- Olyanok vagytok, mint egy házaspár - jelentette ki Liam nevetve.
- Nem is! - vágtam rá azonnal, majd felnevettem. Lehet benne valami...
- Hát tudjátok... Titokban már összeházasodtunk - mondta Zayn, majd rám nézett fülig érő vigyorral. - Nem igaz?
- Hát nem. Vagy ha igen, akkor én le vagyok maradva.
- Megcsaltál? - kérdezte Harry csalódottan.
- Harold drága. SOHA semmi NEM volt köztünk.
- Majd lesz - kacsintott rám, majd ÚJRA végig simított a combomon.
- Ne simogasd a csajom! - szólt rá Zayn, majd ráütött a kezére, mire én ránéztem, ő pedig angyalian rám mosolygott.
- Fura vagy - szóltam oda neki felhúzott szemöldökkel.
- Tudom, bocsi. Visszafogom magam - nevetett fel, majd újból átdobta kezét a vállamon.
- És... Amúgy hogy-hogy nem épp koncerteztek? - néztem rájuk kíváncsian.
- Este lesz koncert és majd délután megyünk próbálni - világosított fel Liam.
- Amúgy ha te most nem jöttél volna, mindenki a saját házában tevékenykedne. Csak tudod, hiányoztál nekünk - nézett rám Harold, majd elvigyorodott.
- Hmm.. Értem - vigyorodtam el én is. - De ajj. Ez kevés idő.
- Nem tán' szeretsz velünk lenni? - vonta fel a szemöldökét Louis.
- Én? Dehogy. Kifejezetten utálok - forgattam meg a szemeimet nevetve.
- Amúgy még enyhe két hét és egy kis szünet lesz - mosolygott rám Liam.
- Óóó, zsír - jelent meg az arcomon egy széles vigyor.
Miután kibeszélgettük magunkat mindenféle - többnyire értelmetlen -, dolgokról, megnéztünk valami horrorfilmet.
- Megengedem, hogy az ölembe ugorj, mikor megijedsz - vigyorgott rám Harry. - Cica - tette hozzá gyorsan.
- Micsoda nagylelkűség - nevettem fel.
- Az enyémbe fog ugrani - nézett Zayn szúrós tekintettel Harryre.
- Csak szeretnéd - vágott vissza Harry vigyorogva.
- Na psszt! Nem fogok sehova sem ugrani - szólaltam meg én is.
- Majd meglátjuk - motyogta Zayn, mire megforgattam a szemeimet.
- Kezdhetnénk? - pillantott ránk Liam, mire bólintottunk.
- Szuper - sóhajtott fel, majd megnyomta a távirányítón a 'play' gombot és elkezdődött a film.
Körülbelül a film közepénél lehettünk, amikor annyira megijedtem, hogy hirtelen felálltam és arra hivatkozva, hogy szomjas vagyok, elindultam a konyhát megkeresni és bementem oda. Pár percig csendben álltam a pultnál, háttal az ajtónak, amikor valaki a vállamra rakta a kezét, mire én felsikítottam.
- Még egy ilyen és kinyírlak - fordultam Zayn felé.
- Szóval te csak inni jöttél, mi? - vigyorgott rám.
- Aha - bólintottam szintén vigyorogva.
- Na persze. Megijedtél.
- Nem is - hazudtam vigyorogva.
- Óóó, dehogyisnem. Na jó, gyere vissza - ragadta meg a karom, majd kihúzott vissza a többiekhez.
- Megnyugtattad? - kérdezte Liam nevetve.
- Nem vagyok rá kíváncsi, hogy hogyan - vigyorodott el Niall.
- Perverzek - forgattam meg a szemeimet. - Nem volt semmi!
- Oké-oké - tartotta maga elé a kezeit vigyorogva Niall.
- Folytassuk inkább a filmet - mondta Harry, miután visszaültünk a helyünkre.
Film végén újra egy olyan jelenet volt, hogy azt hittem újra ki kell mennem inni. De aztán mégse, mert Zayn sóhajtott egyet és kitárta karjait, én pedig szorosan hozzábújtam. Bár nem este volt, hanem délután, mégis féltem. Hát igen, nem vagyok egy nagy horrorfilm kedvelő...
- Végre vége - lélegeztem fel mikor kikapcsolta Liam a tévét.
- Oké, akkor esetleg nem akarod elengedni Zayn-t és engem ölelgetni tovább? - kérdezte Harry bevetve a bociszemeket.
- Csábító ajánlat, de most jó nekem itt, bocsi - húztam félre a szám, majd felnevettem.
- Oké, cica, ezt megjegyeztem - nézett rám szúrós tekintettel Harry, majd felállt és kisétált a konyhába.
- Most komoly megharagudott? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem, csak próbálja eljátszani - nyugtatott meg Louis, majd tovább beszélgetett Daviddel.
- Örömmel tölt el, hogy nem akarsz elengedni - suttogta Zayn, hogy csak én halljam.
- Hmm, akkor örülök, hogy boldoggá teszlek - suttogtam vissza vigyorogva, mire felnevetett és minden szem ránk szegeződött.
- Mi az? - kérdeztem zavartan, mire legyintettek és újra beszélgetni kezdtek.
- Mi a bajuk? - kérdeztem Zayn-t, aki csak vigyorogva megrázta a fejét. Harry visszatért köreinkbe, majd helyet foglalt mellettem.
- Még mindig haragszom - nézett rám kifejezéstelen arccal.
- Aha, persze - bólintottam vigyorogva.
- Pedig de. Elhiheted. DE! Kiengesztelhetsz, cica - jelent meg az arcán egy pimasz mosoly, majd közelebb hajolt hozzám.
- Nem foglak megcsókolni, ha erre gondolsz - húzódtam vissza Zaynhez.
- Akkor egy puszi. Ide - bökött az arcára. Aha, persze. Oda. Aztán majd hirtelen fordít a fején és nem oda fog menni. Ismerlek Harold!
- Harry, ismerlek. Vagyis nem annyira, na de... Érted!?
- Aha - bólintott vigyorogva. - Na hajrá - bökött újra az arcára. Sóhajtottam egyet, majd a biztonság kedvéért, megfogtam a fejét és arcon pusziltam. Csak hogy örüljön a gyerek...
- Örülsz? - kérdeztem.
- Mondhatni - bólintott vigyorogva.
- Azt hiszem nekünk menni kellene próbálni - állt fel Liam, majd utána nem sokkal mi is.
- Ne izgulj, röpke két hét és újra találkozunk, cica - ölelt meg Harry vigyorogva.
- Röpke - ismételtem meg, majd elengedtem. Körbe ölelgettem mindenkit, persze Zayn-t utoljára hagyva.
- Két hét, és újra jövünk boldogítani - ölelt meg vigyorogva, én pedig mélyen beszívtam az illatát. Imádom az illatát! - állapítottam meg magamban.
- Ajánlom is - nevettem fel, majd nagy nehezen elengedtem.
***
Az a röpke két hét, alig 1 hónapnak tűnt. Mintha lelassította volna valaki az időt, csak hogy engem kínozzon. Kínszenvedés volt az egész! Szét tanultam a fejem az érettségire, ami nem mellesleg 2 hónap múlva lesz.
Alig vártam már, hogy megérkezzenek a fiúk. Elvileg majd hív Zayn. Már hívnia kellett volna!
- Anyu, apu. Elmegyek sétálni - kiabáltam a szüleimnek, majd felvettem a cipőmet és kibaktattam az utcára.
Épp egy parkban sétálgattam, zenét hallgatva. One Direction-t hallgattam. Legalább addig is enyhül a hiányérzetem...
Kétszer találkoztam eddig velük, mármint a többiekkel Zaynen kívül, de már most imádom őket.
Valaki megérintette a vállam én pedig majdnem szívbajt kaptam. Aztán amint felismertem hogy ki az, azonnal a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál - suttogtam fülébe, majd még szorosabban öleltem magamhoz.
- Te is nekem, Stellus - ölelt vissza.
- Ha nem ismernélek titeket, azt hinném jártok - hallottam meg Liam hangját is.
- Te is hiányoztál - nevettem fel, majd elengedtem Zaynt és megöleltem Liamet. Körbeölelgettem mindenkit, majd elindultunk hozzánk.
- Apu, anyu. Ugye szerettek engem? - mentem oda hozzájuk, bociszemeket meresztve, hátam mögött a srácokkal.
- Miért? - kérdezte anyu. Óóó, nem is az, hogy 'Persze drágám, szeretünk.' Nem! 'Miért?' Hát köszi.
- Persze, szeretünk - bólintott apu. Óó, köszi apu.
- Na szóval, elmehetek a fiúkhoz? - kérdeztem reménykedve.
- 5 fiúval, 1 házban? - vonta fel a szemöldökét anyu. Hmm, tényleg.
- Ugyan már, 18 éves a lányunk - mondta apu, mintha ott se lettem volna.
- Jól van. Elmehetsz - sóhajtott fel anyu, mire én tapsikolva felugrottam. Mint egy 5 éves...
- Akkor majd jövök holnap - öleltem meg anyuékat. - Vagy jövünk - javítottam ki magam vigyorogva. Elköszöntem még tőlük, majd elindultunk a közös lakásukhoz.
***
- Úúú, tudjátok mit? Üvegezzünk! - kiáltott fel Harry. Nagy győzködés után, végül én is beleegyeztem. Harry pörgetett, de persze rajtam állt meg az üveg. Hát ki máson?
- Merek - jelentettem ki, de abban a pillanatban meg is bántam.
- Oké - jelent meg arcán egy gonosz vigyor. Ez nem jelent túl sok jót. - Csókold meg Zaynt vagy engem - mondta el a feladatomat. Mondtam, hogy nem jelent túl sok jót.
- Mi? Ne mááár - pillantottam rá rémülten, de ő csak megrázta a fejét.
- Válassz! Én vagy Zayn?
- Ajj, de ez így nem ér, hogy én vagyok az egyetlen lány és... És... Na! Nem ér! - nyavalyogtam, de ahogy láttam ez őt nem nagyon hatotta meg.
- Na? - kérdezte, mintha nem hallott volna az előbb.
- Olyan gonosz vagy - néztem rá csúnyán, majd felsóhajtottam és feltápászkodtam. Most komolyan meg kell hogy csókoljam valamelyiküket? Akarom én ezt? Nem hiszem. De erre mind az öten magasról tesznek. Vagyis szerintem...
- Van 10 másodperced, hogy eldöntsd - mondta Harold.
- Oké - sóhajtottam fel. Most vagy soha! - Zayn - választottam, mire az illető rám kapta tekintetét és elvigyorodott, majd feltápászkodott és megállt előttem. Még mindig vigyorogva.
- Ne vigyorogj. Egyszeri alkalom - szűrtem ki a fogaim közt, de még mindig fülig ért a szája. - Fejezd be - szóltam rá most már én is vigyorogva.
- Bíztam benne, hogy jól választasz - sóhajtott fel Harry, mire megforgattam a szemeimet és újra Zayn felé fordultam. - Ja, amúgy minimum 2 perc.
- Hogy az a... - kezdtem volna, de Zayn ajkait az enyémekre tapasztotta. Valami felemelő érzés kerített hatalmába. Valami jó érzés, ami addig tartott amíg Harry meg nem szólalt.
- Csak két percről volt szó! - mondta, mire mi szétváltunk és mindenhova néztünk, csak egymásra nem. Lehet, hogy most jött el az az idő, hogy bevalljam magamnak, hogy a kelleténél kicsit többet érzek Zayn iránt? Miket beszélek? Nem érzek iránta többet! Vagy igen..? Nem tudom!
- Stella. Hahó - lóbálta meg a kezét Niall előttem. - Pörgess.
- Mi? Ja, oké - motyogtam, majd megpörgettem az üveget. Elvoltunk az üvegezéssel enyhe két órán keresztül.
- Na jó! Azt hiszem én most elmegyek tusolni - álltam fel, majd felszaladtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe.
*Zayn szemszöge*
- Na jó! Azt hiszem én most elmegyek tusolni - állt fel Stell és felszaladt a fürdőbe. Jajj, ne! Mindjárt jön az a rész, hogy..
- Zayn. Milyen volt csókolózni Stellával? - kérdezte Harry vigyorogva. Igen, ez a rész...
- Hát, csak mert te sosem fogod megtudni, ezért elmondom, hogy jó - vigyorogtam vissza rá, mire lehervadt az arcáról az a vigyor.
- Ez gonosz volt - nézett rám szomorúan, mire vállat vontam.
- Bocs, haver - veregettem vállba, majd feltápászkodtam és elindultam az emeletre.
- Most meg utána mész? - kérdezte Harry.
- Nem, csak felmegyek az emeletre. Baj? - fordultam vissza.
- Nem - rázta meg a fejét vigyorogva. Visszafordultam, majd felbaktattam az emeletre. Épp a szobámba léptem volna be, amikor valaki megszólalt.
- Zayn - kezdte, mire ránéztem és nem volt más rajta, csak egy törülköző. Na jó. Azt hiszem, most beindult a fantáziám, de hát most na... Én is pasiból vagyok. - Adnál egy pólót? - kérdezte, miközben ajkait harapdálta.
- Mi? - ráztam meg a fejem. - Ja, persze - nyitottam be a szobámba, majd megkerestem azt a pólót, amit egyszer ugyan így alváshoz adtam neki. Odaadtam neki, ő pedig bement a fürdőbe. Pár másodpercig még ott álltam, majd megráztam a fejem és lesétáltam a többiekhez. Igazából én magam sem tudom miért mentem fel amúgy az emeletre. Meghülyültem. Vagy csak...? Ááá, biztos nem vagyok az.
*Stella szemszöge*
Miután elvégeztem minden esti teendőmet, lebaktattam vissza a többiekhez és beültem Zayn és Niall közé a kanapéra. Ááá, kicsit sem tűnt fel, hogy Zayn állandóan a lábam nézte, és néha-néha még Niall is. Még szerencse, hogy nem Harry ül a másik oldalamon.
- Vedd le a szemed a lábamról - néztem Zaynre vigyorogva, mire azonnal elkapta a tekintetét. - És te is, Niall - fordultam felé.
- Én... Én nem is... - makogta zavartan, majd inkább elnézett más felé. Nevetve megráztam a fejem, majd a többiekre néztem, akik épp minket figyeltek.
- Nézzünk filmet - vetette fel ötletét Liam.
- Nézzünk horror filmet - mondta Zayn egy nagy vigyorral az arcán.
- Ne már - ellenkeztem, de nem hatottam meg őket. Pedig még a bociszemeket is bevetettem, de semmi...
Ezért hát kerestek valami extra ijesztő horrorfilmet. Véletlenül se olyan legyen, amitől nem nagyon ijedek meg, neeem, inkább azt akarják, hogy szívbajt kapjak. Úgy megtudnám őket ilyenkor... Áááá, nem, még ilyenkor sem bántanám őket.
- Ide jöhetsz - suttogta Zayn a fülembe, mire ránéztem ő pedig vigyorogva kitárta karjait. Se szó, se beszéd, hozzábújtam és onnan néztem tovább a filmet. Valahogy Zayn karjaiból nézve a film, nem is volt olyan ijesztő.
- Nézzétek már azt a szerencsétlent - nevettem fel, mire a többiek mind rémült arccal felém néztek. - Akarom mondani... Úristen - bújtam Zaynhez, akinek rázkódott a mellkasa a röhögéstől.
- Ne röhögj - suttogtam vigyorogva, mire valamennyire visszafogta magát. Mikor végre vége lett a filmnek, nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés. Most vagy rajtam röhögött, vagy meghülyült. Szerintem a második.
Mindenki értetlenkedve figyelte, ahogy már majdnem a földön fetreng a röhögéstől és közben a szemét törölgeti. Na erre lehetne mondani, hogy sírt a röhögéstől.
- Na jó! Valaki mondja már el mi történt vele, mert kezdek aggódni - szólalt meg Liam.
- Ne törődj vele, meghülyült - legyintettem vigyorogva.
Cirka négy órán keresztül beszélgettünk, mindenféle hülyeségről, néha már potyogtak a könnyeink a röhögéstől.
- Na srácok, azt hiszem én elmegyek aludni - álltam fel, majd elindultam az emeltre, ahol eléggé sötét volt. - Vagyis, inkább nem megyek. Meg gondoltam magam - fordultam vissza vigyorogva.
Szerintem amúgy senki sem képzelné el rólam, hogy 18 éves vagyok. Bár, 18 évesen is lehet félni horror filmektől, nem?
- Ajj, istenem - sóhajtott fel Zayn. - Gyere, felkísérlek - sétált el mellettem a karomat megragadva, majd az emelet felé húzott.
- Aztán védekezzetek - kiabált utánunk Harry, mire mindketten felmutattuk neki a középső ujjunkat.
Csendben sétáltunk egymás mellett, majd 'jó éjszakát' kívántunk egymásnak. Én bementem a szobába, ő pedig lement vissza a többiekhez. Befeküdtem az ágyba, majd gondolkodásba kezdtem.
Muszáj volt Harrynek azt a hülye feladatot adnia? Ha nem csókoltam volna meg Zaynt, már most nyugodtan aludnék és nem gondolkodnék rajta. De az a csók annyira... Annyira jó volt. Na jó! Bevallom magamnak, hogy talán egy icipicivel többet érzek iránta, mint puszta barátság - nem bírtam tovább gondolkodni, mert elaludtam.
Éjszaka közepén felriadtam arra, hogy kint tombol a vihar. Megnéztem a telefonom, ami hajnali 4-et mutatott. Szuper, aludtam idáig kemény 2 órát. Akárhogy próbáltam, nem tudtam vissza aludni, így hát úgy döntöttem lemegyek a konyhába inni. Kimásztam az ágyamból, majd kilopakodtam a szobából, és lesétáltam a konyhába. Töltöttem magamnak valami gyümölcslevet, majd leültem az asztalhoz és lassan inni kezdtem, miközben folytattam gondolatmenetemet, amit még az alvás előtt kezdtem.
- Miért is nem alszol? - kérdezte meg valaki, mire én annyira megijedtem, hogy félre nyeltem és köhögni kezdtem.
- Felriadtam, aztán nem tudtam visszaaludni - válaszoltam, miután kiköhögtem magam.
- Amúgy bocsi, hogy megijesztettelek. Azt hiszem ez már szokásommá válik - ült le velem szemben mosolyogva. Az a mosoly... Nem Stella! Nem szabad beleszeretned! - Látom nagyon elvagy a gondolataiddal.
- Mi? Ja. Igen - válaszoltam, majd ittam egy kortyot. - Figyelj, Zayn... - kezdtem, de nem fejeztem be, inkább elhallgattam.
- Igen?
- Ááá, semmi. Hagyjuk - legyintettem, majd felálltam és elmostam a poharam és leültem vissza.
- Hát jó, te tudod - vont vállat mosolyogva.
- Azt hiszem én most felmegyek vissza - álltam fel egy sóhaj kíséretében, majd elindultam ki a konyhából.
- Várj, megyek én is - szólt utánam, majd felpattant és pillanatok alatt mellettem termett.
- Zayn, nem aludhatnék... Veled? Mármint... Vihar van és izé... És az a film... És...
- De, aludhatsz - vigyorodott el, majd kitárta az ajtót előttünk. Besétáltam, majd megvártam míg ő is bejön és becsukja maga után az ajtót.
- Na? Nem akarsz aludni? - kérdezte, majd fejével az ágy felé bökött. Valamiért iszonyúan zavarban voltam. Vagyis tudom is miért...
Nagy zavaromban beszenvedtem magam az ágyba, majd Zayn is és a plafont kezdtük el bámulni. Vagy legalább is én azt bámultam.
- Alszol? - kérdeztem pár perc csönd múlva.
- Nem - nevetett fel halkan, majd felém fordult.
- Mi olyan érdekes rajtam? - fordultam felé felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudom - vont vállat vigyorogva, majd felsóhajtott.
- Figyelj, Zayn... - kezdtem el újból, amit a konyhában is akartam. Kíváncsian fürkészte az arcom miközben beszéltem. - Szóval... Neked... Neked jelentett valamit az a... - folytattam zavartan, miközben a plafont nézegettem.
- Csók? - kérdezte vigyorogva. Aprót bólintottam. - Nem tudom... Neked?
- Nem tudom - Dehogyisnem tudom! Csak nem akarom bevallani neki.
*Zayn szemszöge*
- Figyelj, Zayn... - kezdte. Kíváncsian fürkésztem arcát, miközben beszélt. - Szóval... Neked... Neked jelentett valamit az a... - folytatta zavartan, miközben a plafont bámulta, mintha olyan érdekes volna. Pedig szerintem semmi érdekes nincs rajta. Nálam érdekesebb nem lehet!
- Csók? - fejeztem be a mondatát vigyorogva. Azért vigyorogva, mert nem akartam olyan lenni mint ő, hogy zavarában a plafont fürkészi, mintsem hogy engem nézegetne. Mi van velem?
- Nem tudom... Neked? - néztem rá kérdően. Mi az hogy nem tudom? Hülyeségeket beszélek. Tudom. Csak nem merem bevallani neki.
- Nem tudom - válaszolt ő is. Na persze. Én is ezt mondanám! Várjunk! Az már megtörtént. Kérdezzem meg, hogy 'Tényleg nem tudod?'? Úgyis azt mondaná, hogy 'Igen.' És ha nem azt mondaná? Hát jó, majd most megtudom.
- Tényleg nem tudod? - kérdeztem meg végül.
- Őő, i-igen - Na, ez se volt valami meggyőző válasz. - És te? - kérdezte. Na erre nem számítottam. Mit kell neki vissza kérdeznie? Nem kell mindenre kíváncsi lenni.
- Hát... Ja - válaszoltam nyugodtan, csak hogy egy kis jel se látszódjon rajtam.
*Stella szemszöge*
- Tényleg nem tudod? - kérdezte Zayn pár perc múlva.
- Őő, i-igen - dadogtam, de nem hiszem hogy meggyőztem vele. - És te? - kérdeztem vissza, ami ahogy láttam meglepte. Nem számított rá, hogy visszakérdezek. Hmm, pedig igen! Nem hagyom annyiban a dolgot.
- Hát... Ja - válaszolt nyugodtan. - Na jó! Most már aludjunk, szerintem.
- Oké. Jó éjt vagyis nem sokára reggelt - sóhajtottam fel, majd háttal fordultam Zaynnek és behunytam szemeimet. Amik aztán ki is pattantak, amikor megéreztem, hogy Zayn hátulról átölel és közelebb húz magához.
- Jó éjt, Stellus - suttogta a fülembe nevetve, majd megpuszilta az arcom. Megtudnám szokni - gondoltam magamban, ami mosolygásra késztetett. Úgyhogy mosolyogva aludtam el, Zayn karjaiban.
Reggel még szélesebb mosollyal az arcomon keltem fel.
- Jó reggelt, álomszuszék - mosolygott rám Zayn.
- Neked is. Idő?
- Uhm, 12 - vigyorodott el, ekkor épp berontott Harry.
- Have... Óóó, bocsi. Nem tudtam hogy... Mindegy, megyek is - hátrált ki az ajtón, majd becsukta maga után.
- Na, megint lesz téma, ami meg sem történt - forgattam meg a szemeimet.
- Hogy aludtál? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatomat.
- Soha jobban - néztem rá, mire elvigyorodott. - Csak vicceltem. Eddig most aludtam a legrosszabbul - hazudtam, mire azonnal lefelé görbítette ajkait.
- Olyan gonosz vagy - fonta össze kezeit mellkasán.
- Jól aludtam, köszi - forgattam meg a szemeimet, majd felültem és épp kiugrottam volna az ágyból, amikor visszahúzott és elkezdett csikizni.
- Zaayn, fejezd be - visítottam, mire egy pillanatra abbahagyta és elgondolkodott.
- Nem! - vágta rá, majd újra neki kezdett a kínzásomnak. Nem értem miért jó ez neki. Ezzel egyszer halálra fog kínozni! Végre abbahagyta, amikor valaki bekopogott.
- Srácok. Nem tudom mi folyik odabent, de egy kissé hangosak vagytok. Amúgy nem sokára ebéd, úgyhogy lejöhetnétek - szólt be Liam. Fellélegeztem, amikor Zayn lemászott rólam. Pont jókor jött Liam.
***
Egész nap nem csináltunk semmit, csak filmet néztünk meg beszélgettünk. Aztán este hazafuvaroztak.
- Hát akkor... - álltam meg az ajtóban, majd szembe fordultam velük.
- Jó legyél - mondták egyszerre, mire felnevettem. Ez azért félelmetes volt.
- Ez félelmetes - vigyorogtam, körbeölelgettem mindenkit, persze megint Zaynt hagyva utoljára.
- Holnap délben találkozunk - kacsintott rám vigyorogva.
- Mert? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Mert érted megyek?! - nézett rám hülyén. - Tudod, mint egy hónappal ezelőtt.
- Ja, hát oké - vigyorogtam rá. Megöleltem, majd beszállt a kocsiba a többiekhez. Megvártam míg elhajtanak, aztán bementem a házba.
- Szia kicsim. Na, mi volt? - kíváncsiskodott anyu, miután meglátott.
- Ó, hát.. Elvoltunk. Filmeztünk, beszélgettünk... - vigyorogtam mint egy idióta. - Főképp horrorfilmet néztünk, úgyhogy majdnem szívbajt kaptam párszor, de ezt leszámítva, jól megvoltam. Megvoltunk...
- Örülök - mosolygott rám.
- Kifelejtetted az üvegezést - nézett rám apu mindent tudóan.
- Ezt meg...? - vontam fel a szemöldököm, mire vállat vont. - Ja, hát amúgy ja - nyögtem ki az értelmes mondatom. - Na, de jó éjt. Elfáradtam ma a nagy semmit tevésbe - köszöntem el tőlük, majd felrohantam a fürdőbe. Elvégeztem minden esti teendőmet, majd bedőltem az ágyamba. Mivel nem nagyon akart jönni álom a szememre, így gondoltam felnézek Twitterre. Amit valljuk be, nem nagyon szoktam, de most úgy éreztem eljött az ideje. Azonnal meg is bántam, ahogy felléptem. Saját magamat nézegetni a neten, nem egy élmény, főleg, ha több az utálkozó vélemény, mint a rajongó. Próbáltam nem foglalkozni velük, de nem nagyon ment. Inkább kikapcsoltam a gépet és visszafeküdtem, majd zenehallgatásba kezdtem. Valahogy zenehallgatás közben, hamarabb elalszok.
Reggel eléggé kómás voltam. Annyira, hogy egyszer majdnem neki mentem a csukott ajtónak. Vicces látvány lehetettem.
***
- Na gyerekek, mára ennyi - mondta a tanár az utolsó óra végén, és az összes gyerek, szinte egyszerre ugrott fel és sietett ki az osztályból. Egyébként amióta megtudták, hogy ismerem a One Directiont, sokkal többen akarnak velem barátkozni. Milyen meglepő. Bár engem nem egy nagyon érdekelnek, eddig se volt rájuk szükségem... Most is csak azért akarnak velem jóban lenni, hogy megismerjék a srácokat. De ha rajtam múlik, nem fogják.
- Szia, Stellus - köszönt rám Zayn. Azért szerintem kicsit sem volt feltűnő, hogy napszemüvegben meg kapucniban van és hozzám jött, és én meg ismerem őket és ők így szokták magukat takarni, hogy nehogy felismerjék őket. (Na ez egy értelmes, hosszú mondat lett.:$xd - szerk. megj.)
- Szia - mosolyogtam rá, majd megöleltem. - Figyelj... Mindenki tudja amúgy, hogy ismerlek titeket - néztem fel rá, miután elengedtem őt.
- Tudom, de nincs kedvem 500 aláírást adni jelen pillanatban - vont vállat, majd elkezdett kifelé húzni a suliból. - Meg gondolom te sem akarsz várakozni olyan sokat - nézett rám, miután kiértünk.
- Hát nem áll szándékomban - ráztam meg a fejem.
- És mégis mit akarsz csinálni velem? Mert én most jelen pillanatban mindjárt kajálok, utána pedig neki állok tanulni - mondtam, miután megérkeztünk hozzánk.
- Hmm, jó kérdés. Nézlek, miközben tanulsz - vigyorodott el, majd ledobta magát a kanapéra. Sóhajtottam, majd elindultam a konyhába.
- Kérsz valamit? - kérdeztem.
- Nem, köszi - válaszolt. Bementem a konyhába, majd gyorsan megebédeltem és kimentem vissza hozzá.
- Na szóval - vettem elő a könyveimet. - Tanuljunk - fintorogtam.
Tanulásból nagy részt beszélgetés lett, de azért egy két sort így is megtudtam jegyezni.
- Na én szerintem megyek - állt fel Zayn a kanapéról. - Majd jövök holnap is - kacsintott rám, majd elindultunk az ajtó felé.
- Akkor... Majd jössz holnap - öleltem meg.
- Aha - bólintott vigyorogva, miután elengedtem. Elköszöntünk, majd megvártam míg elmegy, aztán pedig beszaladtam a házba.
***
- Szia - jött oda hozzám a suliban egy lány, mosolyogva. Megint egy One Direction rajongó?!
- Szia. Mit akarsz? - kérdeztem kissé durvábban, mire láthatóan megijedt. - Bocsi, csak már unom, hogy mindenki azért jön ide hozzám, mert ismerem a One Direction-t. Még mielőtt megtudták volna, az előtt meg magasról tettek rám - motyogtam.
- Én nem azért jöttem ide. Nem is szeretem őket - fintorgott, majd elmosolyodott. - Csak úgy idejöttem. De elmehetek, ha... - mutatott a helyére.
- Ja, nem. Maradhatsz - mosolyogtam rá. Miért is ne? Úgyis mindig azt mondom, hogy szükségem van már egy barátnőre. Lehet, hogy ő lesz az. Egész jól elbeszélgettünk szünetekben, addig amíg be nem csöngettek. Megtudtam, hogy Amy Graham a neve. Általában az osztálytársak tudják egymás nevét, nem? Hát ez nálam egyáltalán nem így van. Egy osztálytársam nevét sem tudtam, eddig a pillanatig.
- Szia, Stellus - üdvözölt megint Zayn. - Ó, ő ki? - mutatott újdonsült barátnőmre.
- Ő itt Amy, Amy ő... - néztem Zaynre, aki egy aprót bólintott. - Zayn Malik - mutattam be őket egymásnak.
- Kérsz egy autogramot? - kérdezte Zayn mosolyogva.
- Ó, köszi, nem. Nincs rá szükségem - mosolygott Amy is.
- Értem - vigyorodott el Zayn, majd rám pillantott, mire vállat vontam.
- Na én léptem. Majd holnap találkozunk. Sziasztok - köszönt el, majd elsétált.
Egy újabb délután töltöttem Zaynnel. Amióta megismertem Zaynt, egy unalmas délutánom sincs. Ezt is a bátyámnak köszönhetem. Azt hiszem sok mindent, meg kell majd neki köszönnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése