/*----*♥/
Sőt, a Daviddel való búcsúzkodásom alatt, olyan rossz érzésem támadt, hogy majdnem elsírtam magam. Így tehát kétszer is meggondoltam, hogy a fiúkkal megyek-e, de aztán végül is David meggyőzött, hogy menjek velük, mert tuti nem lesz semmi gond. Nem mintha nem akartam volna menni, ugyanis akkor három hónapig távol lettem volna Zayn-től, az meg megint csak rossz lett volna. Bár így meg anyuéktól és Davidéktől leszek távol, de megbeszéltük, hogy majd minden nap tartjuk a kapcsolatot. De amúgy meg vártam, ugyanis megtudtam, hogy majd Amy is csatlakozik hozzánk. Majd...
Zaynnel viszont voltunk vacsorázni egyik este, amin valami csodálatosan éreztem magam. Bár Zaynnel lehet másként érezni magunkat? Nem hiszem...
Vasárnap van. Még szerencse, hogy még tegnap összepakoltam anyuéknál pár cuccomat, a többit pedig a srácoknál gyömöszöltem bele a bőröndömbe. Nem is értem hogy fért bele annyi ruha, amit én elpakoltam...
Már kora reggel a repülőtéren az aláírás osztás elmaradhatatlan dolog volt a fiúknak, míg én helyet foglaltam egy széken. Most komolyan! Reggel 5-kor képesek kijönni, hogy aláírást szerezzenek? Jó, oké. Nem szólalok meg, mert tuti én is elmentem volna, ha például én vagyunk a helyükben és fiúk helyett pedig Ed Sheeran van...
Mikor végre a gépen ültünk, elővettem egy könyvet, majd olvasni kezdtem. Az utóbbi pár napban - be kell valljam -, tiszta könyvmoly lettem, amire egy pár megjegyzést is kaptam a fiúktól. Igaz, sose szerettem olvasni és ezt jó párszor a tudatukra is adtam, úgyhogy megértettem miért adnak mindig hangot a nagy olvasási mániámnak.
- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian a mellettem ülő Zayn.
- Betűket - válaszoltam vigyorogva, mire megforgatta a szemeit.
- Azért ennél bővebb válaszra vártam - tett megjegyzést az egy szavas válaszomra.
- Hát jó. Vámpírok, vérfarkasok. Ebből többet tudtál meg? - néztem fel rá a könyvemből.
- Nem tán' az Alkonyatot bújod? - vonta fel a szemöldökét.
- Milyen okos vagy - nevettem fel, majd nyomtam az arcára egy puszit.
A könyvbe mélyedve olvasgattam tovább, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a hajamat piszkálja.
- Harold. Hagyd békén a hajam - fordultam hátra hozzá, majd szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg.
- Most miért? Én jól el vagyok vele - fonta össze kezét a mellkasán, majd egy sértődött fejet vágott.
- Annyira hülye vagy - nevettem fel, majd előre fordultam. Pár perc múlva újra azt vettem észre, hogy a hajammal szórakozik valaki, de inkább nem szólaltam meg, hanem olvastam tovább.
Pár óra utazás után, végre leszálltunk. Azt hittem már sose érünk oda...
Miután megérkeztünk, a fiúk által bérelt, szinte palota nagyságú házhoz, tátva maradt a szám.
- Csukd be a szád. Belerepül egy légy - húzta félre a száját Niall, majd felnevettet. - Jut eszembe. Éhes vagyok - simogatta meg a hasát, majd elindult a ház felé. Nevetve megráztuk a fejünket, majd mi is utána indultunk. Miután beértünk, állam a padlóról kapartam fel a látvány miatt. Azt hiszem soha életemben nem jártam még ilyen szép házban. Felcuccoltunk az emeletre, majd Niall a konyhába vette az irányt, ahova mi is követtük.
- Nincs kaja - szomorodott el, mikor kinyitotta a hűtőt. Fél percenként nyitogatta a hűtőt, mire kérdően ránéztem.
- Minek nyitogatod, ha tudod hogy nincs kaja?
- Mert... Hátha - nyitotta ki újra a hűtőt, aztán becsukta vissza szomorúan.
- Elmegyek kajáért, addig Niall éhen ne halj - mondta Liam, majd a bejárati ajtó felé indult.
- Megyek én is. Hamarabb jutok táplálékhoz - vigyorodott el Niall, majd Liam után iramodott. Ketten elhagyták a házat, mi pedig otthon maradtunk és a nappaliban - ami nem épp volt nevezhető kicsinek -, helyet foglaltunk a kanapén. Telefonom megcsörrent, én pedig azonnal érte nyúltam.
- Szia Amy - szóltam bele nevetve, mivel előtte Louis épp elsütött egy poént.
- Szia Stella. Mi ez a jókedv?
- Ja, hát Louis itt poénkodik.
- Akkor már értem. Mizujs? Milyen Hawaii? - kérdezte.
- Nemrég értünk ide. Még nem sok mindent tapasztaltam belőle - vigyorogtam.
- Értem. Képzeld, összebarátkoztam egy pasival - újságolta a híreket.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm, miközben arrébb sétáltam a többiektől. - És milyen pasi?
- Hát olyan... Pasis pasi - tisztán láttam magam előtt, ahogy válasza közben összeszűkítette a szemeit.
- Aha. Bővebben?
- Kék szem, barna haj. De úgyse lesz semmi, mivelhogy van barátnője - lett szomorú a hangja.
- Ó, az... Szívás - útközben a konyhában kötöttem ki - ami elég méretes volt -, ahol aztán felültem a konyhapultra.
- Nekem mondod? Képzeld el milyen lehetett, amikor megjelent mellette a barátnője. Én meg ott álltam mint egy...
- Fa - fejeztem be a mondatát vigyorogva. - Eltudom képzelni milyen lehetett. De itt van neked... - kezdtem, de aztán el is hallgattam.
- Igen? Ne is folytasd. Kitalálom. Niall?
- Aha. Most miért? Tökre összeillenétek. Szerintem. Majd beajánllak nála - nevettem fel.
- Meg ne próbáld! Addig ne, amíg ott nem vagyok - mondta. - Meg aztán se - tette hozzá gyorsan, mire elvigyorodtam.
- Hát jó. Majd megnézem mit tehetek. Na de most leteszem, majd beszélünk. Szia - köszöntem el, majd miután ő is, bontottam a vonalat. Zayn jelent meg előttem egy nagy vigyorral az arcán és egy pohárral a kezében, amiben víz volt. Ivott egy kortyot, majd lerakta a pultra és befurakodott a két lábam közé. Kezét a derekam köré fonta, majd közelebb vont magához.
- Mizujs Amyvel? - kérdezte mosolyogva.
- Képzeld, talált egy pasit, akinek csaja van - húztam félre a szám, majd felnevettem.
- Képzelem - nevetett ő is, majd hirtelen elkomolyodott.
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm.
- Tudod hogy... - kezdte, de közbe vágtam.
- Mit tudok? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt, hogy...
- Mond már!
- Stella! Mondanám, ha nem szólnál mindig közbe - nevetett fel, majd közelebb hajolt az arcomhoz. Szívem a torkomban dobogott, a pillangóim pedig feléledtek. - Stella...
- Igen, Zaynie? - karoltam át a nyakát.
- Szeretlek - mondta ki, mire az én szám fülig ért, és szerintem el is pirultam.
- Én is szeretlek - néztem szemeibe, mosolyogva.
- Elpirultál - nevetett fel. Játékosan vállba ütöttem, majd fejem a nyakába fúrtam. Újból felnevetett, majd még szorosabban ölelt magához.
- Kaja - kiabálta el magát Niall. Hazaértek. Niall becsörtetett a konyhába, majd a hűtőbe pakolt mindent. - Ó, bocsi, hogy megzavartam valamit - fordult felénk, mire mi felnevettünk és legyintettünk egyet. Lemásztam a pultról, majd körbeültük az asztalt és táplálkozásba kezdtünk.
Este kiültem a partra és a csillagokat kémleltem, miközben azon gondolkodtam hogy mindezt Davidnek köszönhetem. Hogy a srácokkal lehetek. Ha David nincs, nem ismerem meg Zaynt és talán sosem leszek ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Tulajdonképpen még most sem fogom fel, hogy mindez velem történik. Talán még most is a szobámban ülnék és néznék ki a fejemből, miközben Amy-n gondolkodom, hogy miért pont ő halt meg?! Talán... Sőt, biztos. Ugyanis ha Zayn nincs - és David elköltözött otthonról -, akkor most otthon gubbasztanék. Mi lett volna, ha semmi sem így történik? Vajon most is ilyen boldog volnék? Annyi kérdés van, de egyre sem tudom a választ. Bár nem értem magam, miért érdekel, amikor itt vagyok 5 majommal, akiket persze imádok.
Társaságom akadt. Leült mellém, majd rám szegezte barna szemeit.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte, majd közelebb vont magához.
- Azon, hogy mi lett volna ha David által nem ismerlek meg - válaszoltam, miközben még mindig a csillagokat csodáltam. - Akkor talán még most is otthon üldögélek a szobámban, miközben mindenféle hülyeségen agyalnék - sóhajtottam fel, majd hozzábújtam.
- De szerencsére megismertük egymást - ölelt magához szorosan.
- Szerencsére - nevettem fel, majd beszívtam jellegzetes illatát.
- Emlékszel, amikor először kísértelek haza? - kérdezte, mire megjelent előttem a jelenet és akaratlanul is felnevettem.
- Emlékszem - bólintottam vigyorogva.
- Tulajdonképpen már akkor beléd szerettem, csak úgy voltam vele, hogy te nem akarsz a médiában szerepelni, úgyhogy inkább csak barátként tekintettem rád, de aztán már nem bírtam parancsolni az érzéseimnek - motyogta hajamba.
- Tényleg? - vontam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Aprót bólintott, majd rám mosolygott. - Mondjuk a szemed első látás szerelem volt részemről - nevettem fel zavartan.
- Gondoltam. Ahányszor rád néztem, majdnem elfelejtettél levegőt venni - bökött oldalba nevetve. - Sőt, még most is ez van - tette hozzá vigyorogva.
- Nem tehetek róla - bújtam hozzá ismét. A kellemes, hideg szellőtől egy kissé megborzongtam, amit Zayn is észre vett.
- Fázol?
- Nem! - vágtam rá.
- Na persze - nevetett fel, majd levette felsőjét és ellent nem tűrő hangom mondta, hogy 'Vedd fel!', mire én engedelmeskedtem neki és belebújtam a felsőjébe, majd magamba szívtam az illatát.
Pár óra üldögélés után, olyan éjfél fele visszamentünk a többiekhez.
- Mit tudtok csinálni ennyi ideig a parton? - kérdezte felvont szemöldökkel Harry.
- Hmm... Beszélgettünk - válaszoltam kérdésére.
- Na persze. El is higgyem? - kérdezte nevetve, mire én bólintottam, majd lehuppantam Zayn mellé a kanapéra.
Szintén pár óra beszélgetés után, hulla fáradtan vánszorogtam fel az emeletre, majd a gyorsan elvégeztem minden esti teendőmet, majd bevonszoltam magam a Zaynnel közös szobába. Csukott szemmel mentem el az ágyig, amibe aztán bele is dőltem.
Majd' szívbajt kaptam, amikor befeküdt mellém valaki. Magához vont és egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó éjt, Stellus - suttogta, én pedig motyogtam valamit félálomban, majd azonnal el is aludtam.
Amint kinyitottam reggel a szemem, két barna szempárral találtam magam szembe.
- Jó reggelt - mosolyodott el, majd egy csókot nyomott az ajkaimra.
- Neked is. Mióta nézel? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Körülbelül 10 perce - vont vállat.
- Hmm.. Értem - mosolyodtam el, majd hátamra feküdtem és felsóhajtottam.
- Mi a baj? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi... Csak olyan rossz érzésem van, ha Davidre gondolok - vallottam be, majd újra felé fordultam és belenéztem barna szemeibe.
- Tuti nem lesz semmi baj - nyugtatott, majd közelebb húzott magához, és megölelt.
Pár perc múlva nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd a fürdő felé vettük az irányt.
- Menj te először - vigyorgott rám. - Vagy mehetünk együtt is. Én nem bánom - jött közelebb hozzám, mire én nevetve megráztam a fejem.
- Van másik fürdő is - emlékeztettem.
- Tudom, de az nem a mi szobánkhoz tartozik - vont vállat. - És messze van. Nincs kedvem odáig elmenni.
- Lusta vagy - böktem oldalba.
- Haha - forgatta meg a szemeit. - Pont te mondod - nevetett fel.
- Ezt megjegyeztem, Malik - néztem rá szúrós tekintettel. - Bár, igazad van - vallottam be, mire elmosolyodott.
- Na szóval. Menj te, ha nem akarsz velem együtt bemenni - bökött az ajtó fürdő felé a fejével, majd felsóhajtott és elővette a bociszemeket.
- Ne is próbálkozz - fordultam el tőle, mert a végén még meghat a szemeivel.
- Most mit ártanék neked? Max látnálak fehérneműben - karolta át a derekam.
- Álmodozz csak.
- Egyszer úgyis látni foglak... Anélkül is - nevetett fel, majd elengedett. Erősen elgondolkodtam, majd végül megadóan felsóhajtottam. Kézen fogtam, majd behúztam magam után a fürdőbe, neki pedig egy széles vigyor terült el az arcán.
- Spórolhatnánk a vízzel - próbált célozgatni a tusolásra.
- Igen? Csak szeretnéd - nevettem fel.
- Fogadjunk, hogy ebbe is belefogsz menni - vigyorodott el, mire én megráztam a fejem ellenkezésképp. Pár percig csak nézett rám, majd felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Annyira izé vagy ilyenkor - ráztam meg a fejem, majd közelebb léptem hozzá.
- Megint győztem - vigyorodott el győzedelmesen, majd a zuhany alá húzott.
Még mielőtt ellenkezni tudtam volna, megnyitotta a csapot, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Tudtam, hogyha vele jövök be zuhanyozni, abból nem víz spórolás lesz, hanem pazarlás...
- Ez nem kell ide - szedte le rólam a pizsamámnak használt pólómat, mikor levegőhiány miatt elváltak ajkaink. Még szerencse, hogy volt rajtam melltartó. Felugrottam rá, majd lábaim átkulcsoltam a derekán. Nyakam kezdte csókolgatni, míg én a hajába túrtam.
- Zayn - ziháltam, mert lehetetlen volt számomra a normális lélegzetvétel. - Sz-szerintem most álljunk le - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Miután letett a földre, elmosolyodott, elzárta a csapot, majd kilépett a zuhany alól. Pár percig csak álltam ott néztem, ahogy tevékenykedik, majd én is erőt vettem magamon és kiléptem Zayn mellé.
- Annyira gyönyörű vagy - ölelt át hátulról, majd egy puszit nyomott az arcomra. Elpirultam, majd szembe fordultam vele és megöleltem.
- Attól függetlenül, hogy mennyire nem akartál velem zuhanyozni, élvezted amit csináltunk - nevetett fel.
- Attól függetlenül, hogy azt mondtad 'Spórolhatnánk a vízzel', inkább csak pazaroltunk - nevettem vele együtt.
- De megérte, nem? - húzódott kicsit távolabb, hogy szemembe tudjon nézni.
- De igen - mondtam zavartan. Elvigyorodott, majd egy puszit nyomott az arcom.
Zayn hamarabb kiment mint én, így nyugodtan bebírtam fejezni a reggeli teendőimet. Amiben igazából nincs benne a 'Zaynnel zuhanyzás', de lehet, hogy mostantól benne lesz...
Amint végeztem mindennel, visszamentem a szobába, ahol már Zayn felöltözve feküdt az ágyon és plafont kémlelte.
- Figyelj... - kezdtem, miután leültem az ágy szélére, mire rám kapta tekintetét és kíváncsian nézegetni kezdte az arcom. - Nem... Szóval... Nem lehetne ez a reggeli zuhanyzás mindennapi? - kérdeztem zavartan. Tekintete égette az arcom, aminek jelen pillanatban egy paradicsomhoz hasonlított a színe. - Khmm... - zavartan köhintettem egyet, majd elterültem az ágyon és a fejemre húztam a takarót. Arcát nem láttam, de szerintem nagyot nézett a mondatom hallatán. Megértem, én magam sem tudom honnan jött, csak valahogy kikívánkozott belőlem. - Ne nevess - morogtam, majd kínomban én is nevetni kezdtem. Bár tudtam, hogy nincs ellenére az ötletem. Miután abbahagyta a röhögést, lerángatta rólam a takarót.
- Nincs ellene kifogásom - suttogta fülembe, mire felemeltem a fejem és perverz vigyorával találtam magam szembe.
- Valahogy éreztem - bólintottam, majd én is elvigyorodtam. - Szerintem... Gyerünk le reggelizni - tápászkodtam fel, és magam után húztam Zaynt is.
- Amúgy... Honnan jött ez az ötlet? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Nem mintha ellenemre volna - tette hozzá, majd egy nagy vigyor terült el az arcán.
- Én sem tudom - vontam vállat. - Csak úgy jött.
- Mi jött? - kérdezte Niall evés közben.
- Semmi - vágtam rá, majd Zaynre pillantottam, akinek azóta is ott ült az arcán az a vigyor. Hát ezt ma már le nem lehet törölni majd róla...
Csendben megreggeliztünk, majd elhelyezkedtünk a tévé előtt.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem kíváncsian.
- Lemehetnénk a partra - vetette fel ötletét Louis, ami mindannyiunknak tetszett, szóval fogtuk magunkat és lebaktattunk az említett helyre. Zaynnel elfoglaltuk a múltéjszakai helyünket, míg a többiek a vízben szaladgáltak és hülyültek. Néha felnevettem egy-egy akciójukon, mint például amikor Louis Harry hátára ugrott, Harry pedig elvesztette az egyensúlyát, így mind a ketten a vízben landoltak. Ruhástul. Ugyanis nem éppen öltözött át egyikünk sem fürdőruhába.
- Elrabolhatom a csajod egy kicsit? - kérdezte Harry, majd egy nagy vigyorral az arcán felém fordult.
- Ha nem veted be magad nála, akkor igen - bólintott Zayn. Volt sejtésem mire készül Harry, de nekem semmi kedvem sem volt vizesnek lenni.
- Harry! Meg ne próbáld - hátráltam tőle a homokban. Nem hatottam rá, úgyhogy megfogta a lábam, felhúzott, majd egy könnyed mozdulattal a vállára dobott.
- Zaaaayn - sikítottam, majd segítségkérően néztem rá.
- Ne sikítozz már - nevetett Harry, majd befutott velem a vízbe.
Harry a válláról a vízbe dobott volna, de megkapaszkodtam benne, úgyhogy magamra rántottam.
- És még Zayn mondja, hogy ne vessem be magam nálad - vigyorgott rám, pár centire az arcomtól.
- Hülye - morogtam, majd finoman szólva lerugdostam magamról. - Nem én akartalak bedobni a vízbe - böktem vállba, miután feltápászkodtunk a vízből.
- Még jó. El se bírnál - nevetett fel. - Ha nem rántottál volna magaddal, most nem itt vitatkoznánk.
- Ha nem hoztál volna be, akkor nem rántottalak volna magammal! - mondtam.
- Bocs, hogy hozzád mertem érni, és elhozni idáig - fordult el durcásan.
- Többször ne forduljon elő - fordultam el én is, majd dühösen kibaktattam a partra. Levágódtam Zayn mellé, majd kifújtam a levegőt.
- Mi történt? - kérdezte Zayn, mert látta hogy dühös vagyok. Igazából magam sem tudom, hogy min vesztünk össze. Semmiségen...
- Semmi, csak magammal rántottam a vízbe és azt mondta hogy még te mondod neki, hogy ne vesse be magát nálam - mondtam. - Végül is, hülyeség volt ilyenen összeveszni, amikor nem is történt semmi - ráztam meg a fejem, majd felsóhajtottam.
- Hát ezen tényleg hülyeség volt összevesznetek - nézett rám. - Harry már csak ilyen. Ne foglalkozz a megjegyzéseivel - nyomott egy puszit a homlokomra. - Csak hülyéskedik. Meg amúgy is tudom, hogy nem csalnál meg - vigyorgott rám. Megöleltem, majd felálltam a helyemről és elindultam arra, amerre a többiek voltak. Egy kósza vizes tincset kisöpörtem az arcomból, majd mivel pont háttal volt nekem, nekiiramodtam majd ráugrottam a hátára.
- Stella - morogta, majd lehámozott magáról, majd arrébb indult.
- Jajj, ne csináld már - mentem utána. - Hülyeség ilyeneken összeveszni - mondtam, majd nekiütköztem, mert megállt előttem.
- Úgy imádom, amikor egy lány jön utánam - fordult meg nagy vigyorral az arcán.
- Majom - vágtam mellkasba, majd felnevettem.
- Az előbb összevesztünk, úgyhogy most... - kapott fel, majd a vízben lerakott maga elé. Épp szólásra nyitotta a száját, amikor Louis a nevét kiáltotta, Harry pedig kíváncsian fordult felé. Én pedig kaptam az alkalmon és a hátára ugrottam.
- Stella, szállj le a hátamról! - nevetett fel, majd próbált lehámozni magáról.
- Jó nekem itt - vontam vállat vigyorogva, ami azonnal lehervadt, amint megfogta a kezem és előre rántott a vízbe.
- Meghalsz - morogtam, majd berántottam a vízbe. Nevetve fröcsköltük egymásra a vizet, majd miután teljesen kifáradtunk kivánszorogtunk a partra.
- Na most én jövök - kapott fel Zayn, én pedig sikítozásba kezdtem.
- Tegyél le - ütöttem a vállát nevetve. - Állatok - mondtam, miután már a vízben álltam a saját két lábamon.
Vállat vont, majd közelebb jött hozzám, kezét a derekamra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy egész életemben így fog hatni rám, amikor rám néz a szemeivel? Valószínűleg igen...
- Egyszer meghalok a nézésedtől - mondtam, mire felnevetett. - Vagy legalábbis elolvadok - tettem hozzá, majd kezem a nyaka köré kulcsoltam.
- Megpróbálok nem sokszor rád nézni, rendben? - kérdezte nevetve. - Bár nem hiszem, hogy ez menne - húzta el a száját.
- Maradjatok így! - szólt ránk Harry, majd előkapta a telefonját - ami nem volt vizes, úgyhogy eddig nem tudom hol tárolta -, és csinált vele egy képet. - Ó, ez megy Twitterre - jelentette ki büszkén, majd eltávozott a közelünkből.
- Harold - ráztam meg a fejem, majd szemeimet forgattam és felnevettem.
- Azt hiszem ezeket a spontán képeket, amik rólunk készülnek, meg kell szoknunk - nézett le rám vigyorogva.
- Nekem semmi bajom velük - vontam vállat. - Úgy sem lesz olyan, hogyha kimegyünk az utcára, ne készüljön majd rólunk kép - tettem hozzá, majd felsóhajtottam.
- És ez neked nem tetszik - állapította meg.
- Nem érdekelnek - mondtam kissé hangosabban. - Ha ez kell ahhoz, hogy együtt legyünk, hát legyen. Engem csakis te érdekelsz, senki más. Tőlem készülhetnek rólam akármilyen képek, a lényeg, hogy veled vagyok. És az enyém vagy - pillantottam fel rá. - És... Szeretlek.
- Én is szeretlek - mosolygott rám, majd egy csókot nyomott ajkaimra és megölelt.
A nap hátralévő részében visszamentünk a házba, ahol aztán száraz ruhát kerítettünk magunknak, és beültünk a tévé elé, majd beszélgetésbe kezdtünk.
Még azt sem vettem észre, hogy csörög a telefonom, csak miután a srácok szóltak.
- Szia Amy - szóltam bele vidáman.
- Szia Stell - hallottam meg hangját. - Mi újság?
- Ó, semmi. Nem rég jöttünk be a partról. Ami idő alatt, összevesztem Harryvel egy jelentéktelen dolgon, aztán pedig csurom vizes lettem, akaratom ellenére is... Vagyis már akkor vizes voltam, amikor összevesztem vele - néztem Harryre szúrós tekintettel, aki csak vigyorgott.
- Értem. Majd elmondod min vesztetek össze - figyelmeztetett. - Most mennem kell. Majd beszélünk. Szia, puszi - köszönt el, majd miután én is, bontottam a vonalat. Gyors telefont beszélgetés volt...
- Szóval akaratod ellenére lettél vizes - nézett rám Harry.
- Én mondtam, hogy meg ne próbáld, amire készülsz, de te rám se figyeltél - vágtam durcás fejet.
- Ó, szóval én vagyok a hibás.
- Miért? Szerinted ki a hibás, amikor a te ötleted volt ez az egész?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Már megint veszekszünk - mondta csendesen, zöld szemeivel engem nézegetve.
- Bocsi - sütöttem le a szemeimet. Ezentúl mindig minden apróságokon összefogunk veszni? - fordult meg a fejemben a kérdés. - Azt hiszem én most felmegyek - indult el az emeletre, majd felbaktattam és a szobánkba mentem.
Levágtam magam az ágyra, majd az oldalamra fordulni.
Nem azért jöttünk el nyaralni, hogy veszekedjünk, mindenféle apró dolgokon, amin végül is felesleges vitázni. De én meg Harry mindenen összetudunk kapni. De miért? Jó kérdés...
- Bejöhetek? - hallottam meg az ajtón kívülről gondolataim főszereplőjének hangját.
- Gyere - mondtam, miközben hátamra feküdtem. Beljebb jött, majd leült az ágy szélére.
- Figyelj, én... Bocs, hogy mindig mindenen felkapom a vizet, nem tudom mi van most velem - ráztam meg a fejem, majd én is felültem, és mellé telepedtem.
- Ugyan - legyintett, majd elmosolyodott. - Én mondok mindig megjegyzéseket, meg én akartalak a vízbe dobni.
- Felejtsük el - ajánlottam. - Ezután max egy nagyobb dolgon vesszünk össze.
- Oké - vigyorodott el, majd megölelt. - De akkor is te rántottál magadra - jegyezte meg, miután elengedett.
- Mert nem akartam a vízbe esni és gondoltam megkapaszkodom benned, de... Nem úgy sült el a dolog, ahogy én azt vártam - vigyorogtam rá, mire bólintott.
- Na jó - állt fel. - Én azt hiszem kimegyek mert... Még a végén Zayn azt hiszi rád másztam - rázta meg a fejét, majd tarkóját vakargatva, megfordult, majd kisétált a szobából. Hát ez fura volt...
Két perc sem kellett, megint kopogtak, de ezúttal Zayn baktatott be hozzám, majd feküdt el mellettem.
- Az a zuhanyzás estére is vonatkozik? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam, majd megráztam a fejem. - Hát jó - sóhajtott fel, majd fölém kerekedett. - Nézünk filmet? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Milyen filmet?
- Horror?
- Csak szeretnéd. Vígjáték.
- Horror.
- Vígjáték - vitatkoztam vigyorogva.
- Horror - hajolt közelebb, majd tekintetét enyémbe fúrta.
- Ez így nem ér - néztem el más felé, mire felnevetett.
- Na, légyszí' - fordította vissza maga felé az arcom.
- Hát jó - sóhajtottam fel, megadva magam. Elvigyorodott, majd lemászott rólam.
Keresett valami filmet, majd elment popcornért.
- Amúgy... - kezdtem, miután már elhelyezkedtünk egymás mellett az ágyban és a film is elkezdődött. - Nem elégszer bújok hozzád? - kérdeztem nevetve.
- Nem! Ha tehetném magamhoz láncolnálak - nézett rám mosolyogva. Most sikítozzak, vagy sírjak a boldogságtól? Ezt most komolyan ő mondta? Nekem? Vagy csak álmodom? Zavartan elmosolyodtam, majd hozzábújtam és a filmet kezdtem bámulni. De most komolyan. Mi a jó egy zombis - tele vérrel, meg mindenféle szervekkel -, filmben? Igazából nem féltem a film alatt, hanem majdhogynem rosszul lettem.
- Zayn... Még egy ilyen filmet megnézetsz velem, én esküszöm hogy... Megkínozlak - más nem jutott eszembe, de ez is rossz szó volt, mert tuti hogy beindult a perverz fantáziája.
- Ó, jöhet a következő film? - kérdezte vigyorogva, mire megforgattam a szemeimet.
- Nem úgy kínozlak meg.
- Nem tudom mit értesz az úgy szó alatt. Kifejtenéd nekem bővebben?
- Istenem, annyira perverz vagy - nevetettem fel, majd játékosan vállon bokszoltam.
- Bocsi - húzta félre a száját. - Oké, akkor nem nézünk meg több ilyen filmet.
- Ajánlom - vigyorogtam rá. - Szerintem én elmegyek zuhanyozni - tápászkodtam volna fel, ha vissza nem ránt.
- Mehetek veled? - kérdezte bociszemekkel. Majdnem igent mondtam. De csak majdnem.
- Nem - vigyorodtam el, majd egy mozdulattal kipattantam mellőle és a fürdőbe rontottam és magamra zártam az ajtót.
- Annyira gonosz vagy - hallottam meg a hangját a másik oldalról.
- Nem is vagyok az - szóltam vissza. Válasz már nem jött a túl oldalról, úgyhogy nyugodtan elvégeztem minden esti teendőmet, majd visszaballagtam a szobába, és levágódtam Zayn mellé az ágyba. Időközben ő is elment zuhanyozni, ugyanis már vizesen égnek eredtek a tincsei és csak egy bokszer volt rajta.
- Igaz, már vagy 5 hónapja ismerlek, de még egyszer sem láttalak vizes hajjal - vigyorogtam rá. - Meg kell mondjam... - gondolkodtam el, miközben nézegetettem a haját. Kíváncsian fürkészte a tekintetem, majd felsóhajtott. - Iszonyat édes vagy - mosolyogtam rá fülig érő szájjal, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Reméltem, hogy nem mást mondasz - nevetett fel, majd ajkait enyémekre tapasztotta. - Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek - mosolyogtam rá, majd karjai közé fészkeltem magam. Ott éreztem a legnagyobb biztonságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése