12. rész:

                                                                              ***
3 hónap a fiúkkal és Amyvel, nem semmi volt. Röhögések, sírások, kiabálások, viták, kibékülések. Mindenben volt részünk. De legfőképp röhögésben. Szinte fizikai fájdalom lesz elengedni őket, így a szünet után. Na jó, mondjuk, tuti, hogy fogunk találkozni, de akkor is... Mondjuk, kitudja még, hogy mi lesz.
Augusztus közepe felé Niall és Amy végre összejöttek. Hogy mi mennyire vártuk már azt a pillanatot! Addig szinte kibírhatatlanok voltak, vagy az egyik jött nyaggatni minket a másikkal, vagy a másik jött oda hozzánk. Aztán végre nagy csodák csodájára összejöttek. Persze, aztán mi is megkaptuk Zaynnel, hogy pont ugyan ilyenek voltunk. Hah! Na persze. Nem is. Én csak Liam tanácsát kértem ki. 
Aztán egyszer sírtam, mert rám jött az a rossz érzés, amit akkor éreztem, amikor eljöttünk Londonból, meg a hiányérzet a bátyám, Jason, Mark meg a családom iránt. Hát, ott kitört belőlem minden és úgy zokogtam, mint pár évvel ezelőtt amikor meghalt a legjobb barátnőm. 
Aztán ott volt még Niall és a nagyon nagy félreértése. Amy találkozott egy régi barátjával - vagyis a fiúknak ezt mondta -, amin persze Niall rögtön kiakadt, mert hogy neki nem mutatja be - mármint Amy a pasit -, és aztán összevesztek. Ezek után kiderült, hogy az a pasi Amy féltestvére, aki épp a családjával volt Hawaii-on nyaralni és így pont tudtak találkozni. És ezek után persze Niall és Amy kibékültek és minden szép volt.
És mindezek tetejére Harry és Zayn összeveszett, Zayn nagyszabású féltékenység kitörése miatt. De persze nem maradhat el a boldog befejés, szóval ők is kibékültek, nagy vállra csapások közepette és a 'Bocs, haver' meg a 'Semmi gond' mondatok után. 
És ezek után voltunk Zaynnel Párizsban, ahol iszonyat jól éreztem magam vele. Imádtam minden másodpercét annak az egy hétnek.

A hazafelé út a repülőn körülbelül úgy telt, mintha a kivégzésünkre mentünk volna. Komolyan. Mindenki magába roskadva ült a helyén és egy mondat járt a fejünkben. "Vissza akarok menni!" Niallnél és Amynél még hozzá téve, hogy "Sok kaját enni"... /:DDD/ Vagy legalább is gondolom én, hogy erre gondoltak. Bennem pedig lejátszódott pár jelenet. 

- Daráááázs - sikítoztam futkározva, utánam pedig Zayn futott, aki konkrétan majdnem megfulladt a röhögéstől. - Csapd le! - kiabálok hátra.
- Nyugi már. És ne sikoltozz - fogta a fejét. - Ez csak egy darázs. Komolyan mondom, úgy csinálsz, mintha egy oroszlán üldözne - nevetett fel újból. 
- Tudod, hogy utálom a darazsakat.
- Nem üldöz semmi! Már rég lehagytad. Basszus, egy fél maratont letudnál futni nyomodban egy darázzsal.
- Haha - forgattam meg a szemeimet, majd én is elmosolyodtam. 
- Látod? Nincs itt semmilyen darázs - mutatott körbe.
- De itt volt - kezdtem el vitatkozni. - Láttam! Rám hajtott! Meg akart csípni.
- Borzalmas - nevetett fel. - Szörnyű vagy - rázta meg a fejét, majd derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. 

- Mit mosolyogsz? - kérdezte Zayn, gondolatmenetemből kizökkentve.
- Eszembe jutott a darázzsal való incidensem - vigyorgok rá. 
- Nagyszerű volt - nevetett fel, majd átkarolta a vállam. - Rám hajtott! - utánozta az akkor elhangzott mondatom. 
- De tényleg! Láttam a szemében, hogy...
- Persze, persze - vigyorgott rám. - Én pedig nem tudom eldönteni, hogy tényleg 19 éves vagy, vagy csak annyinak adod ki magad.
- Hééé - löktem oldalba nevetve.

- 'Cause you've got that one thiiing - énekeltük barátnőmmel, miközben a kanapén ugráltunk. - Ú. Úúúú. Most a Little Things-t! 
- Oké - bólintott Amy, majd elindította a zenét. - Your hand fits in mine... - kezdtem énekelni.
- ... Like it's made just for me - énekelt velem tovább valaki, aki történetesen nem Amy volt, hacsak nem lett hasbeszélő, bár ezt kétlem, szóval megfordultam és megláttam Zayn-t, aki épp felém tartott. Felállt mellém a kanapéra majd megfogta a kezem, míg Amy lement a kanapéról és távolról szemlélte az eseményeket a többiekkel együtt. Már amilyen távol van a tévé. 
- But bear this in mind, it was meant to be
And im joining up the dots with the freckles on your cheeks,
And it all makes sense to me - énekelt, miközben folyamatosan a szemembe nézett.

- Stella! - rázott meg Harry, mire feleszméltem a bambulásból. - Merre jártál? 
- Hawaii-on - sóhajtottam fel, majd hátradőltem. - Mit akartál, amiért ilyen kegyetlenül elszakítottál Hawaii-tól? 
- Ja, semmit - vont vállat, majd elvigyorodott. - Csak olyan nagyon világfájdalmas képet vágtál, és már nem bírtam nézni.
- Hah! Mindenki olyan képet vág.
- Jó, de te tényleg túlzásba vitted - nevetett fel, mire elmosolyodtam. Az út további részét végig aludtam, majd amikor leszálltunk, akkor keltett fel Zayn. 
- Megjöttünk - nyomott puszit az arcomra. - Kelj fel, cica - puszilgatta tovább az arcom, mire elmosolyodtam. - Hát jó. Akkor leviszlek én - sóhajtott fel, majd mintha csak olyan könnyű volnék, felemelt a helyemről és elindult velem.
- Nagyszerű - vigyorogtam, majd hozzábújtam. 
- Héé, Zayn. Engem is levihetnél - állt fel Niall, majd utánunk vánszorgott.
- Na, persze. Még mit nem - nevetett Zayn, majd amikor leértünk a repülőről lerakott a földre.
- London - lépett le Niall is utánunk. - London. London. London - kántálta, mire felnevettem. 

Hazafelé menet visszatért a jókedvünk, szóval dőltünk a röhögéstől a kocsiban. Kiszálltunk a kocsiból, majd Zayn megszólalt: 
- És most fogjátok be a fületeket - bólintott, majd rám nézett, ugyanis csodálkozva néztem rá. Mutatta, hogy forduljak meg, én pedig engedelmeskedtem neki és megláttam a bátyám, aki kitárt karokkal állt az ajtóban. Rájöttem, hogy miért mondta Zayn, hogy fogják be a fülüket, ugyanis eszeveszettül sikítozni kezdtem. 
- David - szaladtam oda hozzá, majd a nyakába ugrottam. - Úristen, mennyire hiányoztál - motyogtam, majd kitört belőlem a zokogás. 
- Shhh - csitított. - Te is hiányoztál, hugi - ölelt meg szorosan. 
A nap további részében elmentünk anyuékhoz, ahol ismét szét sírtam a fejem. Egyébként egész nap a bátyámon lógtam, körülbelül mintha hozzáláncoltak volna. Aztán találkoztam még Markkal, meg Jasonnel is, akiknél ismét szét sírtam magam. Hmm. Kifejezetten "boldog" nap volt. Imádtam. 
És mindezek után mindenki szét széledt, mármint a fiúk. Liam, Niall, Harry, Louis és még Zayn is hazament. Úgyhogy nagy búcsúzások után mindenki ment a saját házába. Persze, ugyanúgy fogunk találkozni, meg minden, de akkor is... 

- Na, látod?! Én megmondtam, hogy nem lesz semmi bajom - mutatott magára a bátyám. 
- Jó, nem mindig jönnek be a megérzéseim - vontam vállat.
- Nem jó a hatodik érzéked - vigyorgott, majd elterült az ágyamon. 
- Kapd be - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd felnevettem.
- Vedd elő.
- Hülye - bokszoltam bele a vállába, majd én is elterültem mellette. 
- És... Milyen volt a nyár 5 sráccal? - vonta fel a szemöldökét.
- Minden nap beszéltünk telefonon, és tudtommal mindent elmondtam, minden nap - néztem rá.
- Jó, de nem tudhatom, hogy igaz volt-e, vagy csak kitaláltál valamit, hogy elhárítsd az igazságot.
- Persze. Minden nap előre megírtam, hogy mit fogok neked mondani - forgattam meg a szemeimet, mire felnevetett.
- Sose tudni - vont vállat. 
- Na, de most komolyan. Minden úgy volt, ahogy elmeséltem. Egyébként jó volt...  Túl éltem - vigyorogtam rá, majd felsóhajtottam. - Maradtunk volna még egy hónapot. 
 - Azt elhiszem - bólintott bátyám. 
- És neked milyen volt a nyarad? - kérdeztem.
- Pont olyan, mint amilyennek elmondtam. Próbák, zenélések itt-ott, bulizások - vigyorodott el. - Csajok - tette hozzá. - Amúgy holnap is megyünk fellépni - mondta.
- Az jó - bólintottam, majd rávigyorogtam.
- Na jó, azt hiszem elmegyek aludni - mondta, cirka 3 óra beszélgetés után. 
- Oké. Jó éjt - öleltem meg. 

Másnap komolyan elkapott az 'Úristen, vége a nyárnak, meghalok!' érzés, úgyhogy reggel eléggé nyűgös voltam. 
- Jó reggelt - köszönt David vidáman, majd anyuék is.
- Jobb már nem is lehetne - mormogtam, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem valami ehető kaját. 
- Na, mi ez a rossz kedv? - kérdezte a bátyám.
- Vége a nyárnak! Milyen kedvem legyen? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja, akkor már értem - bólintott, majd tovább reggelizett. - Eljössz ma velünk? 
- Tudod, hogy szeretlek, de most nincs kedvem. Majd legközelebb.
- Oké - mosolyodott el.
- De szurkolok. Bár tudom, hogy imádnak benneteket - vigyorogtam rá. 
- Pontosan - bólintott vigyorogva. Elmosta a tányérját, majd leült vissza mellém. 

- Na, jók legyetek - ölelem meg bátyám. 
- Meglesz - vigyorodott el. 
- Oké - nevettem fel. - Szeretlek - öleltem meg újból.
- Én is téged, hugi - mosolyodott el, majd elengedett és beszállt a kocsijába. 
Akkor még nem tudtam, hogy utoljára mondtam neki, hogy szeretem...


Naaaa, ééééés csokiiiii !:'3
De rég írtam:o Hát ez gyenge lett, mint a harmat. Szerintem. De kitudja?:Dxd..
Mindegy:D Szóóóóval... A következő résztől megváltozik a blog hangulata. Jönnek a depis részek:$:D
Na, csak ennyit akartam:) Pacsii:3