5.rész:

                                                      /asjbgsdkgbskldjhnsdlkj♥:$/

- Stella. Ébredj! - szólt valaki, mire kapcsoltam hogy ki az, kipattantak a szemeim.
- Te meg hogy jöttél be? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát tudod, kinyitottam az ajtót és besétáltam... Amúgy anyudék beengedtek. Ja, igen. El kellett menniük valamilyen megbeszélésre.
- Ajj, de jó... - sóhajtottam fel, majd magamra húztam a takarót. - Még 5 perc. 
- Nincs semmiféle 5 perc - mondta, majd megütött egy párnával. - Kelj fel! 
- Nem! - vágtam rá, mire sóhajtott egyet.
- Hát jó. B terv - mondta, majd lerántotta rólam a takarót és rám ugrott. 
- Zayn Malik! Erről azért szerintem igazán leszokhatnál - ütöttem vállba, mire elvigyorodott.
- Most miért? Szerintem jó buli - jelentette ki, miközben közelebb hajolt hozzám. 
- Nem téged nyomnak össze. 
- Ne tagadd, hogy nem tetszik, hogy én fekszem rajtad - jelent meg az arcán egy pimasz mosoly.
- Nem tagadom! Tényleg nem tetszik.
- Na persze - nevetett fel, majd rám nézett és arca egyre közeledett az enyémhez. 
- Mit akarsz? - kérdeztem ijedten, de nem válaszolt. Következő percben ajkait enyémekre tapasztotta. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, vagy mi van. Majd kapcsoltam. 
- Zayn! - toltam el magamtól. - Mi a...? - kezdtem, de újra megcsókolt. Nem tudtam ellenállni neki. Vagy inkább nem is akartam. Kezeit derekamon pihentette, én pedig átkulcsoltam nyakát. Levette pólómat, majd a sajátját is.    Nyakamat kezdte csókolgatni, majd haladt egyre lejjebb...
/A többit a képzelőerőtökre bízom!:DDD:$/ 

- Stella, ébredj! - szólt valaki, mire kipattantak a szemeim és felültem. Csak álom volt. 
- Mi van? - kérdezte Zayn, miután meglátta, hogy nem enyhén kapkodom a levegőt.
- Semmi, csak hülyeséget álmodtam - dőltem vissza.
- Mert mi volt? - kérdezte kíváncsian.
- Ne akard tudni - nevettem fel zavartan, mire szerintem felfogta.
- Óóóó - ennyit tudott kinyögni, majd elnevette magát. - Fura álmaid vannak - vakarta meg a tarkóját, majd rám nézett. 
- Én perverznek mondanám - húztam a takarót a fejemre, mire felnevetett. - Na jó. Hagyjuk - rugdostam le magamról a takarót, majd felültem. - Amúgy.. Hogy jutottál be? És hol vannak anyuék? - kérdeztem.
- Öhm.. Csöngettem, aztán anyukád ajtót nyitott és azt mondta jöjjek fel, mert amúgy nem lehet kiugrasztani az ágyból téged és mondtam, hogy oké. Aztán feljöttem és kinyitottam az ajtódat, idesétáltam, majd felkeltettelek. Kielégítő válasz volt, hogy hogy jutottam be?
- Igen, az volt - bólintottam. - És mit csinálunk ma? - néztem rá kérdően.
- Hát még nem találtam ki - vont vállat. - Elmehetnénk vidámparkba - vetette fel az ötletét.
- Nem! Soha többet. Utoljára Daviddel voltam ott, és majdnem rókáztam miután lejöttünk a hullámvasútról.
- Nem muszáj felülni rá. Na légyszí' - meresztett bociszemeket.
- Ne már - nyavalyogtam tovább, de végül beadtam a derekam. Azoknak a szemeknek nem lehet ellenállni...
- Na akkor öltözz fel és indulhatunk - tapsolt kettőt, majd elhagyta a szobám. Beálltam a szekrényem elé, majd kihalásztam valami ruhát. Ami jelen pillanatban egy fehér póló, aminek a közepén egy fekete szív van, egy sötét csőnadrág és egy fekete dzseki volt. Sosem voltam az a nagy sminkelős lány, max egy kis szemceruza és kész, vagy még az se. Úgyhogy ez most sem volt másképp. Inkább kihagytam a sminkelést. Leszaladtam az emeletről, majd a konyha felé vettem az irányt. 
- Hova mentek? - kérdezte apu.
- Vidámparkba - válaszoltam egyszerűen, mire bólintott és tovább olvasgatta az újságot. Megreggeliztem és elindultunk.
Egész nap hülyültünk, mint két átlagos ember. Bár Zaynt vagy hússzor megállították aláírásért, képért vagy valami egyéb miatt. Holnap az újságok címlapján fogunk szerepelni. "Zayn Malik új barátnője? Vagy esetleg valami rokon? De akkor eddig miért nem tudtunk róla?" Alig várom, hogy viszont lássam magam az újságokban. Vagy éppenséggel a neten. Ott hamarabb fent leszek, vagy már fent vagyok. Tudom, tudom. Sose szerettem volna sem a neten, sem az újságokban szerepelni, de mivel Zaynnel barátok vagyunk, így bele kell nyugodjak...
- Na? Hogy érezted magad? - kérdezte Zayn, mikor már hazafelé tartottunk. 
- Fenomenálisan - villantottam egy vigyort, majd az utat kezdtem kémlelni.
-  Örülök - mondta Zayn, majd az út további részét csendben tettük meg. Azt vettem már csak észre, hogy Zayn leparkol a házunk elé. De jó. Két napon belül, két búcsúzkodás. Kiszálltunk, majd Zayn elkísért az ajtóig. 
- Na hát akkor... - kezdtem, de inkább elhallgattam mert azt se tudtam mit mondjak. 
- Jó legyél, Watson - vigyorgott rám, majd megölelt.
- Te is, Malik - nevettem fel, majd elengedtem. 
- Ameddig nem leszek itt, ott lesznek neked az álmaid - kacsintott rám. 
- De izé vagy - ütöttem vállba, majd mindketten felnevettünk. 
- Majd hívlak - mondta, majd újra megölelt. Bólintottam, majd elengedtem. Szintén fájdalmas búcsút vettünk egymástól, majd megvártam míg elmegy és bementem a házba.
- Na? Milyen volt? - kérdezte anyu miután meghallotta hogy hazaértem.
- Fenomenális - válaszoltam ugyan úgy, mint Zaynnek. 
- Akkor jó. De most elmegy, nem? Mármint koncertezni.
- De igen. De inkább hagyjuk ezt a témát. Ha kellek a szobámban leszek - mondtam, majd felszaladtam. Most jöttem rá, hogy teljesen egyedül leszek a házban hétköznaponként. Imádni fogom. Már előre látom, ahogy szenvedek, mert szét unom a fejem. 

                                                                           ***

Elmúlt 1 hét. Utáltam. Bár most elvagyok a tanulással, ugyanis nem sokára érettségizek. Tiszta jó.
Amúgy unalmasan telt el a hét. Minden nap beszéltem valakivel telefonon. Vagy Zaynnel, vagy Daviddel. Davidék folytatják a zenés életüket, Zaynék pedig még enyhe két hétig koncerteznek. 
Most pedig szombat van és nem sokára jön David értem. Épp hogy végeztem az öltözködéssel, meg egyéb dolgokkal, csöngettek. Leszaladtam, majd nagy sebességgel az ajtóhoz rohantam és valósággal feltéptem azt. 
- Sziaaa David - nyújtottam el az 'a' betűt, majd a nyakába ugrottam.
- Te is hiányoztál - nevetett fel, majd lerakott a földre. 
- Te jobban - öleltem meg szorosan.
- Na jó. Azért kaphatnék levegőt is? 
- Óóó, bocsi - húzódtam el tőle kicsit, majd bementünk a házba. Anyuék is üdvözölték őt, majd nem sokkal később elindultunk hozzá.
  
- Hűűű - ennyi jött ki a számon, amikor megláttam David házát. Az állam a földet súrolta. - Te most itt laksz? 
- Nem, azért jöttünk ide, mert nem itt lakok. Logikus nem? Csak eljöttünk ide nézelődni - forgatta a szemét. - De igen. Itt lakok, mint látod - mosolyodott el, majd a ház felé vettük az irányt. Meglepődtem, amikor David csak úgy simán kinyitotta az ajtót. Mármint nem zárta be. De aztán rájöttem miért. 
- Mark - láttam meg a kanapén ücsörgő fiút. Felkapta a fejét vigyorogva, majd felállt, én pedig a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál - mondta, miután lerakott a földre. 
- Te is nekem - mosolyogtam rá, majd David felé fordultam. - Jason? - néztem rá felvont szemöldökkel, mire ő Markra nézett. 
- Fent van - mondta Mark. - Jason. Gyere le! - kiabált fel, mire trappolást hallottunk és megjelent Jason a lépcső tetején. 
- Jason - vigyorogtam rá, miközben lefelé haladt a lépcsőn.
- Stellaaa.
- Jasoooon.
- Stellaaaa - ért oda hozzám, majd felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Hiányoztál - rakott le, majd rám vigyorgott.
- Te is - böktem oldalba, mire felnevetett és újra megölelt.
- Na jó! Elég ebből az üdvözlésből - forgatta meg a szemeit David.
- Amúgy.. Ti hogy-hogy itt? - fordultam Jason felé. 
- Hát gondoltuk mi is hiányoztunk neked, ezért átjöttünk Davidhez - válaszolt vigyorogva, mire felnevettem. 
- Jól gondoltátok - bólogattam nevetve, majd lehuppantam a kanapéra. - És mit csinálunk ma? - kérdeztem izgatottan. 
- Hát délután zenélhetnénk egy jót, mint a múltkor. Most pedig elmenetnénk moziba - vetette fel az ötletét David.
- Hmm... Oké - egyeztünk bele a többiekkel. 
- Akkor induljunk - mondta Mark. David felkapta a kocsikulcsot, majd kisétáltunk a házból. Beszálltunk a kocsijába, majd elindult a mozi felé. Valami bugyuta vígjátékra ültünk be, majd a mozi után kajálni mentünk, mert film közben megéheztünk.
- Tééényleg... Mizu' Zaynnel? - vonta fel a szemöldökét David mosolyogva. 
- Semmi?! - vontam fel én is a szemöldököm. - Koncerteznek - vontam vállat, majd belekortyoltam a kólámba. 
- Aha, értem - bólintott vigyorogva, majd folytatta az evést. Miután mindenki jóllakott elmentünk sétálni. Végig röhögtük az egész sétát, rég hülyültem már ennyit. 
Mikor hazaértünk már 6 óra volt, így hát gondoltuk neki állunk zenélni. 
- Na mit énekeljünk? - kérdezte David.
- Fun - We are young? - kérdeztem vigyorogva, mire bólintott és nekiálltunk énekelni. 
Sosem gondoltam volna, hogy valaha énekelni fogok a szobámon kívül bárhol máshol. És valaki mással is. Egyre jobban húz a szívem az éneklés felé. 

Elénekeltünk pár számot, majd bementünk a házba. 
- És hol is fogok aludni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Majd én megmutatom - pattant fel Jason, mire David és Mark elvigyorodott.
- Mi van? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi - vágták rá még mindig vigyorogva, majd legyintettek egyet. Jason elindult felfelé én pedig utána iramodtam. 
- Ez mi volt az előbb? - kérdeztem, miközben mentünk fel a lépcsőn.
- Nem tudom - vont vállat, majd megállt egy ajtó előtt. - Ez lesz a szobád - nyitotta ki az ajtót én pedig besétáltam. 

Állam ismét a földet súrolta, majd rendeztem arcvonásaim és körbe néztem. 
- Tetszik? - kérdezte Jason pár perc múlva, mire hevesen bólogatni kezdtem. - Hmm.. Örülök. 
- Gyerünk le - motyogtam, majd kisétáltam a szobából. 
- Azt hittük már valami történt, hogy ilyen sokáig fent voltatok - vigyorgott ránk David, miután leértünk.
- Haha - forgattam meg a szemeimet, majd helyet foglaltam mellette.
- Tetszik a szoba? 
- Aha. Nagyon - csillantak fel a szemeim, majd megöleltem. 
- Nem nézünk valami filmet? - kérdezte Mark.
- Nem mintha nem lettünk volna ma moziba filmet nézni - forgatta meg a szemeit Jason. 
- Stella... Csinálnál popcorn? - nézett rám David kiskutyaszemekkel. - Addig mi kiválasztunk valami filmet. 
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd felálltam és kivonszoltam magam a hatalmas konyhába.
- Hol van a popcorn? - kiabáltam ki, mire pár perc múlva megjelent Jason és megkereste és egy mosoly kíséretében átadta nekem.
- Óóó, köszi - mosolyogtam én is, bólintott, majd elhagyta a konyhát. Megcsináltam a popcornt, majd kiöntöttem egy tálba és kimentem vissza a többiekhez. 
- Na mit nézünk? - ültem le a kanapéra David és Jason közé. 
- Ted - vágták rá egyszerre vigyorogva. Végig röhögtük a filmet. Kijelentem, hogy meg van az új kedvenc filmem. Na jó, nem, inkább a második kedvenc filmem. Az első a 'Hallgass a szívedre', csak gondoltam nem mondom a fiúknak, hogy nézzünk meg egy romantikus, dráma féleségű filmet. Nem hiszem, hogy belementek volna. Bár kitudja, egyszer már Davidet rávettem, ezért gondoltam bepróbálkozom mégegyszer. 
- Fiúúúk - kezdtem, majd bevetettem a kiskutyaszemeket. Reménykedtem hogy hatásos legyen. 
- Igen? - kérdezte David, majd rám nézett. - Ismerem ezt a nézést. Mit akarsz, mit nézzünk? - sóhajtott fel, mire az ölébe másztam és megöleltem. - Hallgass a szívedre? - vonta fel a szemöldökét, mire én még mindig a kiskutyaszemekkel néztem rá és bólogatni kezdtem.
- Ismerlek - nevetett fel, majd sóhajtott egyet. - Ha a többiek is benne vannak - vont vállat, mire én arcon pusziltam és ránéztem Markra.
- Légyszí' - kérleltem.
- Már a címe nem tetszik, de oké, legyen - sóhajtott fel, mire én elvigyorodtam és Jasonre néztem.
- Tőlem - vont vállat, mire felugrottam és körbeöleltem mindenkit.
David megkereste a filmet, majd berakta a lejátszóba.
- Várj! Pisilnem kell - ugrottam fel, majd felszaladtam az emeltre. Nagy nehezen megtaláltam a fürdőt, majd elvégeztem a dolgom és visszaszaladtam a többiekhez. - Várjatok, most meg hívnak - sóhajtottam fel, majd előhalásztam a telefonom és megpillantottam a kijelzőn Zayn nevét.
- Óóó, nem gond. Addig se kell nézni a filmet - vigyorgott rám David, mire megforgattam a szemem és felálltam.
- Mindjárt jövök - mondtam, majd arrébb sétáltam tőlük. 
- Szia Zayn - szóltam bele a telefonba vigyorogva, bár ezt ő nem láthatta. 
- Szia Stellus - szólt bele nevetve. - Mizujs? - kérdezte, majd megpróbáltam visszafojtani a nevetést. Vagy legalább is erre következtettem a hangokból, amiket kiadott. 
- Semmi különös, épp Davidnél vagyok. Itt van Mark és Jason is. Délelőtt voltunk moziba, utána elmentünk kajálni, most megint filmet néztünk, a Tedet, de most vettem rá őket, hogy nézzük meg a Hallgass a szívedre című filmet - meséltem neki a történteket vigyorogva. - Jaaaa. És még zenéltünk is - tettem hozzá. 
- Óóó, akkor zavarlak? 
- Dehogy. Örülnek neki a fiúk, addig se kell a filmet nézniük - mondtam, mire felnevettet.
- Képzelem akkor hogy vetted rá őket.
- Kiskutyaszemekkel. Az mindenkinél beválik. És amúgy veled mizujs? - kérdeztem kíváncsian, mikor épp bejött David (ugyanis útközben a konyhában kötöttem ki) és kérdően nézett rám, mire én leintettem, ő pedig visszament. 
- Épp próbán vagyok - mondta, mire valaki belekiabált a telefonba. - Szia Stella - köszönt valamelyikük.
- Neked is szia, akárki is voltál - nevettem fel.
- Harry volt - tájékoztatott Zayn. - Majd ha lesz egy kis szünet és újra találkozunk, a fiúk is jönnek. Itt szekálnak, hogy csak egyszer találkoztak veled.
- Óóó, szegények. De amúgy oké. Benne vagyok. 
- Na most már leteszem, mert próbálnunk kell tovább. Szia, jó legyél. Majd hívlak - mondta, majd elköszöntem én is és kinyomtam a telefont. Visszamentem a többiekhez, majd levágódtam Mark és David közé. 
- Na jó! Most már indíthatod - mondtam, mire mind a hárman félre húzták a szájukat.
- Nincs még valami dolgod? Esetleg nem vagy éhes? Vagy...? - nézett rám David, mire határozottan megráztam a fejem, ő pedig felsóhajtott és elindította a filmet. 

- Nem fogok sírni, nem fogok sírni - hajtogattam a végén, majd végig néztem a srácokon, akik dögunalmas képpel bámulták a tévét és szerencse volt, hogy nem aludnak be. 
- Na jó, nem bírom - sírtam el magam, amikor meghalt Danny. 
- Aaaa, végre vége - lélegeztek fel a többiek pár perc múlva, mire felnevettem.
- Pasik - forgattam meg a szemeimet, majd elfeküdtem a kanapén, ugyanis a többiek felpattantak róla, amint meglátták, hogy vége. 
                       
                                                    ***

- Na jó! Azt hiszem én elmegyek aludni - álltam fel, egy hosszas beszélgetés után. - Jó éjt - öleltem meg mindenkit, majd felbaktattam a szobámba és bebújtam a takaróm alá, majd nem sokkal később elaludtam.

- Jó reggelt! - rontott be hozzám David, majd az ágyamra ugrott engem felkeltve az újabb perverz álmomból amiben éppen Zaynnel tevékenykedtünk. (Milyen jól megfogalmaztam!:D szerk. megj.) 
- Ennél jobb már nem is lehetne - morogtam, mire felnevetett.
- Tudtam én, hogy nekem fogsz örülni a legjobban - kezdett el ugrálni az ágyon.
- Néha elgondolkodom rajta, hogy tényleg 19 éves vagy-e - motyogtam, majd felültem.
- Nem sokára 20 - kacsintott rám, majd leugrott az ágyról. - Most pedig öltözz fel és megyünk, meglátogatunk valakit.
- Kit? - kérdeztem kíváncsian, mire gonoszan felnevetett, vagy legalább is próbált úgy felnevetni, de helyette csak köhögnie sikeredett. 
- Ezt még gyakorold - kaptam röhögőgörcsöt. 
- Amúgy nem mondom meg, hogy kihez megyünk - nézett rám, majd kiment a szobámból. Gyorsan elintéztem a reggeli teendőim, majd felöltöztem és lementem a konyhába. Elővettem valami kaját, és megreggeliztem.
- Naaa, mond már el, kihez megyünk - nyaggattam Davidet, miután végeztem a reggelivel.
- Nem! - vágta rá azonnal. - Most indulunk - jelentette ki.
- Mi nem megyünk és gondolom már nem fogunk találkozni, csak jövőhétvégén - görbítette le az ajkait Mark. Elbúcsúztam tőlük, majd Daviddel elindulunk valahova. 
- De most komolyan. Hova megyünk? - kérdeztem.
- Úgyse mondom meg. De tuti örülni fogsz neki - villantott egy mosolyt, mire én bevágtam a "durcát". Egész úton azon gondolkodtam, hogy hova mehetünk, de nem tudtam rájönni. Rokon? Áááá, kétlem. 
- Ed Sheeran? - kérdeztem izgatottan. Hátha...
- Hááááááát - húzta el az 'á' betűt. - Nem - rázta meg a fejét, mire újra gondolkodni kezdtem. 
- Akkor? 
- Mindjárt kiderül - húzta az agyam, majd leparkolt egy nagy ház előtt. 
Kipattantam a kocsiból, majd meg sem várva Davidet, az ajtóhoz mentem és kopogtam. Hátra néztem Davidre, aki csak mosolygott. Visszafordultam és vártam, hogy kinyissa valaki az ajtót. Pár másodperc múlva kinyitotta valaki az ajtót, én pedig minden szó nélkül a nyakába ugrottam. 
- Úgy hiányoztál - szorongattam meg.
- Te is nekem. De szerintem gyerünk beljebb - mondta, majd velem arrébb állt, David pedig besétált. Én még mindig rajta "csüngtem". 
- Mondtam, hogy örülni fogsz neki - vigyorgott David, mire én hevesen bólogatni kezdtem. 
- Na jó, Stella. Megfojtasz - hámozott le magáról, majd rám vigyorgott. Épp szólásra nyitottam a szám, de mintha kitalálta volna a gondolataim, közbe szólt.
- Itt lakom, Stellus - jelentette ki, mosolyogva.
- Óóó, tudtam én - próbáltam okos fejet vágni, de nem jött össze szerintem, ugyanis elröhögte magát.
- Na persze - legyintett mosolyogva. - Amúgy nem sokára jönnek a többiek is.
- Hmm... Oké. Mire kell felkészüljek? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Harry perverzségére - nevetett fel, majd helyet foglalt mellettem a kanapén. Nem sokkal később csöngettek, így kénytelen volt felállni és elmenni ajtót nyitni. Pár perccel később megjelentek a fiúk is.  
- Sziasztok - álltam fel vigyorogva, majd odasétáltam Louishoz és megöleltem, majd Liamet, majd Niallt és végül Harryt, aki letapizott.
- Harry! Eressz - toltam el magamtól, mire perverzen rám vigyorgott és arrébb sétált én pedig megforgattam a szemeimet. 
- Hallom hiányoztam - ültem le Zayn és Harry közé a kanapéra. De amint leültem Harry mellé, meg is bántam. 
- Meghaltunk a hiányodtól. Főleg én - simított végig combomon Harry, mire rácsaptam a kezére. 
- Erről most szokj le - néztem rá szúrós tekintettel, mire elvigyorodott.
- Szerintem megtartom ezt a szokásom - nevetett fel, majd kezét átdobta a vállamon. 
- Szerintem meg ne tartsd meg - forgattam meg a szemeimet.
- Majd megfontolom mi lesz - jelentette ki vigyorogva. 
- Amúgy igen, hiányoztál - mosolygott Liam. - Bár még csak egyszer találkoztunk...
- De Zaynnel meg majdnem mindennap találkozgattál - szólalt meg Niall is.
- Hát mert... - kezdtem.
- Mert engem szeret - húzta ki magát, mire nevetve oldalba böktem. 
- Ez mondjuk nem igaz - hazudtam, majd a többiekre pillantottam, akik épp minket bámultak. 
- Valóban? - suttogta a fülembe, amitől teljesen megborzongtam. - Álmodtál azóta? - kérdezte, majd kicsit arrébb hajolt és rám vigyorgott. 
- Nem - hazudtam, de szerintem nem vette be, mert felvont szemöldökkel nézett rám. - Na jó! De - ismertem be zavartan, majd a padlót kezdtem nézegetni.
- Azért még mi is itt vagyunk ám - mondta Louis vigyorogva.
- Tudjuk - nevettem fel, majd Zaynre pillantottam, akinek az arcán egy önelégült vigyor terült el. 
- Ne vigyorogjál - ütöttem oldalba, de nem hatottam rá, ott maradt az arcán az a levakarhatatlan vigyor. Ennyire örül annak, hogy én miket szoktam álmodni? 
- Ennyire örülsz? - kérdeztem suttogva, miközben figyeltem a többieket, akik Daviddel dumáltak.
- Aha. Örömmel tölt el, hogy vannak ilyen álmaid - vigyorgott perverzen, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Milyen álmaid? - kérdezte felvont szemöldökkel Harry.
- Őőő... Semmilyen! - vágtam rá azonnal.
- Hát tudjátok, olyan Zaynes - mondta Zayn, az 'olyan' szót kiemelve. 
- Milyen olyan? - kérdezte David, mire mérgesen Zaynre néztem.
- Hát tudjátok álmomban ilyen cuki rózsaszín világban szaladgálunk Zaynnel - eszeltem ki gyorsan valami baromságot. Hát így utólag tényleg egy nagyon nagy baromság volt.
- Óóó, szóval leszállt előtettek a rózsaszín köd? - kérdezte Liam egy vigyorral az arcán.
- Ti mindent félre értetek? - kérdeztem kíváncsian.
- Úgy van! Leszállt és alig látunk tőle - ölelte át Zayn a vállam, miután Harry kezét lehámozta rólam. 
- Ezért még meghalsz - morogtam felé fordulva, majd összeborzoltam a haját.