- Most ebben mit nem értesz? - pillantott rám, majd újra a könyvre. - Helyesbítek. Mit értesz?
- Semmit?! - vontam meg a vállam, majd felnevettem.
- Elmagyarázzam? - kérdezte, mire én hevesen bólogatni kezdtem.
Zayn belekezdett a magyarázásba, én pedig csak figyeltem. Vagyis próbáltam figyelést színlelni, ugyanis nagyjából csak azt értettem a végén, hogy 'Ennyi.'
- Na? Most már érted? - nézett rám.- Hmm.. Úgy-ahogy - hazudtam.
- Szóval nem. Nem is figyeltél. Mi volt ennél érdekesebb?
- Hát figyelj, nem mindennapi, hogy Zayn Malik magyaráz neked matekot - vontam vállat.
- Szóval én voltam az érdekesebb. Megértem - bólogatott vigyorogva. - Na jó. Elmagyarázom még egyszer. Figyelj!
- Érteeeem - húztam el az 'e' betűt vigyorogva.
- Végre - sóhajtott fel Zayn mosolyogva.
- Ezt ne - kezdtem el hadonászni zavartan.
- Mit?
- Ezt a mosolygást.
- Mert?
- Mert. Csak - néztem rá.
- Óó, értem - mutatta fel a mutató ujját - OMG! Olvadok - szólalt meg vékony hangon. - Ugye? - kérdezte immár a saját hangján.
- Valami olyasmi - csuktam össze a könyvem, majd elraktam. - David hol van már? Ilyenkor már rég itthon szokott lenni - kezdtem ideges lenni.
- Hívd fel - vetette fel Zayn a csodás ötletét.
- Oké - mondtam, majd előkapartam a telefonom és már hívtam is Davidet.
- Szia Stell - köszönt nevetve. - Tudom miért hívtál. Mikor megyek haza, igaz? Hát az a helyzet, hogy ma Jasonékkel vagyok, úgyhogy majd csak holnap - mondta még mindig nevetve.
- Először is szia. Másodszor pedig hát jó, akkor majd jössz - sóhajtottam.
- De elleszel, ugye?
- Hát itt van.. Öhhm.. Zayn. Szóval igen. Elleszek.
- Óóó. Értem. Hát akkor jó szórakozást - nevetett.
- Haha - forgattam meg a szemeimet.
- Na jó, szia. Nem rosszalkodni.
- Szia - nyomtam ki a telefont, amit aztán arrébb dobtam az ágyamon.
- Na? - kérdezte Zayn.
- Nem jön ma haza - válaszoltam, majd a csörgő telefonom után nyúltam.
- Szia anyu - szóltam bele mosolyogva.
- Szia kicsim. Csak azért hívtalak, hogy tudd elég későn érünk ma haza. Ugye elleszel egyedül is? - kérdezte.
- Az igazság az, hogy itt van Zayn, szóval...
- Zayn? Abból a One Directionből? - kérdezte két oktávval feljebb vitt hanggal, amit tuti Zayn is meghallott, mert elég furán nézett rám.
- Öhm, igen ő az.
- Hát jó. És meddig akar maradni? - kérdezte még mindig ugyan olyan hangosan, mire Zayn megvonta a vállát.
- Nem tudja - válaszoltam.
- Mivel vihar van és nem akarom, hogy valami baja essen annak a kis sztár gyereknek olyat mondok, amit jól jegyezz meg, mert többet nem fogsz hallani tőlem. Szóval, mivel vihar van maradhat reggelig. De csak reggelig! - mondta szigorú hangvételben, majd elnevette magát.
- Tényleg? Anyu jól vagy? - nevettem fel, mire megköszörülte torkát.
- Igen, jól vagyok. Na de le kell tennem. Szia, jók legyetek. Szeretlek - köszönt el, majd kinyomta.
- Na?
- Te is hallhattad. Itt maradhatsz reggelig, de csak mert az én figyelmes anyukám nem akarja, hogy bármi bajod essen ebben a nagy viharban - mondtam vigyorogva, majd elraktam a könyveimet a táskám mélyére, és elfeküdtem az ágyon. Zayn is elhelyezkedett mellettem, majd a plafont kezdtük kémlelni, mintha olyan érdekes volna.
- Nem hiányzik? - kérdeztem meg hirtelen, amin saját magam is meglepődtem.
- Ki? - kérdezte kíváncsian.
- Perrie.
- Hát... Nem - mondta bizonytalanul. - Annyira.
- Na jó, nem feszegetem ezt a témát - nevettem fel halkan, majd sóhajtottam egyet.
Hirtelen megszólalt a telefonja.
- Mindjárt jövök - állt fel, majd kiment a szobámból.
*Zayn szemszöge*
- Szia Harry - szóltam bele a telefonba vigyorogva.
- Szia Zayn. Merre vagy?
- Stelláéknál.
- Óó, értem. És mikor jössz haza?
- Majd holnap reggel.
- Hmm.. Hát oké. Akkor jó legyél.
- Harry. Fogadjunk, ha te lennél itt már rég letámadtad volna.
- Te nyertél - nevetett fel. - Na jó, mennem kell. Majd jössz holnap. Szia - köszönt el.
- Oké. Hali - köszöntem el, majd kinyomtam.
*Stella szemszöge*
Zayn visszajött, majd újra elhelyezkedett mellettem.
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Harry - válaszolt mosolyogva, mire elkaptam róla a tekintetem.
- Annyira bírom, hogy ahányszor rád mosolygok, annyira eltudnál ájulni - nevetett fel.
- Fogadjunk, hogy direkt csinálod - néztem rá mérgesen - vagy legalább is próbáltam úgy ránézni -, mire felnevetett.
- Eltaláltad - kacsintott rám.
- Gonosz vagy. Na de most! Megmutatom a vendégszobát - indultam ki a szobámból.
- Hát... Ez volna az - tártam ki az ajtót, majd elálltam előle. Most jött el az idő! Zayn épp lépni akart, én pedig kiraktam elé a lábam és a következő percben már a hasamat fogva röhögtem, míg ő - szegény -, a földön fetrengett és az oldalát fogta.
- És még én vagyok a gonosz - nyögte, majd feltápászkodott.
- Bocsi, ezt nem lehetett kihagyni - fogtam vissza magam, de újra kitört belőlem a röhögés.
- Hát jó. Ezt még visszakapod - nézett rám gonoszan, majd most már besétált a szobába, minden akadály nélkül.
- Hmm. Szép - nézett körbe, majd ledobta magát az ágyra.
- Na jó. Én a szobámban leszek, ha kell valami, szólj - indultam el.
- Most itt akarsz hagyni? - kérdezte mire visszafordultam.
- Hát... Gondoltam rá - vontam vállat. - Ajj, jól van, itt maradok - forgattam meg a szemeimet, majd visszaballagtam és leültem mellé az ágyra. - Valami elfoglaltság? - vontam fel a szemöldököm.
- Volna pár tippem - hajolt közelebb egy huncut mosoly kíséretében.
- Igen? Nekem is - jelent meg az arcomon egy mosoly, majd megfogtam a hozzám legközelebbi párnát és fejbe vágtam vele.
- Ha kérhetem legközelebb máshova üss - állítgatta vissza a haját. Esküszöm, neki a haja a legfontosabb. Katasztrófa!
- Bocs, épp útba esett - vontam vállat, mire oldalba ütött.
- Bocs, épp útba esett az oldalad - nyújtotta ki a nyelvét.
- Hát jó. Ha harc, hát legyen harc - mondtam, majd eszeveszettül ütni kezdtem Zaynt, ahol értem.
- Elég! - szólaltam meg körülbelül 10 perc múlva, majd megfogtam az oldalam.
- Győztem! - ugrott fel az ágyra, majd ugrálni kezdett rajta. Mint egy 5 éves. Csak nem épp 5 éves külsővel...
- Ennyire azért ne örülj - mondtam, majd megfogtam a lábát és rántottam rajta egyet, mire leesett az ágyról, én pedig nagy röhögésben törtem ki. Ismét.
- Már a második eset. Leállhatnál - morogta. Vicces látvány volt, ahogy ott szenvedett.
- Bocsi - mentem oda hozzá, majd lenyújtottam a kezem.
- Milyen nagylelkű vagy - mondta gúnyosan, majd megfogta a kezem és lerántott magára.
- Fúú.. Hogy szakadnál meg - morogtam, majd vállba ütöttem.
- Imádom ezt a kedves éned - nevetett fel.
- Igen? De jó nekem. Na de most, ha megbocsájtasz, felállnék, ha éppenséggel elvennéd a kezed a derekamról.
- Nem tetszik, hogy ott van? - vonta fel a szemöldökét. - Mehetne lejjebb is? - kérdezte huncut mosollyal az arcán, majd elindult a keze lejjebb.
- Zayn! Most fejezd be, mert megütlek - próbáltam megfenyegetni, ami nem nagyon jött össze.
- Fenyegetésben profi vagy. "Mert megütlek" - ismételte nevetve az utolsó mondatomat, majd levette rólam a kezét én pedig felpattantam, nem sokkal később pedig ő is felállt és ledobta magát mellém.
Hirtelen jött ötletből arcon vágtam.
- Ezt most mégis miért? - fogta az arcát.
- A fogdosásért - vontam vállat, majd rávigyorogtam.
- Ma már harmadjára ártottál nekem, ezt már azért nem hagyom szó nélkül - mondta, majd rám vetette magát.
- Ahh. Isten... - nyögtem fel, kicsit félreérthető hangnemben, mire elnevette magát, én pedig fülig pirultam.
- Szólíts csak Zaynnek. Azt jobban szeretem - kacsintott rám még mindig nevetve.
- Khm... Ez egy 'leszállnál rólam?' kérdés lett volna - mondtam zavartan.
- Aha. Persze - bólogatott vigyorogva. - Amúgy nem, jó nekem itt.
- De ne már - nyafogtam, majd kezem a mellkasára raktam és próbáltam eltolni őt.
- Ne is próbálkozz, nem érsz el vele semmit.
- De Zaayn - néztem rá bociszemekkel. - Tudod, hogy szeretlek.
- Hát... A mai nap után erősen kételkedek benne - rázta meg a fejét.
- Bocsi, bocsi, bocsi - kezdtem, majd elmondtam még vagy 10-szer és befogta a szám. Nem, nem a szájával.
- El ne mond még egyszer - nézett rám fenyegetően, majd levette a számról a kezét.
- Most már... Leszállnál rólam?
- De csak mert jószívű vagyok - villantott egy mosolyt, majd lekászálódott rólam.
- Na végre - könnyebbültem meg, majd felálltam. - Most pedig elmegyek tusolni. Addig gondolom elleszel nélkülem is - indultam el kifelé.
- Persze - bólintott, majd elterült az ágyon, én pedig elhagytam a szobát.
Gyors letusoltam, majd felvettem a pizsamám, ami nem állt másból csak pólóból és egy bugyiból. Visszaindultam Zaynhez, közben a pólóm húzgáltam lefelé.
- Kész vagy? - kérdezte miután meglátta, hogy visszaértem.
- Öhm.. Szerinted? Ha nem lennék kész, most itt állnék előtted pólóban meg bugyiban? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Lehet - vont vállat vigyorogva.
- Na jó. Én most elmegyek aludni - mondtam, majd megfordultam, miközben még mindig a pólóm húzgáltam lefelé.
- Hééé. Várj már! Miben fogok aludni?
- Hozok egy pólót - sóhajtottam fel, majd bementem David szobájába, kihalásztam egy pólót a szekrényéből, majd visszamentem Zaynhez.
- Itt van - dobtam hozzá a pólót.
- Köszi - mosolygott rám.
- Na akkor jó éjt - mondtam, majd megöleltem és elindultam kifelé. - És köszi, hogy eljöttél, mert amúgy teljesen egyedül lettem volna.
- Ugyan - legyintett. - Máskor is jövök - vigyorodott el. - Jó éjt - bólintottam, majd elmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Nem sokkal később már aludtam.
Reggel elég kómás voltam, nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli szokásos teendőimet, majd felöltöztem és benyitottam Zaynhez, aki épp nyugodtan aludt még.
- Zayn! Ébredj - ugrottam rá az ágyra, de semmi.
- Zayn. Kelj fel - mondtam, majd a haját kezdtem piszkálni.
- Fent vagyok - pattantak ki a szemei, majd elkapta a kezem.
- Tudtam, hogy ez hatásos lesz - nevettem fel, majd felálltam mellőle.
- Minek keltettél fel hajnalok hajnalán?
- Először is negyed 8 van, másodszor pedig mert tudom, hogy egy jó pár perc mire belövöd a hajad. Főleg, ha ilyen kócos.
- Jó. Mindjárt felkelek az ágyból is. Még 5 perc - nyavalygott, majd oldalára fordult.
- És még én vagyok a lusta - sóhajtottam, majd visszamentem hozzá és lerántottam róla a takarót. Azt hiszem jó ötlet volt, mert azonnal felpattant én meg ott álltam lefagyva, őt nézve. Jó látvány volt.
- Tetszik a látvány? - vonta fel a szemöldökét, majd rám mosolygott.
- Uhm..Őőőő.. Khhmm.. - hadonásztam összevissza zavartan.
- Ezt igennek veszem - nevetett fel, majd felállt és magára kapta a nadrágját, majd átvette a pólóját is. Előttem. Tuti direkt kínozni akart.
- Na jó. Fejezd be az öltözködést és haladjunk, mert elkések a suliból.
- Jól van na - kapta fel a kabátját, majd elment a fürdőbe. Én addig megreggeliztem, majd levittem a táskám és indulásra készen álltam.
- Kész vagy már? - kiabáltam fel.
- Most már igen - szaladt le a lépcsőn, majd a konyha felé vette az irányt.
- Most meg...? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Reggelizek, ha megengeded - mondta, majd bement a konyhába én pedig utána.
- Ezt már hamarabb elintézhetted volna, ha nem a hajaddal izélsz itt fél órát! - morogtam, majd fújtam egyet.
- Nyugi, ne idegeskedj. Beérünk még időben.
- Már így is késésben vagyunk, de oké. Beérünk.
- Jól van. Ne idegeskedj már! Mehetünk - fogta meg a szendvicsét, amit összedobott magának, majd elindultunk kifelé.
- Már becsöngettek - jelentettem ki mikor oda értünk a sulihoz.
- Csak pár percet késtél. Most mit vagy úgy oda? - vonta meg a vállát.
- Na jó. Hagyjuk. Inkább sietek - pattantam ki a kocsiból.
- Majd találkozunk - intett, mire bólintottam, majd elköszöntünk én pedig már mentem is a suliba.
***
Eljött a szombat. Elég gyorsan. Ma költözik David, úgyhogy azt hiszem életem második legrosszabb napja következik. Utáltam azt a tényt, hogy ő elmegy, én meg itt maradok! Elmegy az, akivel mindent megtudtam beszélni. Elmegy az, aki hozzám a legközelebb áll jelen pillanatban.
Utolsó napokat kihasználtuk, elrángatott vidámparkba, majd egy utolsót próbáltak még itt. Velem együtt. Annyira velem együtt, hogy én is énekeltem. Sőt, ott volt még Zayn is, úgyhogy meghallgatta hogy hogyan énekelek. Azt mondta elég jó vagyok, úgyhogy ennek most örülni kellene? Hát, jelen pillanatban annak örülnék a legjobban, ha David nem menne el. Zaynnel az utóbbi napokban elég jól elvoltunk, szinte mindennap vele voltam, kivéve a vidámparkos napot, akkor viszont nem volt velünk. Kijelenthetem, hogy találtam egy barátot az ő személyében. De mivel neki is újra kezdődnek nemsokára a koncertezések, meg minden, így nem sok esély van rá, hogy mostanában újra találkozni fogok vele, max beszélek vele telefonon, de még az sem biztos. Nem hiszem, hogy majd pont engem fog hívogatni, miközben járja az országot és koncerteznek. Bár kitudja mit hoz még a jövő...
- Megvan mindenem - jelentette ki David, miután berakta az utolsó doboz cuccát is a kocsijába.
Eljött a búcsú ideje. Na jó, ez most úgy hangzott, mintha soha többé nem látnám őt. Tudom, nem a világ másik felére költözik, csak 1 órára tőlünk, de akkor is.
Míg David anyuéktól köszönt el, én csak álltam ott, mint aki épp... Karót nyelt. Majd miután kiszabadult anyu karjai közül, felém vette az irányt és megölelt.
- Jó legyél. Vigyázz magadra. És Zaynnel - engedett el.
- Heee'? Ezt hogy érted? - néztem rá hülyén, mire felnevetett.
- Majd megtudod - kacsintott rám.
- Hát jó - sóhajtottam fel. - Amúgy én mindig jó vagyok.
- Tényleg? Hmm.. Ezt azért erősen kétlem - nevetett fel újra, majd megölelt.
- Szeretlek David - öleltem magamhoz szorosan.
- Én is téged Stell - mosolygott rám, miután elengedett. Fájdalmas búcsút vettünk még - néha talán túlságosan is túldramatizálva, amiken mondjuk jókat nevettünk -, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Bementem a házba, majd felszaladtam a szobámba. Pár óra múlva csörgött a telefonom.
- Szia David. Ennyire hiányzom?
- Szia Stella. Ja, nem - nevetett fel.
- Na kösz.
- Te kérdezted, én csak válaszoltam. Na szóval, nem hívtalak volna, ha most megtalálnám az egyik kedvenc felsőmet.
- Óóóó. Hát az úgy volt, hogy tudod... Itt van nálam, ne is keresd!
- Ajj, jó. Na csak ennyit akartam. Jó legyél. Szia - köszönt el, majd én is és kinyomtam a telefont.
Csöngettek. Kiszaladtam a szobámból, majd lebaktattam a lépcsőn, amiből megint majdnem esés lett. Egyszer itt tuti lefogok esni. Nagy nehezen elbukdácsoltam az ajtóig, ahol aztán rácsaptam a kilincsre és kivágódott az ajtó.
- Kintről hallottam, hogy mekkora zajjal jössz lefelé a lépcsőn - vigyorgott rám Zayn.
- Jól van na - nyújtottam ki a nyelvem, majd felnevettem. - Minek köszönhetem itt létedet Malik?
- Valamit közölnöm kell veled, amit gondolom már tudsz - hajtotta le a fejét. Tudtam mire gondol.
- Gyere be - álltam el az útjából, mire gyanúsan rám nézett. - Nem foglak elbuktatni, gyere már - fogtam meg a kabátját, majd behúztam az ajtón.
Felmentünk a szobámba, majd leültünk egymással szembe törökülésbe.
- Figyelj, tudom mit akarsz mondani - sóhajtottam fel.
- Tudom, hogy tudod, hogy mit akarok mondani - nézett rám mosolyogva.
- Tudom, hogy tudod, hogy tudom hogy mit akarsz mondani - folytattam vigyorogva.
- Tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod hogy... Várj! Ez már bonyolult. Mi van? Tudom - mutatott magára - hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod... - hadonászott a kezével miközben magyarázott - Na jó! Belekavarodtam - rázta meg a fejét, majd mindketten felnevettünk.
- Ajj, majd én. Szóval tudod, hogy tudom, hogy tudod, hogy tudom hogy mit akarsz mondani! Várj! Ez értelmes volt? - néztem rá hülyén, mire megrázta a nevét nevetve.
- Nem tudom - válaszolt még mindig nevetve. - Néha erősen elgondolkodom rajta, hogy tényleg 19 éves vagyok-e!? Te meg 18... - nevetett még mindig, majd arca pillanatokon belül elkomolyodott. - Szóval elmondom azt, amit már tudsz. Hétfőn kezdünk újra koncertezni, így 1 hét "szabadság" után.
- Hát, ma már túl vagyok egy búcsúzkodáson, szóval...
- Nem kell búcsúzkodni. Van még 1 napunk - vigyorodott el.
- Húúú, de sok - forgattam meg a szemeimet, majd elmosolyodtam.
- Telefont úgyis feltalálták.
- Majd neked is pont arra lesz időd, hogy nekem telefonálgass. Hát ez annyira egyértelmű.
- Jó, majd lesz valami - rázta meg a fejét, majd felsóhajtott. Pár perc csönd következett.
- Zayn? - néztem rá, mire kérdően nézett rám. - Szeretlek - mondtam, mire szemei elkerekedtek. Tudtam, hogy félreérti.
- Stell... - kezdte, de leintettem.
- Nem úgy, te. Csak mint barátot - nyugtattam meg, mire bólintott és megölelt.
- Én is téged - engedett el, majd rám mosolygott. Még pár órát beszélgettünk, majd hazaindult.
- Na akkor holnap, Watson - vigyorgott rám.
- Akkor holnap, Malik - nevettem fel, majd megöleltem és elköszöntünk.
Megvártam míg elmegy, majd bementem vissza a házba.
- Mit akart ez a Zayn? - kérdezte anyu felhúzott szemöldökkel.
- Hát tudod, hétfőn kezdenek újra koncertezni, úgyhogy a holnapi napot vele töltöm.
- Ahaaaa, értem - bólintott, én pedig felmentem a szobámba. Elmentem tusolni, majd aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése