- Miért mentek el? - néztem fel a bátyámra, aki előttem állt, valamilyen oknál fogva.
- Nem tudom - vont vállat, majd megölelt. - Visszajönnek - mondta, de a hangján hallottam, hogy ő sem biztos benne.
- Hiányoznak - kezdtek el folyni a könnyeim.
- Csak ne sírj! Fogadok, Ők sem szeretnék hogy sírj miattuk - simogatta meg a hátam, majd eltolt magától.
- És mi van, ha nem jönnek vissza? - kérdeztem meg.
- Akkor mi megyünk utánuk. Én nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad miattuk - rázta meg a fejét, majd felsóhajtott.
- De... Azt sem tudjuk hol vannak.
- Majd megtudjuk - mondta. Na persze. Ez csak egy rossz álom, igaz? Csak egy nagyon rossz álom - biztattam magam. Hisz ha nem az volna, akkor most nem állna előttem David, és nem Zaynék miatt sírnék, ugyanis velük nyaralok. És egyébként is mit keresek én a szobámban? Elmélkedésemből David csörgő telefonja zökkentett ki.
- Igen? - szólt bele a telefonba. - Adom - mondta, majd átadta nekem a telefont.
- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Én vagyok az, Liam - szólalt meg az ismerős hang a vonal másik végén.
- Liam! Úristen. Hol vagytok? Miért mentetek el? - bombáztam kérdéseimmel.
- Stell, nyugi - szólalt meg Liam, a következő percben pedig egy nagy zajt hallottam és egy "Add vissza a telefont, te majom" mondatot.
- Stella? - szólt bele valaki.
- Zayn? - ugrott a torkomba a szívem.
- Igen - válaszolt. - Figyelj... Tudom, semmit sem tudsz arról, hogy miért mentünk el, de hidd el nyomós ok van rá - hadarta el.
- Igen? Kíváncsian várom mi az.
- Az, hogy...
- Kicsim, kelj fel - ébresztgetett Zayn.
- Ajj, ne már - nyavalyogtam. - Most nem tudom meg, miért mentetek el! - mordultam rá.
- Mi van? - nézett rám nagy szemekkel.
- Ja, semmi - ráztam meg a fejem. - Csak hülyeséget álmodtam.
- Értem - bólogatott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- És minek is keltettél fel, hajnalok hajnalán? - kérdeztem kíváncsian, majd az órára pillantottam, ami 11-et mutatott.
- Tudod, ma jön Amy - világosított fel, mire én a homlokomra csaptam.
- Basszus, tényleg - pattantam ki az ágyból, aminek következtében majdnem elvágódtam.
- Óvatosabban, Stell - nevetett fel Zayn, mire én szem forgatva a fürdőbe rohantam.
- Nem tudtál volna kicsit hamarabb felkelteni? - kiabáltam ki a fürdőből, majd miközben egy nadrágot próbáltam magamra rángatni, kibotorkáltam vissza. Zayn nevetve rázta meg a fejét, majd visszadőlt a párnák közé. Nagy nehezen felrángattam magamra a nadrágom, majd felsóhajtottam.
- És mikor is jön pontosan? - vontam fel a szemöldököm, de abban a pillanatban meg is tudtam a választ, mivel csöngettek és gondoltam ő lesz az.
- Most - adta a választ vigyorogva, majd felsóhajtott és kikószálódott az ágyból. Fejvesztve rohantam le a lépcsőn, majd szinte feltéptem az ajtót. 1 hónapja láttam utoljára... Ja, hogy nem mondtam, hogy már 1 hónapja nyaralunk? Ó, pedig igen. És mit ne mondjak, eléggé jól érezzük magunkat.
De most vissza a jelenbe. Szóval feltéptem az ajtót, majd barátnőm vigyorgó fejével találtam szembe magam. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd kapcsoltam és a nyakába ugrottam.
- Stell, megfulladok - nevetett, miközben lehámozott magáról.
- Úgy hiányoztál - öleltem megint magamhoz, majd berángattam az ajtóból.
- Sziasztok srácok - köszönt nekik, mire ők csak intettek egyet és tovább folytatták a dolgukat. Ami nem más volt, mint a tévézés.
- Na jó, mi most eltűnünk a vendégszobában beszélgetni. Ha kellenénk fent vagyunk - indultam meg, magam után húzva barátnőm.
- Na mesélj, mi történt ebben a kemény 1 hónapban - mondta izgatottan, amikor már törökülésben ültünk egymás előtt.
- Csak amiket elmondtam telefonon keresztül - vontam vállat. - Inkább mesélj te - néztem rá. - Volt valami... pasi?
- Ó - gondolkozott el. - Nem! - vágta rá aztán.
- Jajj, hagyjuk már! Tudom, hogy hazudsz - döntöttem kissé félre a fejem, majd felhúzott szemöldökkel rá néztem.
- Nem hazudok. Tényleg nem volt senki - rázta meg a fejét.
- Hát jó - sóhajtottam fel. - Jajj, tényleg - jelent meg az arcomon egy ördögi vigyor.
- Ne! Ez az arc kifejezés már nem tetszik - takarta el a szemeit, majd felnyögött. - Mi az? - vette el a kezeit, majd rám bámult. Idétlenül vigyorogtam, majd bólogatni kezdtem. - Na nem! Nem akarok pasit - rázta meg a fejét.
- De most miért? Niall tökéletes volna számodra. Olyan mint te, csak fiúba - néztem rá furán. Igazam van, Niall tényleg olyan mint Amy csak fiúban. Napi beosztása az evés, alvás, tévézés, evés, alvás... Na jó, Niallnek a koncertek is meg a többi, de az egészen más.
- De... - kezdte, majd megrázta a fejét. - Nem akarom hogy helyettem ügyködj! - szólt rám szigorúan, majd eldőlt az ágyon.
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd megráztam a fejem. Hülye ez a lány!
- És veletek mizujs? - kérdezi pár perc gondolkodás múlva.
- Mármint? Zaynnel meg velem? Ó, tökéletesen megvagyunk - haraptam ajkaimba, majd elmosolyodtam.
- Örülök - mosolyodott el ő is, majd felült vissza.
- Srácok elmegyünk egyet sétálni a partra. Ki tart velünk? - kérdeztem a többiektől.
- Én - állt fel, Harry, Louis, Liam.
- Ti? - néztem Amyre és Niallre.
- Nincs most kedvem - mondta barátnőm, majd elterült a kanapén. - Elvagyok fáradva - nézett ránk.
- Nekem meg szimplán nincs kedvem menni - vont vállat Nialler. Tökéletes! Nem is kell nekem szervezkednem - gondoltam magamban, majd egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Szuper! Induljunk, skacok - toltam ki őket az ajtón, majd gondosan becsuktam magunk után.
- Merre? - kérdezte Harry.
- Hát... Ha már a partra megyünk, akkor gondolom arra - néztem rá hülyén, mire vigyorogva vállat vont.
Útközben Zayn valamiért letérdelt előttem, mire én egy kissé meglepődve néztem rá. Egy kissé... Nagyjából az állam a földet súrolta.
- Stella Watson. Megengeded, hogy...
- Úristen! Megkéred a kezét? - vágott a szavába Harry.
- Nem, csak gyakorlok rá - vigyorgott Zayn, mire én felsóhajtottam. Nem akarok még férjhez menni!
- A szívbajt hozod rám! - ütöttem vállba, majd nevetve megöleltem.
- Most miért? Mond, hogy nem örülnél nekem - mutatott végig magán, majd egy vigyor terült szét a száján.
- Még nem akarok férjhez menni.
- Én sem - rázta meg a fejét.
- Te sem? Még jó, hogy nem akarsz férjhez menni - jegyezte meg Harry nevetve.
- Haha - mondta Zayn dögunalmas képpel. - Nem úgy értettem.
- Na jó. Hagyjuk - legyintettem, majd tovább sétálgattunk. Aztán este olyan 10 körül, amint hazaértünk olyat láttunk, amit nem igazán akartunk megszemlélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése