogy tényleg 19 éves vagy, vagy csak annyinak adod ki magad.
- Hééé - löktem oldalba nevetve.

- 'Cause you've got that one thiiing - énekeltük barátnőmmel, miközben a kanapén ugráltunk. - Ú. Úúúú. Most a Little Things-t! 
- Oké - bólintott Amy, majd elindította a zenét. - Your hand fits in mine... - kezdtem énekelni.
- ... Like it's made just for me - énekelt velem tovább valaki, aki történetesen nem Amy volt, hacsak nem lett hasbeszélő, bár ezt kétlem, szóval megfordultam és megláttam Zayn-t, aki épp felém tartott. Felállt mellém a kanapéra majd megfogta a kezem, míg Amy lement a kanapéról és távolról szemlélte az eseményeket a többiekkel együtt. Már amilyen távol van a tévé. 
- But bear this in mind, it was meant to be
And im joining up the dots with the freckles on your cheeks,
And it all makes sense to me - énekelt, miközben folyamatosan a szemembe nézett.

- Stella! - rázott meg Harry, mire feleszméltem a bambulásból. - Merre jártál? 
- Hawaii-on - sóhajtottam fel, majd hátradőltem. - Mit akartál, amiért ilyen kegyetlenül elszakítottál Hawaii-tól? 
- Ja, semmit - vont vállat, majd elvigyorodott. - Csak olyan nagyon világfájdalmas képet vágtál, és már nem bírtam nézni.
- Hah! Mindenki olyan képet vág.
- Jó, de te tényleg túlzásba vitted - nevetett fel, mire elmosolyodtam. Az út további részét végig aludtam, majd amikor leszálltunk, akkor keltett fel Zayn. 
- Megjöttünk - nyomott puszit az arcomra. - Kelj fel, cica - puszilgatta tovább az arcom, mire elmosolyodtam. - Hát jó. Akkor leviszlek én - sóhajtott fel, majd mintha csak olyan könnyű volnék, felemelt a helyemről és elindult velem.
- Nagyszerű - vigyorogtam, majd hozzábújtam. 
- Héé, Zayn. Engem is levihetnél - állt fel Niall, majd utánunk vánszorgott.
- Na, persze. Még mit nem - nevetett Zayn, majd amikor leértünk a repülőről lerakott a földre.
- London - lépett le Niall is utánunk. - London. London. London - kántálta, mire felnevettem. 

Hazafelé menet visszatért a jókedvünk, szóval dőltünk a röhögéstől a kocsiban. Kiszálltunk a kocsiból, majd Zayn megszólalt: 
- És most fogjátok be a fületeket - bólintott, majd rám nézett, ugyanis csodálkozva néztem rá. Mutatta, hogy forduljak meg, én pedig engedelmeskedtem neki és megláttam a bátyám, aki kitárt karokkal állt az ajtóban. Rájöttem, hogy miért mondta Zayn, hogy fogják be a fülüket, ugyanis eszeveszettül sikítozni kezdtem. 
- David - szaladtam oda hozzá, majd a nyakába ugrottam. - Úristen, mennyire hiányoztál - motyogtam, majd kitört belőlem a zokogás. 
- Shhh - csitított. - Te is hiányoztál, hugi - ölelt meg szorosan. 
A nap további részében elmentünk anyuékhoz, ahol ismét szét sírtam a fejem. Egyébként egész nap a bátyámon lógtam, körülbelül mintha hozzáláncoltak volna. Aztán találkoztam még Markkal, meg Jasonnel is, akiknél ismét szét sírtam magam. Hmm. Kifejezetten "boldog" nap volt. Imádtam. 
És mindezek után mindenki szét széledt, mármint a fiúk. Liam, Niall, Harry, Louis és még Zayn is hazament. Úgyhogy nagy búcsúzások után mindenki ment a saját házába. Persze, ugyanúgy fogunk találkozni, meg minden, de akkor is... 

- Na, látod?! Én megmondtam, hogy nem lesz semmi bajom - mutatott magára a bátyám. 
- Jó, nem mindig jönnek be a megérzéseim - vontam vállat.
- Nem jó a hatodik érzéked - vigyorgott, majd elterült az ágyamon. 
- Kapd be - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd felnevettem.
- Vedd elő.
- Hülye - bokszoltam bele a vállába, majd én is elterültem mellette. 
- És... Milyen volt a nyár 5 sráccal? - vonta fel a szemöldökét.
- Minden nap beszéltünk telefonon, és tudtommal mindent elmondtam, minden nap - néztem rá.
- Jó, de nem tudhatom, hogy igaz volt-e, vagy csak kitaláltál valamit, hogy elhárítsd az igazságot.
- Persze. Minden nap előre megírtam, hogy mit fogok neked mondani - forgattam meg a szemeimet, mire felnevetett.
- Sose tudni - vont vállat. 
- Na, de most komolyan. Minden úgy volt, ahogy elmeséltem. Egyébként jó volt...  Túl éltem - vigyorogtam rá, majd felsóhajtottam. - Maradtunk volna még egy hónapot. 
 - Azt elhiszem - bólintott bátyám. 
- És neked milyen volt a nyarad? - kérdeztem.
- Pont olyan, mint amilyennek elmondtam. Próbák, zenélések itt-ott, bulizások - vigyorodott el. - Csajok - tette hozzá. - Amúgy holnap is megyünk fellépni - mondta.
- Az jó - bólintottam, majd rávigyorogtam.
- Na jó, azt hiszem elmegyek aludni - mondta, cirka 3 óra beszélgetés után. 
- Oké. Jó éjt - öleltem meg. 

Másnap komolyan elkapott az 'Úristen, vége a nyárnak, meghalok!' érzés, úgyhogy reggel eléggé nyűgös voltam. 
- Jó reggelt - köszönt David vidáman, majd anyuék is.
- Jobb már nem is lehetne - mormogtam, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem valami ehető kaját. 
- Na, mi ez a rossz kedv? - kérdezte a bátyám.
- Vége a nyárnak! Milyen kedvem legyen? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja, akkor már értem - bólintott, majd tovább reggelizett. - Eljössz ma velünk? 
- Tudod, hogy szeretlek, de most nincs kedvem. Majd legközelebb.
- Oké - mosolyodott el.
- De szurkolok. Bár tudom, hogy imádnak benneteket - vigyorogtam rá. 
- Pontosan - bólintott vigyorogva. Elmosta a tányérját, majd leült vissza mellém. 

- Na, jók legyetek - ölelem meg bátyám. 
- Meglesz - vigyorodott el. 
- Oké - nevettem fel. - Szeretlek - öleltem meg újból.
- Én is téged, hugi - mosolyodott el, majd elengedett és beszállt a kocsijába. 
Akkor még nem tudtam, hogy utoljára mondtam neki, hogy szeretem...


Naaaa, ééééés csokiiiii !:'3
De rég írtam:o Hát ez gyenge lett, mint a harmat. Szerintem. De kitudja?:Dxd..
Mindegy:D Szóóóóval... A következő résztől megváltozik a blog hangulata. Jönnek a depis részek:$:D
Na, csak ennyit akartam:) Pacsii:3

11. rész:

                                            (ajfasjkgnsdkjngaskjgnklajd *-* :$xdd)




- Hova dobjuk ki az elszenesedett kaját? - kérdezte Niall barátnőmtől. Háttal álltak nekünk, szóval nem látták meg, hogy hazaértünk. Csak tudnám, hogy ezt miért pont a nappaliban kell megbeszélni? Miért nem a konyhában? Na jó. Ez is csak rájuk vallhat. 
Egyébként a nappali látványa sem volt semmi. Párnák szanaszét - nem tudom mi volt itt, mialatt mi sétáltunk -, egyik virág fel volt borulva, egy kis kajamaradék. Minden esetre, örülök, hogy nem később értünk haza. Kitudja, lehet hogy a ház már porig égett volna?! Még ezt is kinézem belőlük...
- Talán a kukába? - kérdezett vissza Amy. 
- Jó ötlet - mutatott rá Niall, majd mindketten felnevettek. 
- Khhmm - köszörülte meg a torkát Liam, mire mindketten felénk fordultak. 
- Ó, sziasztok - varázsolt mosolyt az arcára barátnőm. - Mióta... vagytok itt? 
- Most érkeztünk - válaszolt Liam. 
- Ti meg mi a jó Istent csináltatok itt? - kérdezte Zayn felhúzott szemöldökkel.
- Hát mi... Őőő - nézett Niall Amyre. - Párna csatáztunk - válaszolt aztán gyorsan.
- Párna csatáztatok? - kérdezte Harry kissé félredöntött fejjel és egy amolyan 'Na ne nézz már hülyének minket' nézéssel. 
- Igen, azt csináltuk - vigyorgott Amy, majd a konyhába vonult.
- Na persze - motyogta Harry, majd levágta magát a kanapéra. 
- Kaja nincs, max ha rendelünk valamit - vigyorgott ránk Amy, miután visszajött. 
- Klassz - bólintottunk egyszerre. 
- Akkor hát... Rendeljünk - kapott a telefon után Niall, majd ránk mosolygott. 
- Rendelj - bólintottunk ismét egyszerre.
- Na jó, furák vagytok - jegyezte meg barátnőm. 
- Ti vagytok egy kissé zavartak, nem? - szűkítette össze a szemeit Louis, majd mindkettejükön végig nézett.
- Mi? Dehogyis - rázta meg a fejét Amy. - Ne hülyülj már - nevetett fel kissé erőltetetten. Küldtem felé egy amolyan 'Mi történt?' pillantást, ő pedig csak megrázta a fejét. 
- Pár perc és lesz pizza - törte meg a ránk telepedett csendet Niall.
- Oké - bólintottunk egyszerre. 
- Egyébként Amy... Pihentél? - néztem rá hirtelen.
- Öhm, persze - válaszolt fura arckifejezéssel.
- Ja, pihent - bólintott Niall is enyhe vigyorral az arcán. 
- Na jó! Áruljátok el! Mi történt, amíg mi nem voltunk itt? - tapsolt kettőt Harry, majd érdeklődve nézett felváltva Niallre és Amyre. 
- Oké. Elmondjuk, de ne nézettek minket hülyének, hogy ennyi idő után már ezzel próbálkozunk, hiszen még csak most ismertük meg egymást, és ajj.. Ezt olyan nehéz elmagyarázni - szenvedett Niall, majd közelebb hajolt hozzánk. - Tudjátok... Épp a konyhában voltunk mind a ketten, amikor olyasmi történt, amire egyikünk sem volt felkészülve... - nézett Amyre, majd vissza ránk. - Képzeljétek el! - húzta az időt. - Megéheztünk és megpróbáltunk csinálni magunknak kaját - fejezte be végül. - Úristen! Olyan nehéz volt kimondani - temette az arcát a tenyerébe. 
- Hülye - ütöttem vállba. 
- Ajj máááár - mondta Harry. - Pedig már azt hittem valami akció volt - csóválta meg a fejét. 
- Akció? Ó, a boltban volt tegnap akció, ahogy láttam - tűnődött el Niall, mi pedig felnevettünk.
- Bolond - ráztam meg a fejem.
- Ez oké. De mi van a párnákkal? - kérdezte Zayn.
- Párnacsata! Már mondtuk - vonta meg a vállát Amy. 
- Szóval. Itt maradtál pihenni, de helyette párna csatáztál Niallel? - vontam fel a szemöldököm. 
- Pontosan - bólogatott barátnőm. 
- Haha! Már majdnem bevettem. Majdnem - mondta Louis. 
- Tényleg ez volt - nézett rá Niall. 
- És mi történt a virággal? - vonta fel a szemöldökét Zayn. 
- Hát abban... Megbotlottam - vonta meg a vállát Niall.
- Gyanús nekem ez a történet - mondta Harry.
Csöngettek, úgyhogy Niall fellélegezve pattant fel a helyéről, majd elment ajtót nyitni. Visszatért pár perc múlva a pizzánkkal és nekiálltunk enni. 
- Az előbb az a csávó kért egy aláírást - mondta teleszájjal Niall.
- Azta! - kapta szája elé a kezét Harry. - Mintha ilyen még nem történt volna - rázta meg a fejét, majd tovább evett. 
- Csak próbálja elterelni a figyelmünket az előző témáról - nézett rá Louis. 
- Hagyjatok már! Meg mondtuk, hogy csak kaját akartunk csinálni - nézett ránk Niall.
- Oké-oké - tartjuk fel a kezeinket magunk elé egyszerre.
Szerintem kiakadtak mind a ketten. De azért jó volt megvádolni őket. Bár tudom, hogy Amy nem csinálni ilyet, főleg, hogy nem is nagyon ismeri Niallt. 
Az este hátralévő részében tévéztünk, dögunalmas TV-műsorokat néztünk, amiken mondjuk néha jókat nevettünk, ugyanis vagy Harry, vagy Louis leutánozta, hogy mi történik éppen. 

Reggel egy sikításra lettem figyelmes, rögtön kitaláltam, hogy Amy sikítozik, ugyanis neki van olyan hangja sikításkor, mintha épp kínoznák. Kiugrottam az ágyból, majd még félig csukott szemmel, bebotorkáltam a szobájába. 
- Harry, mi az Istent csinálsz itt? - kérdeztem, miután megdörzsöltem a szemem. 
- Én csak bejöttem felkelteni, erre elkezd itt nekem sikítozni - mutat Amyre, aki épp a törölközőjét fogta, amit maga köré csavart.
- Megsúgom, most zuhanyzott. Gondolom nem készült fel rád korán reggel - mondtam két ásítás közben. 
- Megijesztettél! - rázta meg a mutatóujját figyelmeztetően. 
- Nem is! Csak megérintettem a vállad - feleselt Harry. 
- Nem kell megérinteni a vállam! - vágta rá Amy. 
- Egyébként is! Ha felkelteni jöttél és látod, hogy törölközőben van, akkor nem találtad ki, hogy már felébredt? - néztem Harryre felhúzott szemöldökkel.
- Hah! Azt várta, hogy annyira megijedek, hogy ledobom a törölközőt - mondta Amy összeszűkített szemekkel, majd Harryre meredt. 
- Haha - mondta Harry. - Csak ezt vártam, de úgy tűnik nem jött be - vont vállat. - A francba - csettintett, majd elmosolyodott - Majd máskor - vigyorgott rá Amyre. 
- Na még mit nem - vágott durcás fejet Amy, mire Harry felnevetett.
- Csak vicceltem egyébként - mondta, majd zsebre vágta a kezeit. 
- Na tűnés! - tereltem az ajtó felé, majd előttem kilökdöstem rajta. 
- Jesszusom, szerintem megsérült a fülem - mondta Harry, miután kiértünk a szobából, én pedig felnevettem. - Hogy tud így sikítani? Nem megerőszakolni készültem. 
- Csak megijedt - vontam vállat. - Mindentől meg tud ijedni - nevetek fel ismét. 
Visszamentem a szobámba, majd bedőltem Zayn mellé.
- Mi volt az? - kérdezte Zayn.
- Csak Harry megijesztette Amy-t - világosítottam fel.
- Értem - bólintott, majd magához vont. - Figyelj... - kezdte, majd elhallgatott. 
- Mondd - mosolyogtam rá. 
- Elakarlak vinni innen - mászott fölém. 
- Tessék? - néztem rá csodálkozva.
- Elviszlek Párizsba - vigyorgott rám, majd megcsókolt. - Tudom mennyire menni akarsz.
- Tessék? Úristen. Ez most komoly? Mikor? 
- Nagyon komoly. A nyár utolsó 1 hetén ott leszünk. Csak mi ketten.
- Istenem. Imádlak - karoltam át a nyakát, majd lehúztam magamhoz és egy csontropogtató ölelésben részesítettem.
- Csak Zayn, tudod - nevetett fel, majd megcsókolt. 

- Megyünk Párizsbaaa - sikítoztam este Amyvel együtt. Hát ja. Estig bírtam tartani magam, addig viszont egy levakarhatatlan vigyor ült a fejemen, most meg itt sikítozok. 
- Ajj, de jó nektek - ölelt meg szorosan. 
- Lányok, halkabban már, az egész ház tőletek zajong - kopogott be Harry, mi pedig egy 'Bocs'-ot kiabáltunk ki.
- Inkább gyertek filmet nézni - mondta, mi pedig engedelmeskedtünk neki és lementünk vele együtt.
- Ahh, végre csend! - nyögött fel Louis, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem, majd levágódtam Zayn mellé, aki elmosolyodott, majd megpuszilta a homlokom. Megnéztünk, vagy 5 filmet az este folyamán, úgyhogy volt vagy hajnali 4 mikor ágyba kerültem. 

1. dííjam:)

Nagggggyooon köszööönöm Boo Girl!:)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

11 dolog: 
1. Uhm. Szeretek olvasni:D Nem mindent! Irodalmi izéket kerülöm:$ Kedvenc könyvem jelen pillanatban a 'Gyönyörű sorscsapás':)♥
2. Zöld szemem van:)
3. Zenefüggő vagyok:3
4. Uhm... Imááádok írni, csak nincs nagyon időm mostanában:c:)
5. Van egy kutyám, aminek a neve 'Morgó', ugyanis mindig morog:DDDDDDD♥
6. Szeretek későn feküdni, és későn kelni. Hétköznap későn feküdni, korán kelni utálok.:c Ezért olyan vagyok mint egy zombi napközben.:$:D
7. Imááádok rajzolni!:)
8. Kedvenc számom a fiúktól a They Don't Know About Us.:) De egyébként az összeset imádom:DD♥
9. Rongyosra hallgattam a fiúk 'Chasing Cars' című x-faktoros dalukat:D Imádom:3
10. Szeretnék majd Londonban élni:)! Ez minden álmom:$:D
11. Csendes lélek vagyok:DD:) Emiatt néha kiszoktak akadni a szüleim, hogy nem beszélek semmit:D Mármint, amikor rám jön a rossz kedv...

11.kérdés:
1. Milyen idegesítő szokásod van? Dobolok a lábammal, meg az ujjaimmal valahol amikor ideges vagyok. Ezzel kitudok mindenkit idegelni:D:3
2. Ki a kedvenc bandatagod? Zaayn:) De mindenkit imádok:DDD:)♥♥
3. Kedvenc filmed? Uhm.. Jelen pillanatban a... uhm.. őő. Nagyfiúk:'3♥ 

4. Szereted a The Beatles-t? Nem:$

5. Játszol valami hangszeren? Nem, de szeretnék majd megtanulni gitározni, vagy zongorázni:D
6. Miért pont arról a személyről írsz blogot akiről? Mert..mert ő a kedvencem?!:D 
7. Kedvenc szín? Kék és a fekete. Na jó... A sárgákon, meg a rózsaszínen kívül jöhet minden:DD
8. Milyen zenei irányzatokat szeretsz? Pop, rock.:)
9. Mi a legfurább étel amit valaha ettél? Hmm. Nem tudom:oo 
10. Szerencse számod? 69:DDDDD Haha. Nem, egyébként nem.. Öhm. 5 és 13:)
11. Milyen dalt hallgattál legutoljára? Uhm.. One Direction - Moments :)♥♥

11 kérdés: 
1. Kedvenc szín? 
2. Ki szokott segíteni, ha valahol elakadsz a blogban? 
3. Kedvenc zene a srácoktól? 
4. Mit ettél utoljára?
5. Van háziállatod?
6. Kedvenc blogod?
7. Mióta vagy Directioner?
8. Szereted a telet?._.
9. Szerinted létezik fiú-lány barátság?
10. Milyen zenén tudsz sírni?
11. Kedvenc ország?

11 blog (...helyett 2:D): 
1. http://lovestorywithharrystyles.blogspot.hu/
2. http://itsnotasimplecase.blogspot.hu/

Uhm... Többet jelen pillanatban nem tudok, nem igazán olvastam mostanában blogot:cc

Még egyszer köszönöööm:)♥

10. rész:

                                                 (ajkfnaskgsdlasdmagé*-*:DDD)




- Miért mentek el? - néztem fel a bátyámra, aki előttem állt, valamilyen oknál fogva. 
- Nem tudom - vont vállat, majd megölelt. - Visszajönnek - mondta, de a hangján hallottam, hogy ő sem biztos benne. 
- Hiányoznak - kezdtek el folyni a könnyeim. 
- Csak ne sírj! Fogadok, Ők sem szeretnék hogy sírj miattuk - simogatta meg a hátam, majd eltolt magától. 
- És mi van, ha nem jönnek vissza? - kérdeztem meg.
- Akkor mi megyünk utánuk. Én nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad miattuk - rázta meg a fejét, majd felsóhajtott. 
- De... Azt sem tudjuk hol vannak.
- Majd megtudjuk - mondta. Na persze. Ez csak egy rossz álom, igaz? Csak egy nagyon rossz álom - biztattam magam. Hisz ha nem az volna, akkor most nem állna előttem David, és nem Zaynék miatt sírnék, ugyanis velük nyaralok. És egyébként is mit keresek én a szobámban? Elmélkedésemből David csörgő telefonja zökkentett ki.
- Igen? - szólt bele a telefonba. - Adom - mondta, majd átadta nekem a telefont.
- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Én vagyok az, Liam - szólalt meg az ismerős hang a vonal másik végén.
- Liam! Úristen. Hol vagytok? Miért mentetek el? - bombáztam kérdéseimmel. 
- Stell, nyugi - szólalt meg Liam, a következő percben pedig egy nagy zajt hallottam és egy "Add vissza a telefont, te majom" mondatot. 
- Stella? - szólt bele valaki. 
- Zayn? - ugrott a torkomba a szívem.
- Igen - válaszolt. - Figyelj... Tudom, semmit sem tudsz arról, hogy miért mentünk el, de hidd el nyomós ok van rá - hadarta el.
- Igen? Kíváncsian várom mi az.
- Az, hogy...


- Kicsim, kelj fel - ébresztgetett Zayn.
- Ajj, ne már - nyavalyogtam. - Most nem tudom meg, miért mentetek el! - mordultam rá.
- Mi van? - nézett rám nagy szemekkel.
- Ja, semmi - ráztam meg a fejem. - Csak hülyeséget álmodtam.
- Értem - bólogatott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 
- És minek is keltettél fel, hajnalok hajnalán? - kérdeztem kíváncsian, majd az órára pillantottam, ami 11-et mutatott. 
- Tudod, ma jön Amy - világosított fel, mire én a homlokomra csaptam.
- Basszus, tényleg - pattantam ki az ágyból, aminek következtében majdnem elvágódtam.
- Óvatosabban, Stell - nevetett fel Zayn, mire én szem forgatva a fürdőbe rohantam. 
- Nem tudtál volna kicsit hamarabb felkelteni? - kiabáltam ki a fürdőből, majd miközben egy nadrágot próbáltam magamra rángatni, kibotorkáltam vissza. Zayn nevetve rázta meg a fejét, majd visszadőlt a párnák közé. Nagy nehezen felrángattam magamra a nadrágom, majd felsóhajtottam. 
- És mikor is jön pontosan? - vontam fel a szemöldököm, de abban a pillanatban meg is tudtam a választ, mivel csöngettek és gondoltam ő lesz az. 
- Most - adta a választ vigyorogva, majd felsóhajtott és kikószálódott az ágyból. Fejvesztve rohantam le a lépcsőn, majd szinte feltéptem az ajtót. 1 hónapja láttam utoljára... Ja, hogy nem mondtam, hogy már 1 hónapja nyaralunk? Ó, pedig igen. És mit ne mondjak, eléggé jól érezzük magunkat. 
De most vissza a jelenbe. Szóval feltéptem az ajtót, majd barátnőm vigyorgó fejével találtam szembe magam. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd kapcsoltam és a nyakába ugrottam.
- Stell, megfulladok - nevetett, miközben lehámozott magáról.
- Úgy hiányoztál - öleltem megint magamhoz, majd berángattam az ajtóból. 
- Sziasztok srácok - köszönt nekik, mire ők csak intettek egyet és tovább folytatták a dolgukat. Ami nem más volt, mint a tévézés. 
- Na jó, mi most eltűnünk a vendégszobában beszélgetni. Ha kellenénk fent vagyunk - indultam meg, magam után húzva barátnőm. 
- Na mesélj, mi történt ebben a kemény 1 hónapban - mondta izgatottan, amikor már törökülésben ültünk egymás előtt.
- Csak amiket elmondtam telefonon keresztül - vontam vállat. - Inkább mesélj te - néztem rá. - Volt valami... pasi?
- Ó - gondolkozott el. - Nem! - vágta rá aztán. 
- Jajj, hagyjuk már! Tudom, hogy hazudsz - döntöttem kissé félre a fejem, majd felhúzott szemöldökkel rá néztem.
- Nem hazudok. Tényleg nem volt senki - rázta meg a fejét.
- Hát jó - sóhajtottam fel. - Jajj, tényleg - jelent meg az arcomon egy ördögi vigyor. 
- Ne! Ez az arc kifejezés már nem tetszik - takarta el a szemeit, majd felnyögött. - Mi az? - vette el a kezeit, majd rám bámult. Idétlenül vigyorogtam, majd bólogatni kezdtem. - Na nem! Nem akarok pasit - rázta meg a fejét.
- De most miért? Niall tökéletes volna számodra. Olyan mint te, csak fiúba - néztem rá furán. Igazam van, Niall tényleg olyan mint Amy csak fiúban. Napi beosztása az evés, alvás, tévézés, evés, alvás... Na jó, Niallnek a koncertek is meg a többi, de az egészen más.
- De... - kezdte, majd megrázta a fejét. - Nem akarom hogy helyettem ügyködj! - szólt rám szigorúan, majd eldőlt az ágyon. 
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd megráztam a fejem. Hülye ez a lány!
- És veletek mizujs? - kérdezi pár perc gondolkodás múlva.
- Mármint? Zaynnel meg velem? Ó, tökéletesen megvagyunk - haraptam ajkaimba, majd elmosolyodtam. 
- Örülök - mosolyodott el ő is, majd felült vissza.

- Srácok elmegyünk egyet sétálni a partra. Ki tart velünk? - kérdeztem a többiektől.
- Én - állt fel, Harry, Louis, Liam.
- Ti? - néztem Amyre és Niallre.
- Nincs most kedvem - mondta barátnőm, majd elterült a kanapén. - Elvagyok fáradva - nézett ránk.
- Nekem meg szimplán nincs kedvem menni - vont vállat Nialler. Tökéletes! Nem is kell nekem szervezkednem - gondoltam magamban, majd egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Szuper! Induljunk, skacok - toltam ki őket az ajtón, majd gondosan becsuktam magunk után. 
- Merre? - kérdezte Harry.
- Hát... Ha már a partra megyünk, akkor gondolom arra - néztem rá hülyén, mire vigyorogva vállat vont. 

Útközben Zayn valamiért letérdelt előttem, mire én egy kissé meglepődve néztem rá. Egy kissé... Nagyjából az állam a földet súrolta.
- Stella Watson. Megengeded, hogy...
- Úristen! Megkéred a kezét? - vágott a szavába Harry.
- Nem, csak gyakorlok rá - vigyorgott Zayn, mire én felsóhajtottam. Nem akarok még férjhez menni!
- A szívbajt hozod rám! - ütöttem vállba, majd nevetve megöleltem.
- Most miért? Mond, hogy nem örülnél nekem - mutatott végig magán, majd egy vigyor terült szét a száján. 
- Még nem akarok férjhez menni.
- Én sem - rázta meg a fejét.
- Te sem? Még jó, hogy nem akarsz férjhez menni - jegyezte meg Harry nevetve. 
- Haha - mondta Zayn dögunalmas képpel. - Nem úgy értettem.
- Na jó. Hagyjuk - legyintettem, majd tovább sétálgattunk. Aztán este olyan 10 körül, amint hazaértünk olyat láttunk, amit nem igazán akartunk megszemlélni...

9. rész:

/*----*♥/

Elég gyorsan eltelt az a pár nap, mialatt elbúcsúzkodtam Davidéktől meg anyuéktól is. Nem mellesleg szombaton még együtt is kellett ebédelnünk anyuékkal, ugyanis kitalálták, hogy megakarják ismerni a fiúkat, hogy mégiscsak tudják, hogy kikkel megyek el kemény három hónapra nyaralni. Kellemes kis ebéd volt... 
Sőt, a Daviddel való búcsúzkodásom alatt, olyan rossz érzésem támadt, hogy majdnem elsírtam magam. Így tehát kétszer is meggondoltam, hogy a fiúkkal megyek-e, de aztán végül is David meggyőzött, hogy menjek velük, mert tuti nem lesz semmi gond. Nem mintha nem akartam volna menni, ugyanis akkor három hónapig távol lettem volna Zayn-től, az meg megint csak rossz lett volna. Bár így meg anyuéktól és Davidéktől leszek távol, de megbeszéltük, hogy majd minden nap tartjuk a kapcsolatot. De amúgy meg vártam, ugyanis megtudtam, hogy majd Amy is csatlakozik hozzánk. Majd...
Zaynnel viszont voltunk vacsorázni egyik este, amin valami csodálatosan éreztem magam. Bár Zaynnel lehet másként érezni magunkat? Nem hiszem...

Vasárnap van. Még szerencse, hogy még tegnap összepakoltam anyuéknál pár cuccomat, a többit pedig a srácoknál gyömöszöltem bele a bőröndömbe. Nem is értem hogy fért bele annyi ruha, amit én elpakoltam...
Már kora reggel a repülőtéren az aláírás osztás elmaradhatatlan dolog volt a fiúknak, míg én helyet foglaltam egy széken. Most komolyan! Reggel 5-kor képesek kijönni, hogy aláírást szerezzenek? Jó, oké. Nem szólalok meg, mert tuti én is elmentem volna, ha például én vagyunk a helyükben és fiúk helyett pedig Ed Sheeran van... 
Mikor végre a gépen ültünk, elővettem egy könyvet, majd olvasni kezdtem. Az utóbbi pár napban - be kell valljam -, tiszta könyvmoly lettem, amire egy pár megjegyzést is kaptam a fiúktól. Igaz, sose szerettem olvasni és ezt jó párszor a tudatukra is adtam, úgyhogy megértettem miért adnak mindig hangot a nagy olvasási mániámnak.
- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian a mellettem ülő Zayn. 
- Betűket - válaszoltam vigyorogva, mire megforgatta a szemeit.
- Azért ennél bővebb válaszra vártam - tett megjegyzést az egy szavas válaszomra.
- Hát jó. Vámpírok, vérfarkasok. Ebből többet tudtál meg? - néztem fel rá a könyvemből. 
- Nem tán' az Alkonyatot bújod? - vonta fel a szemöldökét.
- Milyen okos vagy - nevettem fel, majd nyomtam az arcára egy puszit. 
A könyvbe mélyedve olvasgattam tovább, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a hajamat piszkálja.
- Harold. Hagyd békén a hajam - fordultam hátra hozzá, majd szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg.
- Most miért? Én jól el vagyok vele - fonta össze kezét a mellkasán, majd egy sértődött fejet vágott.
- Annyira hülye vagy - nevettem fel, majd előre fordultam. Pár perc múlva újra azt vettem észre, hogy a hajammal szórakozik valaki, de inkább nem szólaltam meg, hanem olvastam tovább. 

Pár óra utazás után, végre leszálltunk. Azt hittem már sose érünk oda...
Miután megérkeztünk, a fiúk által bérelt, szinte palota nagyságú házhoz, tátva maradt a szám.
- Csukd be a szád. Belerepül egy légy - húzta félre a száját Niall, majd felnevettet. - Jut eszembe. Éhes vagyok - simogatta meg a hasát, majd elindult a ház felé. Nevetve megráztuk a fejünket, majd mi is utána indultunk.  Miután beértünk, állam a padlóról kapartam fel a látvány miatt. Azt hiszem soha életemben nem jártam még ilyen szép házban. Felcuccoltunk az emeletre, majd Niall a konyhába vette az irányt, ahova mi is követtük.
- Nincs kaja - szomorodott el, mikor kinyitotta a hűtőt. Fél percenként nyitogatta a hűtőt, mire kérdően ránéztem.
- Minek nyitogatod, ha tudod hogy nincs kaja? 
- Mert... Hátha - nyitotta ki újra a hűtőt, aztán becsukta vissza szomorúan. 
- Elmegyek kajáért, addig Niall éhen ne halj - mondta Liam, majd a bejárati ajtó felé indult.
- Megyek én is. Hamarabb jutok táplálékhoz - vigyorodott el Niall, majd Liam után iramodott. Ketten elhagyták a házat, mi pedig otthon maradtunk és a nappaliban - ami nem épp volt nevezhető kicsinek -, helyet foglaltunk a kanapén. Telefonom megcsörrent, én pedig azonnal érte nyúltam.
- Szia Amy - szóltam bele nevetve, mivel előtte Louis épp elsütött egy poént.
- Szia Stella. Mi ez a jókedv? 
- Ja, hát Louis itt poénkodik.
- Akkor már értem. Mizujs? Milyen Hawaii? - kérdezte. 
- Nemrég értünk ide. Még nem sok mindent tapasztaltam belőle - vigyorogtam. 
- Értem. Képzeld, összebarátkoztam egy pasival - újságolta a híreket.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm, miközben arrébb sétáltam a többiektől. - És milyen pasi? 
- Hát olyan... Pasis pasi - tisztán láttam magam előtt, ahogy válasza közben összeszűkítette a szemeit.
- Aha. Bővebben? 
- Kék szem, barna haj. De úgyse lesz semmi, mivelhogy van barátnője - lett szomorú a hangja.
- Ó, az... Szívás - útközben a konyhában kötöttem ki - ami elég méretes volt -, ahol aztán felültem a konyhapultra.
- Nekem mondod? Képzeld el milyen lehetett, amikor megjelent mellette a barátnője. Én meg ott álltam mint egy... 
- Fa - fejeztem be a mondatát vigyorogva. - Eltudom képzelni milyen lehetett. De itt van neked... - kezdtem, de aztán el is hallgattam.
- Igen? Ne is folytasd. Kitalálom. Niall? 
- Aha. Most miért? Tökre összeillenétek. Szerintem. Majd beajánllak nála - nevettem fel.
- Meg ne próbáld! Addig ne, amíg ott nem vagyok - mondta. - Meg aztán se - tette hozzá gyorsan, mire elvigyorodtam.
- Hát jó. Majd megnézem mit tehetek. Na de most leteszem, majd beszélünk. Szia - köszöntem el, majd miután ő is, bontottam a vonalat. Zayn jelent meg előttem egy nagy vigyorral az arcán és egy pohárral a kezében, amiben víz volt. Ivott egy kortyot, majd lerakta a pultra és befurakodott a két lábam közé. Kezét a derekam köré fonta, majd közelebb vont magához.
- Mizujs Amyvel? - kérdezte mosolyogva.
- Képzeld, talált egy pasit, akinek csaja van - húztam félre a szám, majd felnevettem.
- Képzelem - nevetett ő is, majd hirtelen elkomolyodott.
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm.
- Tudod hogy... - kezdte, de közbe vágtam.
- Mit tudok? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt, hogy... 
- Mond már! 
- Stella! Mondanám, ha nem szólnál mindig közbe - nevetett fel, majd közelebb hajolt az arcomhoz. Szívem a torkomban dobogott, a pillangóim pedig feléledtek. - Stella...
- Igen, Zaynie? - karoltam át a nyakát.
- Szeretlek - mondta ki, mire az én szám fülig ért, és szerintem el is pirultam.
- Én is szeretlek - néztem szemeibe, mosolyogva.
- Elpirultál - nevetett fel. Játékosan vállba ütöttem, majd fejem a nyakába fúrtam. Újból felnevetett, majd még szorosabban ölelt magához.
- Kaja - kiabálta el magát Niall. Hazaértek. Niall becsörtetett a konyhába, majd a hűtőbe pakolt mindent. - Ó, bocsi, hogy megzavartam valamit - fordult felénk, mire mi felnevettünk és legyintettünk egyet. Lemásztam a pultról, majd körbeültük az asztalt és táplálkozásba kezdtünk.



Este kiültem a partra és a csillagokat kémleltem, miközben azon gondolkodtam hogy mindezt Davidnek köszönhetem. Hogy a srácokkal lehetek.  Ha David nincs, nem ismerem meg Zaynt és talán sosem leszek ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Tulajdonképpen még most sem fogom fel, hogy mindez velem történik. Talán még most is a szobámban ülnék és néznék ki a fejemből, miközben Amy-n gondolkodom, hogy miért pont ő halt meg?! Talán... Sőt, biztos. Ugyanis ha Zayn nincs - és David elköltözött otthonról -, akkor most otthon gubbasztanék. Mi lett volna, ha semmi sem így történik? Vajon most is ilyen boldog volnék? Annyi kérdés van, de egyre sem tudom a választ. Bár nem értem magam, miért érdekel, amikor itt vagyok 5 majommal, akiket persze imádok. 
Társaságom akadt. Leült mellém, majd rám szegezte barna szemeit. 
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte, majd közelebb vont magához. 
- Azon, hogy mi lett volna ha David által nem ismerlek meg - válaszoltam, miközben még mindig a csillagokat csodáltam. - Akkor talán még most is otthon üldögélek a szobámban, miközben mindenféle hülyeségen agyalnék - sóhajtottam fel, majd hozzábújtam.
- De szerencsére megismertük egymást - ölelt magához szorosan.
- Szerencsére - nevettem fel, majd beszívtam jellegzetes illatát. 
- Emlékszel, amikor először kísértelek haza? - kérdezte, mire megjelent előttem a jelenet és akaratlanul is felnevettem.
- Emlékszem - bólintottam vigyorogva. 
- Tulajdonképpen már akkor beléd szerettem, csak úgy voltam vele, hogy te nem akarsz a médiában szerepelni, úgyhogy inkább csak barátként tekintettem rád, de aztán már nem bírtam parancsolni az érzéseimnek - motyogta hajamba. 
- Tényleg? - vontam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Aprót bólintott, majd rám mosolygott. - Mondjuk a szemed első látás szerelem volt részemről - nevettem fel zavartan. 
- Gondoltam. Ahányszor rád néztem, majdnem elfelejtettél levegőt venni - bökött oldalba nevetve. - Sőt, még most is ez van - tette hozzá vigyorogva.
- Nem tehetek róla - bújtam hozzá ismét. A kellemes, hideg szellőtől egy kissé megborzongtam, amit Zayn is észre vett.
- Fázol?
- Nem! - vágtam rá.
- Na persze - nevetett fel, majd levette felsőjét és ellent nem tűrő hangom mondta, hogy 'Vedd fel!', mire én engedelmeskedtem neki és belebújtam a felsőjébe, majd magamba szívtam az illatát.

Pár óra üldögélés után, olyan éjfél fele visszamentünk a többiekhez. 
- Mit tudtok csinálni ennyi ideig a parton? - kérdezte felvont szemöldökkel Harry.
- Hmm... Beszélgettünk - válaszoltam kérdésére.
- Na persze. El is higgyem? - kérdezte nevetve, mire én bólintottam, majd lehuppantam Zayn mellé a kanapéra. 
Szintén pár óra beszélgetés után, hulla fáradtan vánszorogtam fel az emeletre, majd a gyorsan elvégeztem minden esti teendőmet, majd bevonszoltam magam a Zaynnel közös szobába. Csukott szemmel mentem el az ágyig, amibe aztán bele is dőltem. 
Majd' szívbajt kaptam, amikor befeküdt mellém valaki. Magához vont és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Jó éjt, Stellus - suttogta, én pedig motyogtam valamit félálomban, majd azonnal el is aludtam. 

Amint kinyitottam reggel a szemem, két barna szempárral találtam magam szembe. 
- Jó reggelt - mosolyodott el, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. 
- Neked is. Mióta nézel? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Körülbelül 10 perce - vont vállat.
- Hmm.. Értem - mosolyodtam el, majd hátamra feküdtem és felsóhajtottam.
- Mi a baj? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi... Csak olyan rossz érzésem van, ha Davidre gondolok - vallottam be, majd újra felé fordultam és belenéztem barna szemeibe. 
- Tuti nem lesz semmi baj - nyugtatott, majd közelebb húzott magához, és megölelt. 
Pár perc múlva nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd a fürdő felé vettük az irányt. 
-  Menj te először - vigyorgott rám. - Vagy mehetünk együtt is. Én nem bánom - jött közelebb hozzám, mire én nevetve megráztam a fejem.
- Van másik fürdő is - emlékeztettem.
- Tudom, de az nem a mi szobánkhoz tartozik - vont vállat. - És messze van. Nincs kedvem odáig elmenni.
- Lusta vagy - böktem oldalba.
- Haha - forgatta meg a szemeit. - Pont te mondod - nevetett fel.
- Ezt megjegyeztem, Malik - néztem rá szúrós tekintettel. - Bár, igazad van - vallottam be, mire elmosolyodott.
- Na szóval. Menj te, ha nem akarsz velem együtt bemenni - bökött az ajtó fürdő felé a fejével, majd felsóhajtott és elővette a bociszemeket.
- Ne is próbálkozz - fordultam el tőle, mert a végén még meghat a szemeivel. 
- Most mit ártanék neked? Max látnálak fehérneműben - karolta át a derekam.
- Álmodozz csak.
- Egyszer úgyis látni foglak... Anélkül is - nevetett fel, majd elengedett. Erősen elgondolkodtam, majd végül megadóan felsóhajtottam. Kézen fogtam, majd behúztam magam után a fürdőbe, neki pedig egy széles vigyor terült el az arcán.
- Spórolhatnánk a vízzel - próbált célozgatni a tusolásra.
- Igen? Csak szeretnéd - nevettem fel.
- Fogadjunk, hogy ebbe is belefogsz menni - vigyorodott el, mire én megráztam a fejem ellenkezésképp. Pár percig csak nézett rám, majd felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Annyira izé vagy ilyenkor - ráztam meg a fejem, majd közelebb léptem hozzá. 
- Megint győztem - vigyorodott el győzedelmesen, majd a zuhany alá húzott.
Még mielőtt ellenkezni tudtam volna, megnyitotta a csapot, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Tudtam, hogyha vele jövök be zuhanyozni, abból nem víz spórolás lesz, hanem pazarlás...
- Ez nem kell ide - szedte le rólam a pizsamámnak használt pólómat, mikor levegőhiány miatt elváltak ajkaink. Még szerencse, hogy volt rajtam melltartó.   Felugrottam rá, majd lábaim átkulcsoltam a derekán. Nyakam kezdte csókolgatni, míg én a hajába túrtam.
- Zayn - ziháltam, mert lehetetlen volt számomra a normális lélegzetvétel. - Sz-szerintem most álljunk le - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Miután letett a földre, elmosolyodott, elzárta a csapot, majd kilépett a zuhany alól. Pár percig csak álltam ott néztem, ahogy tevékenykedik, majd én is erőt vettem magamon és kiléptem Zayn mellé.
- Annyira gyönyörű vagy - ölelt át hátulról, majd egy puszit nyomott az arcomra. Elpirultam, majd szembe fordultam vele és megöleltem. 
- Attól függetlenül, hogy mennyire nem akartál velem zuhanyozni, élvezted amit csináltunk - nevetett fel.
- Attól függetlenül, hogy azt mondtad 'Spórolhatnánk a vízzel', inkább csak pazaroltunk - nevettem vele együtt.
- De megérte, nem? - húzódott kicsit távolabb, hogy szemembe tudjon nézni. 
- De igen - mondtam zavartan. Elvigyorodott, majd egy puszit nyomott az arcom. 
Zayn hamarabb kiment mint én, így nyugodtan bebírtam fejezni a reggeli teendőimet. Amiben igazából nincs benne a 'Zaynnel zuhanyzás', de lehet, hogy mostantól benne lesz...
Amint végeztem mindennel, visszamentem a szobába, ahol már Zayn felöltözve feküdt az ágyon és plafont kémlelte.
- Figyelj... - kezdtem, miután leültem az ágy szélére, mire rám kapta tekintetét és kíváncsian nézegetni kezdte az arcom. - Nem... Szóval... Nem lehetne ez a reggeli zuhanyzás mindennapi? - kérdeztem zavartan. Tekintete égette az arcom, aminek jelen pillanatban egy paradicsomhoz hasonlított a színe. - Khmm... - zavartan köhintettem egyet, majd elterültem az ágyon és a fejemre húztam a takarót. Arcát nem láttam, de szerintem nagyot nézett a mondatom hallatán. Megértem, én magam sem tudom honnan jött, csak valahogy kikívánkozott belőlem. - Ne nevess - morogtam, majd kínomban én is nevetni kezdtem. Bár tudtam, hogy nincs ellenére az ötletem. Miután abbahagyta a röhögést, lerángatta rólam a takarót.
- Nincs ellene kifogásom - suttogta fülembe, mire felemeltem a fejem és perverz vigyorával találtam magam szembe. 
- Valahogy éreztem - bólintottam, majd én is elvigyorodtam. - Szerintem... Gyerünk le reggelizni - tápászkodtam fel, és magam után húztam Zaynt is. 
- Amúgy... Honnan jött ez az ötlet? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Nem mintha ellenemre volna - tette hozzá, majd egy nagy vigyor terült el az arcán.
- Én sem tudom - vontam vállat. - Csak úgy jött.
- Mi jött? - kérdezte Niall evés közben. 
- Semmi - vágtam rá, majd Zaynre pillantottam, akinek azóta is ott ült az arcán az a vigyor. Hát ezt ma már le nem lehet törölni majd róla...
Csendben megreggeliztünk, majd elhelyezkedtünk a tévé előtt.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem kíváncsian.
- Lemehetnénk a partra - vetette fel ötletét Louis, ami mindannyiunknak tetszett, szóval fogtuk magunkat és lebaktattunk az említett helyre. Zaynnel elfoglaltuk a múltéjszakai helyünket, míg a többiek a vízben szaladgáltak és hülyültek. Néha felnevettem egy-egy akciójukon, mint például amikor Louis Harry hátára ugrott, Harry pedig elvesztette az egyensúlyát, így mind a ketten a vízben landoltak. Ruhástul. Ugyanis nem éppen öltözött át egyikünk sem fürdőruhába.
- Elrabolhatom a csajod egy kicsit? - kérdezte Harry, majd egy nagy vigyorral az arcán felém fordult. 
- Ha nem veted be magad nála, akkor igen - bólintott Zayn. Volt sejtésem mire készül Harry, de nekem semmi kedvem sem volt vizesnek lenni. 
- Harry! Meg ne próbáld - hátráltam tőle a homokban. Nem hatottam rá, úgyhogy megfogta a lábam, felhúzott, majd egy könnyed mozdulattal a vállára dobott.
- Zaaaayn - sikítottam, majd segítségkérően néztem rá.
- Ne sikítozz már - nevetett Harry, majd befutott velem a vízbe.
Harry a válláról a vízbe dobott volna, de megkapaszkodtam benne, úgyhogy magamra rántottam. 
- És még Zayn mondja, hogy ne vessem be magam nálad - vigyorgott rám, pár centire az arcomtól. 
- Hülye - morogtam, majd finoman szólva lerugdostam magamról. - Nem én akartalak bedobni a vízbe - böktem vállba, miután feltápászkodtunk a vízből.
- Még jó. El se bírnál - nevetett fel. - Ha nem rántottál volna magaddal, most nem itt vitatkoznánk.
- Ha nem hoztál volna be, akkor nem rántottalak volna magammal! - mondtam.
- Bocs, hogy hozzád mertem érni, és elhozni idáig - fordult el durcásan.
- Többször ne forduljon elő - fordultam el én is, majd dühösen kibaktattam a partra. Levágódtam Zayn mellé, majd kifújtam a levegőt. 
- Mi történt? - kérdezte Zayn, mert látta hogy dühös vagyok. Igazából magam sem tudom, hogy min vesztünk össze. Semmiségen...
- Semmi, csak magammal rántottam a vízbe és azt mondta hogy még te mondod neki, hogy ne vesse be magát nálam - mondtam. - Végül is, hülyeség volt ilyenen összeveszni, amikor nem is történt semmi - ráztam meg a fejem, majd felsóhajtottam. 
- Hát ezen tényleg hülyeség volt összevesznetek - nézett rám. - Harry már csak ilyen. Ne foglalkozz a megjegyzéseivel - nyomott egy puszit a homlokomra. - Csak hülyéskedik. Meg amúgy is tudom, hogy nem csalnál meg - vigyorgott rám. Megöleltem, majd felálltam a helyemről és elindultam arra, amerre a többiek voltak. Egy kósza vizes tincset kisöpörtem az arcomból, majd mivel pont háttal volt nekem, nekiiramodtam majd ráugrottam a hátára. 
- Stella - morogta, majd lehámozott magáról, majd arrébb indult. 
- Jajj, ne csináld már - mentem utána. - Hülyeség ilyeneken összeveszni - mondtam, majd nekiütköztem, mert megállt előttem.
- Úgy imádom, amikor egy lány jön utánam - fordult meg nagy vigyorral az arcán.
- Majom - vágtam mellkasba, majd felnevettem. 
- Az előbb összevesztünk, úgyhogy most... - kapott fel, majd a vízben lerakott maga elé. Épp szólásra nyitotta a száját, amikor Louis a nevét kiáltotta, Harry pedig kíváncsian fordult felé. Én pedig kaptam az alkalmon és a hátára ugrottam. 
- Stella, szállj le a hátamról! - nevetett fel, majd próbált lehámozni magáról.
- Jó nekem itt - vontam vállat vigyorogva, ami azonnal lehervadt, amint megfogta a kezem és előre rántott a vízbe.
- Meghalsz - morogtam, majd berántottam a vízbe. Nevetve fröcsköltük egymásra a vizet, majd miután teljesen kifáradtunk kivánszorogtunk a partra. 
- Na most én jövök - kapott fel Zayn, én pedig sikítozásba kezdtem. 
- Tegyél le - ütöttem a vállát nevetve. - Állatok - mondtam, miután már a vízben álltam a saját két lábamon.
Vállat vont, majd közelebb jött hozzám, kezét a derekamra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy egész életemben így fog hatni rám, amikor rám néz a szemeivel? Valószínűleg igen... 
- Egyszer meghalok a nézésedtől - mondtam, mire felnevetett. - Vagy legalábbis elolvadok - tettem hozzá, majd kezem a nyaka köré kulcsoltam. 
- Megpróbálok nem sokszor rád nézni, rendben? - kérdezte nevetve. - Bár nem hiszem, hogy ez menne - húzta el a száját. 
- Maradjatok így! - szólt ránk Harry, majd előkapta a telefonját - ami nem volt vizes, úgyhogy eddig nem tudom hol tárolta -, és csinált vele egy képet. - Ó, ez megy Twitterre - jelentette ki büszkén, majd eltávozott a közelünkből.
- Harold - ráztam meg a fejem, majd szemeimet forgattam és felnevettem. 
- Azt hiszem ezeket a spontán képeket, amik rólunk készülnek, meg kell szoknunk - nézett le rám vigyorogva.
- Nekem semmi bajom velük - vontam vállat. - Úgy sem lesz olyan, hogyha kimegyünk az utcára, ne készüljön majd rólunk kép - tettem hozzá, majd felsóhajtottam.
- És ez neked nem tetszik - állapította meg. 
- Nem érdekelnek - mondtam kissé hangosabban. - Ha ez kell ahhoz, hogy együtt legyünk, hát legyen. Engem csakis te érdekelsz, senki más. Tőlem készülhetnek rólam akármilyen képek, a lényeg, hogy veled vagyok. És az enyém vagy - pillantottam fel rá. - És... Szeretlek.
- Én is szeretlek - mosolygott rám, majd egy csókot nyomott ajkaimra és megölelt. 

A nap hátralévő részében visszamentünk a házba, ahol aztán száraz ruhát kerítettünk magunknak, és beültünk a tévé elé, majd beszélgetésbe kezdtünk. 
Még azt sem vettem észre, hogy csörög a telefonom, csak miután a srácok szóltak.
- Szia Amy - szóltam bele vidáman.
- Szia Stell - hallottam meg hangját. - Mi újság? 
- Ó, semmi. Nem rég jöttünk be a partról. Ami idő alatt, összevesztem Harryvel egy jelentéktelen dolgon, aztán pedig csurom vizes lettem, akaratom ellenére is... Vagyis már akkor vizes voltam, amikor összevesztem vele - néztem Harryre szúrós tekintettel, aki csak vigyorgott.
- Értem. Majd elmondod min vesztetek össze - figyelmeztetett. - Most mennem kell. Majd beszélünk. Szia, puszi - köszönt el, majd miután én is, bontottam a vonalat. Gyors telefont beszélgetés volt...
- Szóval akaratod ellenére lettél vizes - nézett rám Harry.
- Én mondtam, hogy meg ne próbáld, amire készülsz, de te rám se figyeltél - vágtam durcás fejet.
- Ó, szóval én vagyok a hibás.
- Miért? Szerinted ki a hibás, amikor a te ötleted volt ez az egész?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Már megint veszekszünk - mondta csendesen, zöld szemeivel engem nézegetve. 
- Bocsi - sütöttem le a szemeimet. Ezentúl mindig minden apróságokon összefogunk veszni? - fordult meg a fejemben a kérdés. - Azt hiszem én most felmegyek - indult el az emeletre, majd felbaktattam és a szobánkba mentem. 
Levágtam magam az ágyra, majd az oldalamra fordulni. 
Nem azért jöttünk el nyaralni, hogy veszekedjünk, mindenféle apró dolgokon, amin végül is felesleges vitázni. De én meg Harry mindenen összetudunk kapni. De miért? Jó kérdés...
- Bejöhetek? - hallottam meg az ajtón kívülről gondolataim főszereplőjének hangját.
- Gyere - mondtam, miközben hátamra feküdtem. Beljebb jött, majd leült az ágy szélére. 
- Figyelj, én... Bocs, hogy mindig mindenen felkapom a vizet, nem tudom mi van most velem - ráztam meg a fejem, majd én is felültem, és mellé telepedtem. 
- Ugyan - legyintett, majd elmosolyodott. - Én mondok mindig megjegyzéseket, meg én akartalak a vízbe dobni. 
- Felejtsük el - ajánlottam. - Ezután max egy nagyobb dolgon vesszünk össze.
- Oké - vigyorodott el, majd megölelt. - De akkor is te rántottál magadra - jegyezte meg, miután elengedett.
- Mert nem akartam a vízbe esni és gondoltam megkapaszkodom benned, de... Nem úgy sült el a dolog, ahogy én azt vártam - vigyorogtam rá, mire bólintott.
- Na jó - állt fel. - Én azt hiszem kimegyek mert... Még a végén Zayn azt hiszi rád másztam - rázta meg a fejét, majd tarkóját vakargatva, megfordult, majd kisétált a szobából. Hát ez fura volt...
Két perc sem kellett, megint kopogtak, de ezúttal Zayn baktatott be hozzám, majd feküdt el mellettem. 
- Az a zuhanyzás estére is vonatkozik? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam, majd megráztam a fejem. - Hát jó - sóhajtott fel, majd fölém kerekedett. - Nézünk filmet? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Milyen filmet? 
- Horror? 
- Csak szeretnéd. Vígjáték.
- Horror.
- Vígjáték - vitatkoztam vigyorogva.
- Horror - hajolt közelebb, majd tekintetét enyémbe fúrta.
- Ez így nem ér - néztem el más felé, mire felnevetett. 
- Na, légyszí' - fordította vissza maga felé az arcom. 
- Hát jó - sóhajtottam fel, megadva magam. Elvigyorodott, majd lemászott rólam.
Keresett valami filmet, majd elment popcornért. 
- Amúgy... - kezdtem, miután már elhelyezkedtünk egymás mellett az ágyban és a film is elkezdődött. - Nem elégszer bújok hozzád? - kérdeztem nevetve.
- Nem! Ha tehetném magamhoz láncolnálak - nézett rám mosolyogva. Most sikítozzak, vagy sírjak a boldogságtól? Ezt most komolyan ő mondta? Nekem? Vagy csak álmodom? Zavartan elmosolyodtam, majd hozzábújtam és a filmet kezdtem bámulni. De most komolyan. Mi a jó egy zombis - tele vérrel, meg mindenféle szervekkel -, filmben? Igazából nem féltem a film alatt, hanem majdhogynem rosszul lettem. 
- Zayn... Még egy ilyen filmet megnézetsz velem, én esküszöm hogy... Megkínozlak - más nem jutott eszembe, de ez is rossz szó volt, mert tuti hogy beindult a perverz fantáziája.
- Ó, jöhet a következő film? - kérdezte vigyorogva, mire megforgattam a szemeimet.
- Nem úgy kínozlak meg.
- Nem tudom mit értesz az úgy szó alatt. Kifejtenéd nekem bővebben?
- Istenem, annyira perverz vagy - nevetettem fel, majd játékosan vállon bokszoltam.
- Bocsi - húzta félre a száját. - Oké, akkor nem nézünk meg több ilyen filmet.
- Ajánlom - vigyorogtam rá. - Szerintem én elmegyek zuhanyozni - tápászkodtam volna fel, ha vissza nem ránt. 
- Mehetek veled? - kérdezte bociszemekkel. Majdnem igent mondtam. De csak majdnem.
- Nem - vigyorodtam el, majd egy mozdulattal kipattantam mellőle és a fürdőbe rontottam és magamra zártam az ajtót. 
- Annyira gonosz vagy - hallottam meg a hangját a másik oldalról. 
- Nem is vagyok az - szóltam vissza. Válasz már nem jött a túl oldalról, úgyhogy nyugodtan elvégeztem minden esti teendőmet, majd visszaballagtam a szobába, és levágódtam Zayn mellé az ágyba. Időközben ő is elment zuhanyozni, ugyanis már vizesen égnek eredtek a tincsei és csak egy bokszer volt rajta. 
- Igaz, már vagy 5 hónapja ismerlek, de még egyszer sem láttalak vizes hajjal - vigyorogtam rá. - Meg kell mondjam... - gondolkodtam el, miközben nézegetettem a haját. Kíváncsian fürkészte a tekintetem, majd felsóhajtott. - Iszonyat édes vagy - mosolyogtam rá fülig érő szájjal, majd közelebb hajoltam hozzá. 
- Reméltem, hogy nem mást mondasz - nevetett fel, majd ajkait enyémekre tapasztotta. - Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek - mosolyogtam rá, majd karjai közé fészkeltem magam. Ott éreztem a legnagyobb biztonságot...