Már vagy 2 órája elmentek, de még mindig nem találtak vissza. Pedig már este van. Ha a 6 órát lehet annak mondani. Mindegy! Nekem ez már este és kész!
- Mikor jönnek már vissza? - kérdeztem kínlódtam. Ja és két órája még mindig ugyan úgy ültünk. Bár nem untam szét a fejem, mert elkezdtünk beszélgetni mindenféle hülyeségről.
Hirtelen megcsörrent Liam telefonja, amit nagy nehezen kihalászott a zsebéből, majd felvett.
- Hali. Oké. Akkor... Oké. Hali - azzal le is tette, majd felállt a kanapéról.
- Nem jönnek. Mi megyünk - húzott fel engem is fekvő helyzetemből, majd az ajtó felé indultunk.
- Én azt hiszem maradok - terült el Harry a kanapén.
- Én is - nézett fel Niall a telefonjából. Mi csak bólintottunk, majd kiballagtunk a házból.
- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Csak ide, a zeneszobába - vigyorodott el, majd megállt az ajtó előtt.
- Talán most beszélhetsz vele - kacsintott rám. - Vaaagy, ááá, nem. Nem mondok semmit - legyintett, majd lenyomta a kilincset és beléptünk a szobába. Louis és Zayn amint megláttak bennünket, hozzánk sétáltak, majd megálltak előttünk.
- Azt hiszem mi megyünk - került ki engem Loui, Liamet magával húzva. - Sok sikert, haver - szólt még vissza Zaynnek, aki csak elmosolyodott. Egyszer még megöl, ezzel a mosollyal. Amúgy a pillangók beindultak a gyomromban...
- Mire készülsz? - vontam fel a szemöldököm, mosolyogva.
- Gyere - nyújtotta felém a kezét, amit én ezer örömmel fogtam meg, majd a zongorához vezetett, ahol leültünk. Na ne! Zayn zongorázni készül. Nekem?!
- Igaz, hogy csak pár órát készültem rá, de azért remélem megteszi és tetszeni fog - mosolygott rám, majd a zongora felé fordult és belekezdett a dalba.
/Zene: http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y :))/
- If i don't say this now,
I will surely break... - legszívesebben sikítoztam volna és nyakába ugranék, de inkább visszafogtam magam. Mosolyogva figyeltem, gyomromban az életre kelt pillangókkal, ahogy NEKEM zongorázik. Úristen. Ez a dal nekem szól - gondoltam magamban, ami még jobban mosolygásra késztetett.
Már értem, miért Louis-val volt itt...
- Be my baby...
and I'll look after you - éneklés közben rám nézett mosolyogva és én azt hittem ott helyben a nyakába ugorok és megcsókolom, de még mindig vissza fogtam magam! Ezt tartogatom a dal végére...
- Be my baby
Oh oh oh, oh oh... - fejezte be a dalt, majd rám nézett. - Szóval? Mit mondasz?
- Csodálatos volt - mosolyogtam rá.
- Éééééés... - mosolyodott el, majd felállt, mármint a székről, majd a kezem megfogva, engem is felállított maga elé. - Lennél a barátnőm, Stellus? - hajolt közelebb, majd tekintetét enyémbe fúrta.
- Ezer örömmel, Malik - hajoltam hozzá most én közelebb, aminek következtében már csak pár centiméter volt köztünk. Kezeit a derekamra helyezte én pedig a saját kezeimmel a nyakát kulcsoltam körül.
- Örülök - suttogta a fülembe, majd újra a szemembe nézett és ajkait az enyémekre tapasztotta. Kezét lejjebb kezdte csúsztatni, mire egyik karom elvettem a nyakából és a kezét visszaraktam a derekamra, mire belemosolygott csókunkba.
- Khmm... - köszörülte meg a torkát valaki. - Szerintem ezt majd a szobában folytassátok - vigyorgott ránk Liam.
- Oké - indult el Zayn, engem kézen fogva. Liam vigyorogva követett bennünket.
- Zayn beindult? - kaptuk a kérdést, amikor megláttak bennünket a többiek.
- Majd mindjárt lenyugtatom - forgattam meg a szemeimet, majd vigyorogva követtem tovább Zaynt. A szobájához érve kinyitotta az ajtót, majd miután bementünk rajta, bezárta azt.
- Fogd vissza magad, Zaynie - hátráltam egy lépést, de a következő percben már az ágyon találtam magam Zaynnel. Nevetett, majd hirtelen elkomolyodott és ajkaimra nézett, majd a szemeimbe.
- Tudod te hányszor elterveztem hogy beszélek veled? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.
- Körülbelül annyiszor mint én, veled - válaszoltam.
- A lényeg, hogy most már az enyém vagy - hajolt hozzám közelebb egy nagy mosollyal az arcán.
- Csak a tiéd - karoltam át a nyakát, majd magamhoz vontam és egy csókban forrtunk össze. (Olyan költői lettem:DDDD - szerk.megj.)
- Most pedig el kell mennem tusolni - másztam ki alóla, majd feltápászkodtam és a szekrényhez sétáltam. Kivettem a szokásos pólómat, majd Zayn felé fordultam, aki pont akkor kapta el a fejét. Elvigyorodtam, majd megráztam a pólót.
- Enyém lehet? Úgyis mindig én használom...
- Persze. Egy csókért bármit megkapsz - vigyorodott el. Megforgattam a szemeimet, majd visszamásztam hozzá és teljesítettem a kérését.
- Most már az enyém - vigyorodtam el, majd feltápászkodtam. - Azért szerintem kinyithatnád az ajtót. Köszi - vigyorogtam rá, mire nagy nehezen kikászálódott az ágyból és felém lépkedett.
- Egy másik csókért - vigyorodott el.
- Ez így nem ér - böktem mellkasába, majd felnéztem rá.
- De, szerintem nagyon is ér. Szóval? - hajolt közelebb hozzám, majd két kezét a derekamra rakta. Sóhajtottam egy nagyot, majd nyomtam egy rövid csókot az ajkaira.
- Na most már kinyithatod - álltam el az ajtóból vigyorogva.
- Ezzel nem úsztad meg - nézett rám fenyegetően, miközben a zárral babrált. Felsóhajtott, majd kinyitotta az ajtót előttem. - Mehetek veled? - nézett rám bociszemekkel.
- Na, neeem - ráztam meg a fejem határozottan, majd beviharzottam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.
- Olyan gonosz vagy - kiabált be Zayn.
- Ez van. Meg kell szoknod - szóltam vissza vigyorogva. Gyorsan letusoltam, elvégeztem minden esti teendőmet, majd lementem a srácokhoz, ugyanis Zayn nem volt a szobájában, szóval gondoltam a többiekkel van. Micsoda következtetés...
- Végeztél? - pillantott rám Zayn vigyorogva.
- Amint látod - néztem végig magamon, majd leültem mellé a kanapéra.
- Éreztem én, hogy ti egyszer összejöttök - nézett ránk Niall.
- Jók a megérzéseid - mosolyogtam rá. Egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk a srácokkal, ami közben Zayn egy jó párszor elsütött valami perverz mondatot, miközben rám kacsingatott. Most komolyan azt hiszi akció lesz este? Mert én kétlem.
- Na jó. Elfáradtam ebben a nagy beszélgetésben, szóval én most azt hiszem megyek aludni - emeltem ki az 'aludni' szót, miközben jelentőségteljesen Zaynre pillantottam.
- Azt hiszem megyek én is - állt fel Zayn egy nagy vigyor kíséretében, mire felsóhajtottam és egy 'jó éjt' mondat után elindultam az emeletre, Zaynnel a nyomomban.
- Csak tájékoztatlak, hogy nem lesz semmi este - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Tudom - mosolygott rám, majd magához húzott és egy csókot lehet ajkaimra.
- Mikor jelented be... Hogy tudod... Hogy mi együtt vagyunk? - fordultam Zayn felé már az ágyban.
- Ha be is jelentem, szerintem nem fognak meglepődni - vigyorgott rám. - Amúgy... Még nem tudom. Minél hamarabb be akarom jelenteni.
- Figyelj, Zayn... Tudod, van az a seb a karomon... - kezdtem bele a mesélésembe. Valahogy most jött rám az, hogy elmondjam az igazat. Eddig mindig ráfogtam egy balesetre...
- Igen? Mi van vele? - kérdezte kíváncsian.
- Az nem csak baleset volt - motyogtam halkan, majd arcát kezdtem fürkészni, hogy leolvassak róla valami reakciót, de ez nem nagyon jött össze. Egyrészt mert elég sötét volt...
- Éreztem - sóhajtott fel. - Miért csináltad? - fordult felém.
- Tudod, az még akkoriban volt amikor meghalt Amy és én... - nem bírtam folytatni, mert elcsuklott a hangom.
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet - húzott közelebb magához.
- Megígérem - motyogtam halkan.
- Most pedig aludjunk, ha már mást nem akarsz csinálni - mondtam, mire megforgattam a szemeimet. - Jó éjt, Stellus - puszilta meg a fejem búbját.
- Neked is, Zaynie - pusziltam meg az arcát, majd hozzábújtam.
Reggel a telefonom kellemes csengőhangjára ébredtünk, ami egyébként a srácok Rock Me című száma.
- Annyira jó a saját dalunkra felkelni - motyogta Zayn a párnába, majd megfordult és a telefonom után nyúlt.
- Ki az? - kérdeztem kómásan.
- Amy - válaszolt, mire én már ki is kaptam a kezéből a telefont.
- Szia - szóltam bele vigyorogva, amit ő nem láthatott.
- Szia. Felébresztettelek? Igen? Nem gond, mert amúgy csak mondom, hogy mindjárt ott vagyok.
- Mi? Minek? Mármint, nem mintha baj volna, csak...
- Azért, mert tudod megyünk nyaralni és egész szeptemberig nem fogunk találkozni. Szóval gondoltam ezt a napot együtt tölthetnénk.
- Ja, akkor oké - mondtam. - Akkor most leteszem - meg sem várva a válaszát nyomtam ki a telefont, majd tápászkodtam VOLNA fel az ágyból, ha nem húz vissza Zayn.
- Akkor ma Amyvel leszel? - nézett rám barna szemeivel. Azt hiszem elvesztem a szemében, mert elfelejtettem válaszolni. - Hahó - lóbálta meg a kezét a szemem előtt.
- Mi? Ja. Igen - ráztam meg a fejem. - Bocsi, csak tudod a szemed... - mondtam zavartan. - 5 hónap után is ugyan úgy eltudnák olvadni, ha rám nézel - temettem az arcom a párnába zavaromban. Felnevetett, majd magához húzott.
- Mondtam már, hogy imádom amikor zavarban vagy? - kérdezte, mire felemeltem a fejem és bólintottam egyet mosolyogva. Nevetve megrázta a fejét, majd adott egy csókot. Eme szép reggeli pillanat után kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem minden reggeli teendőmet, majd vissza ballagtam Zaynhez, aki meglepő módon, már fel volt öltözve. Épp szólásra nyitottam a szám, amikor hallottam hogy csöngetnek, így megfordultam és lerohantam az emeltről. Mindenkit félre lökve szaladtam az ajtóhoz, majd tártam ki azt. Barátnőm egyből a nyakamba ugrott, mire én majdnem hátra estem, de szerencsére megtudtam tartani egyensúlyom.
- Nem... Kapok... Levegőt... - nyögdécseltem, mire lemászott rólam és bociszemekkel meredt rám. Elvigyorodtam és most már én öleltem meg őt.
- És mit csinálunk ma? - kérdeztem kíváncsian, miután elengedtem.
- Először is elmegyünk vásárolni. Aztán meg csak úgy sétálgatunk - nézett rám vigyorogva. - Ja, amúgy sziasztok srácok - intett a fiúknak, akik eddig csendben hallgattak a hátunk mögött.
- Szia - köszöntek egyszerre, vigyorogva.
- Akkor én elrabolom Stellát, ha nem bánjátok - mosolyodott el Amy.
- Én bánom - nézett rám Zayn, majd odasétált hozzám és megölelt. Amy nagy szemekkel bámult ránk.
- Azt hiszem lesz mit mesélned - rakta csípőre a kezét, mire én elvigyorodtam.
- Na jó, mi indulunk. Majd jövünk este - adtam egy rövid csókot Zaynnek, majd a többieknek intettem és Amy után indultam.
- Na szóval... Mi van Zaynnel? - vonta fel a szemöldökét, majd rám pillantott.
- Őő... - kezdtem, de inkább elhallgattam. - Együtt vagyunk - mosolyodtam el, majd az előttem lévő italom kezdtem nézegetni.
- Mióta?
- Tegnap este - válaszoltam, majd ittam egy kortyot a kólámból.
- Ó, na mesélj! - könyökölt fel az asztalra, majd rám emelte kékes zöld tekintetét.
- Hát az úgy volt, hogy... - kezdtem bele, majd elmeséltem mindent, amit tudnia kell.
- Ajj, de édes - szólalt meg miután befejeztem a mondandóm.
- Tudom - válaszoltam nevetve. Miután megittuk az italunkat, fizettünk, majd elindultunk vásárolni. Úgy érzem ez egy jó nap lesz.
- Szerinted melyiket vegyem meg? Ezt - mutatott fel egy sárga trikót, amin egy szív díszelgett. - Vagy ezt? - emelte fel a másik választási lehetőséget, ami egy fekete trikó volt, amin Mickey egér volt látható.
- Sárga - adtam a választ pár perc múlva.
- Oké, szerintem is - vigyorodott el.
- Úúú - akadt meg a szemem egy cipőn. - Nézd - mutattam a csoda felé, majd barátnőm kézen fogva indultam meg a cipők felé. Amint odaértünk a kezembe kaptam a cipőt, majd körbe néztem.
- Mit tudsz nézni egy sima kék tornacipőn 5 percig? - vonta fel a szemöldökét Amy, majd felsóhajtott.
- Sok mindent - válaszoltam. - Ezt megveszem - jelentettem ki, majd vigyorogva a pénztár felé indultunk. Miután fizettünk, bementünk egy amolyan ékszerbolt féleségbe. Tudni kell rólam, hogy ha én oda beszabadulok, onnan nem jövök ki egy hamar, ahogy Amy sem. Körülbelül 1 órát tölthettünk bent, vagy többet.
- Na... Szerintem menjünk, mert mindent megveszünk még a végén - indultam el a pénztár felé, Amy pedig követett. Kifizettük fél boltot, majd kifelé a indultunk a plázából. Megkerestük a kocsit, majd bepakoltuk a cuccokat és sétálni indultunk.
- Tényleg... - jutott eszembe valami. - Mi volt az a nagy táncolás Niallel? - vontam fel a szemöldököm, miközben az egyik parkban sétálgattunk.
- Az csak a pia miatt volt - mondta, miközben egy kavicsot rugdosott.
- Hát jó. De ha lesz valami, beszámolót kérek - villantottam felé egy mosolyt, mire ő csak bólintott egyet.
- Most komolyan egész nyárra mentek? - kérdeztem, majd felsóhajtottam.
- Igen - válaszolt. - Méghozzá Amerikába. Hurrá.
- Ennyire azért ne örülj neki - nevettem fel, majd felsóhajtottam, mert eszembe jutott Amy.
- Baj van? - nézett rám aggódva. - Miért sírsz? - kérdezte ijedten. Észre sem vettem, hogy elsírtam magam. Gyorsan letöröltem könnyeimet, majd egy mosolyt festettem arcomra.
- Semmi gond... Csak eszembe jutott Amy - néztem magam elé. Bólintott, majd megölelt.
- Hiányozni fogsz - ölelt szorosan.
- Te is nekem - engedtem el, majd rámosolyogtam. - De feltalálták a telefont, facebookot, twittert, skypot - soroltam fel a dolgokat.
- Igen, tudom - mosolygott rám, majd tovább mentünk. - Szerintem induljunk el, nem sokára 9 lesz - mondta. Ha jó a társaság, gyorsan telik az idő...
- Na végre, hogy megérkeztetek - ugrottak fel a többiek amikor megláttak bennünket.
- Ennyire hiányoztunk? - kérdeztem nevetve, majd helyet foglaltam mellettük.
- Nem, csak Zayn már megőrjített - vigyorodott el Liam, mire Zayn megölelt.
- Hiányoztál - csókolt meg, majd rám mosolygott. Istenem. Még most sem bírom felfogni, hogy együtt vagyunk.
- Srácok, szerintem én megyek - jelentette be Amy.
- Ki kísérlek - álltam fel, majd követtem őt az ajtóig.
- Hát akkor... Majd látjuk egymást kamerán keresztül - sóhajtott fel, majd megölelt.
- Vigyázz magadra. Nagyon! - szorítottam magamhoz, majd elejtettem pár könnycseppet.
- Te is. Bár szerintem ez az 5 állat úgyis vigyáz rád - engedett el, majd rám vigyorgott. - Jajj, ne sírj már. Nem lesz semmi bajom - ölelt magához újra.
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd összeszedtem magam és elengedtem.
- Jó legyél. Nem rosszalkodni ezzel az 5 sráccal - vigyorodott el.
- Hülye - ütöttem bele a vállába nevet.
- Sokan mondták már - vigyorodott el, majd megfordult és elindult a kocsija felé. - Jó legyél! Szia - intett, majd beszállt a kocsijába. Megvártam míg elmegy, majd bementem a házba. Leültem Zayn mellé, majd hozzábújtam.
- Nyugi. Minden rendben lesz vele - suttogta a fülembe, majd rám mosolygott. - Amúgy holnap lesz egy interjúnk, így a nyáron az utolsó... Aztán pihenünk. - mondta már hangosabban.
- Bejelented? - néztem fel rá, mire ő vigyorogva bólintott egyet.
- Nem fognak meglepődni - nevetett fel Louis, a többiek pedig egyetértően bólogattak.
***
Itt vagyunk az interjú színhelyén, velem együtt, ugyanis megkértek a fiúk, hogy menjek velük, én pedig nem tudtam ellenállni a kiskutya szemeknek...
- Zayn! Megtudhatnánk, hogy ki a lány, aki a legtöbb képen veled szerepel? Rokon vagy esetleg...? - tette fel a műsorvezető a kérdést.
- Nem rokon - mosolygott Zayn. - A barátnőm - jelentette ki. - Stellus, gyere be - nézett felém, mire én zavartan elmosolyodtam és besétáltam a fiúkhoz.
Több kérdést is felrakott a nő én pedig néha csak rávágtam egy 'igen'-t vagy egy 'nem'-et. Megállapították, hogy nem vagyok egy nagyon beszédes ember. Hát, jó megállapítás...
- Ezen is túl vagyunk - sóhajtottam fel már otthon.
- Nem is volt olyan vészes - mondta Zayn, majd megölelt.
- Ááá, nektek nem. Nekem annál inkább. Mindegy, a lényeg hogy túl vagyok rajta - mosolyogtam rá.
- Mit csináljunk? Üvegezzünk? Igen. Oké, akkor üvegezzünk - rendezett le magával egy beszélgetést Harry, mire mi mindannyian felnevettünk, majd leültünk egy körbe. Vagy 2 órán keresztül játszottunk, majd mivel mindannyian meguntuk, leültünk a TV-elé.
- Stella. Csörög a telefonod - szóltak nekem, mire én előhalásztam a zsebemből és a kijelzőre pillantottam.
- Szia anyu - szóltam bele vidáman.
- Szia kicsim. Hogy vagy? Minden rendben? - kérdezte.
- Persze anyu, minden a legnagyobb rendben. Amúgy jól vagyok.
- Akkor jó. És mi újság a srácokkal?
- Összejött Stella Zaynnel - kiabált Harry.
- Hogy mi? - kérdezte anyu.
- Jól hallottad - bólintottam vigyorogva, amit persze nem láthatott.
- Tudtam én, hogy lesz ott valami - sóhajtott fel. - És...?
- Mi és? - kérdeztem vissza, majd felálltam és arrébb sétáltam a többiektől.
- Volt már valami...?
- Anyu! Nem, nem volt még semmi - ráztam meg a fejem.
- Oké, nem zaklatlak ilyen kérdésekkel - nevetett fel.
- Megköszönném. Amúgy ti hogy vagytok? - tereltem a szót.
- Jól, megvagyunk. Na de most leteszem. Majd beszélünk. Szia, puszi, szeretlek - köszönt el, majd én is és kinyomtam a telefont.
- Na? - kérdezték a többiek, miután visszatértem hozzájuk.
- Kérdezte, hogy volt-e már valami - nevettem fel zavaromban, miközben leültem vissza Zayn mellé. - Persze az igazat mondtam, azt hogy volt - kacsintottam Zaynre, mire neki elkerekedtek a szemei. - Csak hülyültem. Nem ezt mondtam - veregettem vállba, majd megöleltem.
- Szeretnéd, mi? - kérdezte Harry egy perverz mosoly kíséretében.
- Persze, hogy szeretné - válaszolt helyettem Zayn.
- Na jó! Srácok, hagyjuk a témát. Beszéljünk másról. A fákról!
- A fákról? - kérdezték egyszerre.
- Ja. Olyan szépek ilyenkor nyáron, nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Ja, egyetértek - simogatta a nemlétező szakállát Louis.
- Úúúú, megnézzük az Alkonyatot? - néztem körbe a srácokon csillogó tekintettel.
- Csak 1 jó rész van benne - nevetett fel Harry.
- Ne mond melyik, mind tudjuk mire gondolsz - forgattam meg a szemeimet. - Na? Légyszíí' - vetettem be a bociszemeket.
- Hát jó - adták be a derekukat, mire én felsikítottam.
- De csak most az egyszer! - nézett rám Liam, miközben berakta a lejátszóba a DVD-t.
- Úristen. Kezdődik, kezdődik, kezdődik - visítottam, majd a számra tapasztottam a kezem. Csendben néztem tovább a filmet, majd a végén csillogó tekintettel tekintettem körbe, de ahogy láttam a srácoknak fele annyira sem élvezték a filmet, mint én...
- Na jó. Én elmegyek aludni - álltam fel Zayn mellől, majd az emelet felé indultam.
- Várj! Megyek én is - jött utánam Zayn.
- Jó éjt, srácok - vigyorogtam rájuk.
- Nektek is - húzogatta a szemöldökét Harry. Nevetve megráztam a fejem, majd felszaladtunk az emeletre.
- Zayn, állj le - mondtam, mikor elkezdte a nyakam csókolgatni.
- Bocs, csak a film hatása alatt vagyok - motyogta a nyakamba, mire felnevettem. Lemászott rólam, majd magához húzott.
- Annyira hülye vagy - vigyorogtam rá, majd egy rövid, amolyan 'jó éjt' puszit nyomtam az ajkaira. - Az én hülyém - bújtam hozzá mosolyogva.
- Jó éjt, szépségem - puszilta meg fejem búbját.
- Jó éjt - mondtam mosolyogva.
Valamikor éjszaka közepén arra keltünk, hogy csörög a telefonom.
- Ki a...? - kérdeztem kómásan, majd kitapogattam a telefonom és a fülemhez emeltem. - Ki az? - kérdeztem álmosan.
- Szia Stella - szólalt meg Amy. - Upsz... Felkeltettelek? Bocsi. Csak tájékoztatlak, hogy ideértünk.
- Nem gond - legyintettem, majd felsóhajtottam. - Örülök, hogy épségben odaértetek.
- Na jó, leteszem. Majd beszélünk. Puszi, szia, szeretlek - köszönt el, majd miután elköszöntem én is, kinyomtam a telefont és visszaraktam a helyére.
- Most aludjak vissza - morgott Zayn, mire elmosolyodtam és hozzábújtam. Fél perccel később már azt vettem észre, hogy békésen alszik. Nem volt nehéz neki visszaaludnia...
- Jó reggelt! - törtek be hozzánk kiabálva a srácok.
- Addig menjetek ki, amíg szépen kérem - dünnyögte Zayn, mire mind a négyen felnevettek. - Hát jó - rúgta le magáról a takarót, majd feltápászkodott. Összenéztek a srácok, majd futásnak eredtek, Zayn pedig utánuk.
Nagy nehezen én is kiestem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Reggeli teendőim után a földszintre mentem, majd a konyhába vettem utam, ahol már a srácok reggeliztek.
Zayn ölébe vetettem magam, majd szorosan megöleltem.
- Figyelj... A fiúkkal kitaláltuk, hogy elmehetnénk valamerre nyaralni - nézett rám Zayn.
- Merre? - kérdeztem kíváncsian.
- Hawaii - vigyorgott rám.
- Ó, benne vagyok - csillantak fel a szemeim. - És mikor is mennénk? - vontam fel a szemöldököm.
- Ha minden igaz, akkor ma van szerda és vasárnap indulunk - vázolta fel a tényeket Harry.
- Értem - bólintottam, majd neki álltam Zayn kajáját megenni.
- Héé, az az én... Na jó, egyed - nevetett Zayn, majd kezét összekulcsolta derekam körül, állát pedig a vállamra helyezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése