7. rész:

        /OMG*-*:333:DD♥♥/

*2 hónap múlva*


Sikeresen leérettségiztem és végre nem kell suliba járnom. Mióta vártam én erre... 
Elmúlt két hónapban szét tanultam a fejem a hétköznapokban, hétvégenként meg vagy Daviddel, vagy a srácokkal voltam. De most már nem kell tanulnom. Szerencsémre. 
Amúgy megismerkedtem El-el és Danival, mindkettőjüket imádom. Amy-vel nagyon jóba lettünk, akár kinevezhetem a legjobb barátnőmnek is.

- Stella, jössz már? - kiabált fel Zayn, épp egy buliba tartunk, amit ők csináltak nekem, a sikeres érettségim miatt. Amolyan családi, baráti kör lesz ott. Tudtom szerint, nem leszünk egy sokan. 
- Megyek már - kiabáltam vissza, majd még egy pillantást vetettem magamra, felvettem a fekete bőrdzsekim, és leszaladtam az emeletről. Már amennyire tudok szaladni, egy magassarkúban. Zayn rávett, hogy valami egybe ruhát vegyek fel magassarkúval. Ezért még kinyírom! Végül elhurcoltam magammal vásárolni. Egy kissé szét unta a fejét, de valamiért nem nagyon tudtam sajnálni. Amúgy még májusban megünnepeltük a születésnapom, egy jó nagy bulival. Az az igazság, hogy nem nagyon emlékszem rá... Bár az felejthetetlen, hogy reggel Harry mellett ébredtem, szerencsére fehérneműben. Csak tudnám hogy kerültem oda... Na mindegy. 
Most vissza a jelenbe. Szóval épp a srácok háza felé tartunk Zaynnel. Nos, hogy mi van Zaynnel? Egyszerű a válasz. Semmi. Azóta már többször is csókolóztunk, de csak a játék kedvéért... 
- Min gondolkozol ennyire? - nézett rám egy pillanatra. 
- A szülinapi bulimra próbálok visszaemlékezni - vigyorodtam el.
- Ó, én emlékszem a fejedre, amikor megláttad, hogy Harry mellett ébredtél - nevetett fel. Igen, ők ébresztettek bennünket, délután 4-kor egy kis frissítő vízzel. Imádtam.
- Még most sem emlékszem, hogy kerültem oda - húztam félre a szám, majd felnevettem.
- Jó kis buli volt - jegyezte meg mosolyogva. - De ez is jó lesz - tette hozzá még szélesebb mosollyal az arcán. Az út további részét csendben tettük meg, gondolatainkba merülve. 
Be kellene most már neki vallanom így enyhe 5 hónap után, hogy mit érzek iránta, míg túl késő nem lesz?! Talán... De mi van akkor, ha ő nem érez irántam semmit puszta barátságon kívül? Valószínűleg nem leszek boldog...
- Na, megérkeztünk - állította le Zayn az autót, ezzel engem kizökkentve a gondolataimból. 
- Ez a ruha - húztam félre a szám, miközben végig néztem tengerkék ruhámon. Nem vagyok vele kibékülve. 
- Nyugi. Tuti mindenkinek tetszeni fogsz - mosolygott rám, majd kiszállt, megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót. Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból, majd megálltam Zayn mellett. 
- Utálom ezt a ruhát - jelentettem ki, majd lassan elindultunk a ház felé.
- Gyönyörű vagy, nekem elhiheted - suttogta fülembe, majd megszorította egy kicsit a kezem, amit azóta fogott, mióta kiszálltam a kocsiból. Vagy inkább majdnem kiestem...
E mondat hallatán elpirultam, mire elmosolyodott.
- Aranyos vagy, amikor elpirulsz - nézett rám, mire még jobban elpirultam és lehajtottam a fejem. Halkan felnevetett, majd megölelt és mivel oda értünk a házhoz bementünk. 
- Wow - tátotta el a száját Harry amikor meglátott, mire El oldalba bökte, Harry pedig megrázta a fejét és rám mosolygott. - Akarom mondani gyönyörű vagy, cica - ölelt meg. 
- Ó, köszi, Harold - vigyorogtam rá, majd mindenkit egytől-egyig megölelgettem, aki ott volt. 
- Látod? Megmondtam, hogy gyönyörű vagy - nézett rám Zayn, majd megölelt. - Na gyere - húzott maga után a táncparkettre, ami igazából a nappali közepe volt.

Elkezdődött egy lassú zene valamikor a buli vége felé hajnalban. Érdekes, eddig egy korty alkoholt sem ittunk. Mármint én meg Zayn, a többiekről ne beszéljünk...
Vicces látvány volt, ahogy David, Jason és Mark egy üveg piával a kezükben "táncoltak". Harry a kanapén fetrengett, miközben épp énekelt. Niall Amyvel táncolt. Azt hiszem valamiről lemaradtam... 

Zayn keze a derekamon pihent, az enyém pedig az ő nyakában lógott. Fejem a mellkasának döntöttem és próbáltam nem elaludni állva.
- El ne aludj - nevetett fel, mire felnéztem rá. 
- Nem fogok - vigyorogtam, majd újra a mellkasának döntöttem a fejem. Végig lassúztunk körülbelül 3 számot, majd mindenki kidőlt ott ahol volt. 

Reggel vagyis délután Zayn mellett ébredtem ruhában. Szerencsére. Zayn még épp aludt, amikor felkeltem. Bár amikor már kiestem volna az ágyból, felkelt ő is. 
- Bocsi, nem akartalak felkelteni - mondtam, mire visszahúzott maga mellé.
- Nem gond. Amúgy jó reggelt - vigyorgott rám, majd megölelt. 
- Inkább délutánt - javítottam ki nevetve. - Mivel már 2 óra van - néztem az órára. 
- Szerinted felkeltek már a többiek? - kérdezte álmosan.
- Nem hiszem - vontam vállat. - Felkeltsük őket? - kérdeztem vigyorogva.
- Előtte öltözz át. Nem hiszem, hogy annyira szeretnél a mai nap is ebben a ruhában lenni - nézett rám. 
Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Még szerencse, hogy tegnap hoztam valami normális ruhát is magamnak. Letusoltam, majd végre rendes ruhában mentem vissza Zaynhez. Ami jelen pillanatban egy kék trikó volt, meg egy fehér rövid nadrág. 
- Kit keltsünk fel? - kérdeztem vigyorogva. - Oké, szerintem is Harryt - bólintottam.
- De nem is válaszoltam - nézett rám értetlenül. 
- Nem gond - vontam vállat. 
Benyitottunk Harryhez, aki még épp nyugodtan szunyókált. 
- Vesd be magad - vigyorgott Zayn, mire bólintottam és elindultam az ágya felé. 
- Harold cica. Ébredj - szóltam oda neki, de semmi. 
- Várj! Hozok tejszínhabot - tartotta fel mutató ujját Zayn, majd kiszaladt a szobából. Pár perc múlva visszatért egy kis tejszínhabbal, amit Harry kezébe fújt. Megpiszkáltam az arcát, mire oda emelte a kezét az arcára kente a habot, mi pedig Zaynnel szinte egyszerre kaptunk röhögőgörcsöt. Úgyhogy szerintem mindenki felkelt... 
- Mi a...? - kérdezte félkómásan Harry, miközben felült az ágyon. - Hogy az a... - nézett fel ránk szúrós pillantással. - Ti ketten! Meghaltok - ugrott ki az ágyból, majd Zaynre vetette magát, aki csak röhögött. Elkezdtek birkózni, ami elég nagy hangzavarral volt. 
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel. - Harry milyen a fejed? - nézett rá.
- Tejszínhabos - válaszoltam Harry helyett nevetve. 
- Ó, ügyesek vagytok - pacsizott le velem, majd felnevetett. Harry felállt, majd felém vette az irányt. 
- Vigyázz - toltam félre Louis-t, majd kifutottam a szobából. 
- Állj meg, cica! - kiabálta Harry pár perc futás után, majd mivel a lábam nem bírta tovább ezért már csak inkább vonszoltam magam, Harry pedig a hátamra ugrott, így én a padlón végeztem, Harryvel a hátamon. 
- Szállj le rólam, Harold - nevettem. 
- Nem! - jelentette ki. - Előtte megkínozlak - mondta, majd csikizni kezdett. 
- Harooold, állj le - visítottam nevetve, majd elkezdtem csapkodni a lábammal . Vicces látvány lehettünk...
- Harry, megsüketülünk. Állj le - szólalt meg Liam, majd lerángatta rólam Harryt.
- Még nem végeztünk - vigyorgott Harold, majd elsétált. Valószínűleg lemosni az arcát. Fetrengtem még pár percet, majd feltápászkodtam és elindultam a konyhába. 
Kivettem valami ehetőt a hűtőből, leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Mindenki csendben evett a gondolataiba merülve. 
- Fáj a fejem - szólalt meg David pár perc múlva. 
- Nem csodálom - nevettem fel, majd felálltam és elmostam a tányérom. - Látnotok kellett volna magatokat, amint egy piás üveggel táncoltok.
Nem válaszolt, csak vigyorogva megrázta a fejét. 
Kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Leragadtam valami értelmetlen vígjátéknál. Nagy kérdés, hogy hogy tudnak ilyeneket leadni?!
Egyszer csak Harry ült le mellém egy nagy vigyorral az arcán. Na jó. Ez nem jelent túl sok jót.
- Mire készülsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Erre - állt fel, majd levette felsőjét. Úristen, ez most...?
- Te most sztriptízelni akarsz? - takartam el a szemem.
- Csak szeretnéd - nevetett fel. - Most pedig állj fel - parancsolt rám vigyorogva. Megkérdeztem volna hogy minek, de inkább nem tettem, így hát azt csináltam amit kért és feltápászkodtam.
- Mit akarsz? - kérdeztem. Nem válaszolt, hanem helyette lehajolt elém, lábam átfogta, majd egy könnyed mozdulattal a vállára dobott és elindult felém a hátsó ajtó felé, ami történetesen az udvarra vezet. 
- Tegyél le! Hova viszel? Úristen. Meg ne próbáld! - visítottam, de már késő volt, mivel a következő percben a vízben találtam magam, vele együtt. 
- Csak hogy tudd, most utállak! - néztem rá szúrós pillantással.
- Ja. Képzelem mennyire - forgatta meg a szemét vigyorogva.

*Zayn szemszöge*

Miközben néztem a Harry és Stella párost, valami rossz érzés fogott el. Valami, aminek a neve féltékenység. Miért vagyok én féltékeny, amikor nincs is köztünk semmi? Még.
- Baj van, haver? - kérdezte Liam, majd a kezemre pillantott. Észre sem vettem, de ökölbe van szorítva.
- Nem, nincs - ráztam meg a fejem, majd elsétáltam a kanapéig és levágódtam rá. Liam követte példán és ő is leült mellém. A többiek már csatlakoztak Stelláékhoz medencézni. 
- Vagy mégis van valami - motyogtam, mire rám pillantott.
- Tudtam én. Na mondjad.
- Hát... Az van, hogy... - kezdtem, majd elmondtam minden Stellával kapcsolatos dolgot. Tiszta lánynak éreztem magam, akik épp lelkiznek. Bár a fiúk is beszélgethetnek ilyenekről, nem? 
Liam figyelmesen végig hallgatott, néha bólogatott, néha pedig egy 'hmmm' szaladt ki a száján. 
- Aha, értem én. Hát, szerintem... Szerintem mondd el neki mit érzel. Inkább most, míg késő nem lesz - veregette meg a vállam, miközben rám mosolygott.  - Harry bármikor eltudná szerintem csábítani Stellát - tette hozzá.
- Na jó - sóhajtottam fel. - Majd cselekszem. Végül is én vagyok Zayn Malik - mosolyodtam el.
- Ez a beszéd - vigyorodott el. - Nem jössz ki? - pillantott a többiek felé. Nagy sóhajtás közepette felálltunk a kanapéról, majd kisétáltunk a többiekhez. 
Leültünk a medence szélére és valami értelmetlen beszélgetésbe kezdtünk a nagy semmiről. Most bebizonyosodott, hogy arról is lehet beszélgetni. Valaki megkérdezné, hogy miről beszélgetünk őszinte válasz volna, hogy semmiről. (Olyan értelmes vagyok:DDDDD - szerk.megj.)

 *Stella szemszöge*

Miközben nem enyhén hülyültünk a többiekkel, Zayn és Liam is megérkezett és leültek a medence szélére majd - gondolom én -, valami nagyon érdekfeszítő beszélgetésbe kezdtek. 
- Most adj egy száraz ruhát - morogtam Harrynek.
- Minek? Jól leszel te ruha nélkül is - vigyorgott, mire elővettem a legcsúnyább nézésem és rápillantottam. - Vagyis semmi. Mindjárt adok valamit - indult el a házba.
- Ezt már szeretem - vigyorodtam el, majd leültem Zaynék mellé, akik azonnal elhallgattak.
- Megzavartam esetleg valamit? 
- Nem - vágták rá mind a ketten egyszerre. Ezt még most sem szoktam meg...   Hogy lehet ennyire egyszerre beszélni? 
- Akkor jó - mosolyogtam rájuk.
- Gyere a ruhádért, cica! - kiabált Harry. 
- Hozd ide! - kiabáltam vissza, mire leesett, hogy azért még sem itt akarok átöltözni. - Dehogy is. Minek beszélek? Ide ne hozd - álltam fel, majd Harry felé vettem az irányt. Épp kiakartam venni a kezéből, amikor a magasba emelte a ruhákat.
- Add ide - szóltam rá mérgesen. Az arcán egy levakarhatatlan vigyor volt. 
- Vedd el - mondta, majd az emelet felé iramodott én pedig utána. Beszaladt a szobájába, majd mikor én is beértem, vissza fordult és bezárta az ajtót.
Kérdően néztem rá, mire megvonta a vállát.
- Na jó. Nem tudom mire készülsz, de add ide a ruhákat, azt ajtót meg nyisd ki! - szóltam rá.
- Majd még meggondolom - lóbálta meg a ruhákat előttem, mire én rávetettem magam és mind a ketten az ágyon landoltunk.
- Beindultál? - jelent meg az arcán egy perverz vigyor, mire megforgattam a szemeimet és kikaptam a kezéből a ruhákat. Lemásztam róla, majd az ajtó felé mutattam.
- Nyisd ki! - parancsoltam rá.
- Mert ha nem? 
- Kinyírlak.
- Nagyon megijedtem - szűkítette össze a szemeit, majd vigyorogva megrázta a fejét.
- Utállak - fordultam el tőle.
- Mintha ezt mondtad volna már ma - nevetett fel. Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeimet és vártam, hogy kinyissa az ajtót. 
Felsóhajtott, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta, én pedig vigyorogva kisétáltam rajta. A fürdőbe mentem, ahol átöltöztem, a Harry által összekapart ruhákba, ami egy fekete rövidnadrág volt, egy zöld trikó és egy fekete, piros kockás ing. Nem tudom kié lehetett, de tuti valamelyik fiúé.
Lecammogtam az emeletről, majd levetettem magam a kanapéra Zayn mellé.
- Jól áll az ingem - pillantott rám vigyorogva.
- Ó, szóval a tied. Köszi - mosolyodtam el, majd a tévére pillantottam. - Mit nézünk?
- Nem tudom. Valami vígjáték féleség, de eddig egy pillanat sem volt, ami vicces lett volna.
- Mielőtt Harry elhurcolt volna, én is ilyet néztem. Katasztrófa - forgattam meg a szemeimet. 
- Mi szerintem megyünk - jöttek oda hozzánk Davidék. 
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd körbe ölelgettem mindenkit. 
- Én is megyek - mondta Amy. 
- Kivel? - vontam fel a szemöldököm.
- Davidék elvisznek - vigyorodott el. 
- Oké. Akkor majd találkozunk - öleltem meg őt is. Miután elmentek, beültünk vissza a tévé elé és tovább néztük azt a vígjátékot.
- Haha - szólaltam meg unottan, majd felsóhajtottam. - Na jó. Én halálra unom magam. Nem akarunk valami mást csinálni? - néztem Zaynre.
- Mire gondolsz? - vigyorodott el.
- Hmm.. Nem arra, amire te.
- Honnan tudod mire gondolok, amikor te nem arra gondolsz? 
- Mi van? - kérdeztem, mert nem éppen jutott el az agyamig a kérdés lényege. - Jaaa. Már értem... Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.
- Oké, akkor kezdjük újra. Szóval mire gondolsz? 
- Nem tudom... Csak ne ezt a hülyeséget nézzük, mert felakasztom magam - nyavalyogtam.
- Üvegezzünk! - szaladt le a lépcsőn Harry, majd utána a többiek. Zaynnel egymásra néztünk. Ez nem jelent túl sok jót.
- Készülj fel az újabb csókra - nevetett fel.
Örülnék, ha nem csak játék közben kapnék csókot tőled! - gondoltam magamban, miközben leültünk egymás mellé a többiekhez. 
- Én kezdek - kaptam ki az üveget Harry kezéből. Pörgettem és pont Zaynen állt meg az üveg. Reménykedtem benne pedig, hogy nem...
- Merek - jelentette ki. Úristen. Mit találjak én ki neki? Pont neki?!
- Jó, neked nem tudok mit kitalálni - vagyis kitudnék, de... 
- Vagy csak nem mered kimondani, mit akarsz. Igazam van vagy igazam van? - nézett rám kérdően Liam egy széles vigyorral az arcán. Na erre mit mondjak? 
- Nincs igazad! 
- Szóval kimered mondani. Hajrá.
- Mégis igazad van - Mekkora egy szerencsétlen ember vagyok én. 19 évesen nem merem bevallani az érzéseim. Ez így oké? Szerintem nem oké. 
- Na jó. Kezdjük újra a játékot. Én kezdek - jelentette ki Liam, majd pörgetett. 
- Nem akar békén hagyni ez az üveg. Hajt rám - vigyorgott Zayn. - Merek - tette hozzá, majd rám pillantott.
- A szokásos - legyintett, mi pedig végrehajtottuk a feladatot. A gyomromban vagy ezer pillangó kelt életre, mint minden eddigi csókjánál.
- Na! A többit máshol, ha kérhetjük - szólalt meg Liam. Nagy nehezen elváltunk egymástól, aztán leültünk vissza a helyünkre. Na jó! Én nem bírom tovább. 
Beszélnem kell vele! - döntöttem el magamban.

- Liam! Beszélnünk kell - rángattam fel a szobámba. Vagyis a vendégszobába, 2 óra üvegezés után. 
- Vártam már ezt a beszélgetést - mondta vigyorogva, miután helyet foglaltunk az ágyon. 
- Én kevésbé, mert nem tudom mit csináljak, azzal a majommal, akit... Akit...
- Szeretsz? 
- Ja - sóhajtottam fel, majd elterültem az ágyon és plafont kezdtem tanulmányozni.
- Legegyszerűbb ha beszélsz vele - nézett rám.
- De én... Én sose voltam az a nagy beszédes, aki szerelmet vall egy fiúnak.
- Hát... Majd most az leszel, ha vele akarsz lenni. Mert vele akarsz lenni, ugye?
- Hát, azt hiszem... Igen. 
- Na látod. Nincs veszteni valód azzal, hogy beszélsz vele - mosolygott rám. Felültem, majd megöleltem. 
- Azt hiszem te leszel az én "lelki szemetesem" - vigyorodtam el, majd felálltam. Lementünk vissza a többiekhez, akik elég furán néztek ránk, de elintéztem egy 'beszélnünk kellett'-el. 
- Nézünk horrorfilmet? - kérdezte Zayn, majd rám vigyorgott. 
- Nézzünk - egyeztünk bele mindannyian - igen, én is -, majd helyet foglaltunk  a tévé előtt. 
Legfőképp azért mentem bele, mert tudtam, hogy így hozzá tudok bújni Zaynhez, úgyhogy végül jó ötlet ez a horrorfilm nézés. 
Film közepén szó nélkül Zaynhez bújtam, aki nagy előszeretettel húzott magához közelebb. 
- Ó, rájöttem miért akartál te horror filmet nézni - suttogtam neki.
- Na és miért? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Mert tudod, hogy hozzád bújok!? - néztem fel rá. Igen! Mondd, hogy igen!
- Talán - nevetett fel halkan. 
- Akkor igen - vigyorodtam el, majd újra hozzá bújtam. A film véget ért, én pedig még ugyanúgy Zaynhez bújtam.
- Nézhetnénk még egyet - szólalt meg Zayn, mire halkan felnevettem. 
- Szerintem is - helyeseltem nevetve. Elég furán néztek ránk, de aztán vállat vontak és szerencsére nem zaklattak a hülyeségeikkel. Megnéztünk még egy horrorfilmet, amin enyhén szólva majdnem összecsináltam magam, de nem volt vészes, mivel Zayn ott volt velem. Szerencsére. Mert amúgy tuti ki kellett volna mennem inni.

- Most pedig elmegyek aludni - álltam fel a film végén. - Vagyis nem. Még nem - ráztam meg a fejem, majd leültem vissza. 
- Felkísérjelek? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Majd én - állt fel Zayn, majd kézen fogott és maga után húzott. 
- Héééé, én akartam - szólt utánunk Harry.
- Majd talán legközelebb - szólt vissza Zayn vigyorogva. - Vagy nem - morogta.
Elértünk Zayn ajtajáig ahol megállított.
- Nálam alszol vagy ijedezel a vendégszobában? - kérdezte vigyorogva. 
- Öhm... Ha már így kérdezed, akkor... Nálad - mondtam ki a döntésem, ami szerintem elég egyértelmű volt. 
- Ez az! - ugrott fel vidáman. - Mármint... Oké - bólintott, mire felnevettem. 
- De még elmegyek tusolni, úgyhogy... - néztem rá bociszemekkel.
- Hozom - sóhajtott fel, majd bement a szobájába, pár perccel később pedig kezében a pólóval tért vissza.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd a fürdőbe ballagtam. Letusoltam, elvégeztem minden esti teendőmet, majd lementem még a konyhába inni.
- Niall... Te most komolyan képes vagy éjfélkor enni? 
- Még hajnalban is képes enni - nevetett fel Liam.
- Nem ismersz még eléggé - vigyorgott rám Niall, majd evett tovább.
- Hát jó, majd megismerlek. Most pedig... Jó éjt - indultam kifelé. Kórusban elköszöntek egy 'jó éjt'-tel, én pedig felmentem az emeletre EGYEDÜL, sötétben Zayn szobájáig. Amint beléptem, villám sebességre kapcsolva ugrottam be az ágyba, majd takaróztam be nyakig. Hiába... Horror film, az horror film. 

- Alszol? - kérdezte Zayn valamikor éjszaka. 
- Hát, most már nem.
- Bocsi. Nem akartalak felkelteni.
- Nem probléma - legyintettem. - Hány óra van? 
- 2 - válaszolta, miközben befeküdt mellém.
- Miről tudtok ilyen sokáig beszélgetni? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Erről arról - vont vállat, majd halkan felnevetett. - Figyelj... Nem akarod nálunk tölteni a nyarat? 
- Hmm... Nem tudom. Lehet róla szó - mosolyodtam el, majd felé fordultam.
- Örülök - mondta. - Khm.. Örülünk - javította ki magát, mire felnevettem.
- Na jó. Aludjunk, szerintem - motyogtam, majd hozzábújtam. - Jó éjt, Malik.
- Jó éjt, gyönyörű - Hogy mi? Hogy hívott? Ugye nem csak álmodom? Mert ha igen, akkor meg ne csípjen valaki, mert lefejelem! Te jó ég! Madarat lehetne velem fogatni. - Szívbajt ne kapj! - nevetett fel halkan Zayn. 
- Mi? Miért kapnék? - Jó, vissza kell fognom magam, mert kiesik a szívem a mellkasomból. 
- Érzem hogy dobog a szíved - nevetett tovább. Ja, bocsi. Nem mindennap hív gyönyörűnek a kiszemeltem - gondoltam magamban. 
- Nyugi, nem fogok szívbajt kapni - nyugtattam meg vigyorogva. - Na de most már tényleg jó éjt - mondtam nyugodt hangon, közben belül sikítoztam. 
Reggel a srácok keltettek bennünket énekléssel. Hát azt hittem lecsapom őket, hogy hajnalok hajnalán bejönnek. Nálam a 9 az még hajnal...
- Köszönjük ezt a csodálatos dalt, de most már kimehettek - morogta Zayn a párnájába. Nagy búsan kibaktattak a szobából, mi pedig tovább aludtunk, egészen addig amíg 11 körül fel nem ijedtem.
- Mi történt? - kérdezte Zayn álmosan.
- Semmi, csak rosszat álmodtam - legyintettem. - De szerintem ideje lenne felkelni, így 11-kor - mondtam, majd egy nyújtózkodás után kiestem az ágyból. Szó szerint. 
- De béna vagy! Istenem - nevetett Zayn, majd feltápászkodott és felhúzott a földről.
- Ez vagyok én - vigyorodtam el, majd elindultam kifelé. A fürdőbe vettem az irányt, ahol elvégeztem minden reggeli teendőmet, majd lebaktattam a srácokhoz. Megreggeliztem, vagyis ebédeltem, majd leültem Liam mellé a kanapéra, hogy velük együtt bámulhassam a tévéképernyőn lévő feketeséget. 
- Nem akarjátok esetleg bekapcsolni? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem. Ez így jó - motyogta Harry, majd tovább bambult a semmibe.
- Oké. Ti tudjátok - vontam vállat. - Amúgy hol van Dani meg El? 
- El kellett menniük. De majd jönnek máskor is - kaptam a választ Louistól. A következő percben Zayn trappolt le a lépcsőn és szaladt oda hozzánk.
- Stell... Akkor most nálunk töltöd a nyarat? - kérdezte, majd leült mellém.
- Őőő - vontam fel a szemöldököm. - Ja - bólintottam rá pár perc múlva. 
- Jól gondold meg, cica. 5 sráccal 1 lakásban lenni - nézett rám Harry.
- Meggondoltam. Majd csak túlélem - vigyorogtam. Bár nem voltam benne biztos...
- Oké, te tudod - vont vállat. - Mi csak örülünk neked.
- Akkor most haza viszlek és hozol magadnak cuccot - állt fel Zayn, majd engem is felhúzott és a bejárati ajtó felé vonszolt - Majd jövünk! - kiabált még a többieknek. Beszálltunk a kocsijába és a házunk felé vettük az irányt. 

- Majd hívlak benneteket - öleltem meg anyuékat.
- Oké. Aztán Zayn nem te... - kezdte anyu, de a szavába vágtam.
- Anyu! - szóltam rá.
- Mi van? Én csak mondom, hogy nehogy terhesen gyere haza - vágta csípőre a kezét. 
- Na jó. Megnyugtatlak, hogy nem fogok úgy haza jönni. Zayn, menjünk - néztem Zaynre, aki amúgy eddig egy szót sem szólt, csak állt mint egy... Fa. Sóhajtottam, majd kitoltam az ajtón. 
- Bocs anyum miatt, csak... Mindegy. Amúgy sem készültem még 19 évesen teherbe esni. Na jó. Hagyjuk. Inkább gyerünk - mondtam, amikor már a kocsiban ültünk. Zayn beindította a motort, majd visszaindultunk a fiúkhoz. 
- Mi a baj? - fordultam Zayn felé, mert egész úton egy hangot sem adott ki.
- Semmi - mosolygott rám. 
- Na persze, én meg Barack Obama vagyok - forgattam meg a szemeimet, mire halkan felnevetett.
- Mondom, hogy nincs semmi. Csak... 
- Csak? 
- Csak gondolkodom... Meg ne kérdezd, hogy min. Majd meglátod - mosolygott rám sejtelmesen. 
- Hát jó - sóhajtottam fel, majd kiszálltam a kocsiból, mert megérkeztünk.
Csendben egymás mellett besétáltunk a házba. Zayn leült a többiekhez, én pedig felcuccoltam a vendégszobába. 
Mire készülhet? Felmerült bennem, hogy megkéri a kezem. Örülnék, de nem hiszem. (:DDDD) Na mindegy, majd kiderül. 
Elindultam le a többiekhez, de amint meg hallották hogy megyek, azonnal elhallgattak. Készülnek valamire! Tuti!
- Hallom megzavartam valamit - ültem le Louis mellé. 
- Nem - vágták rá egyszerre, majd összenéztek. Aha, nem. Persze...
- Aha. Oké... Ti tudjátok - hagytam annyiban a dolgot, ők pedig csak bólogattak. Így folytatják haza megyek. Esküszöm, még a szobámba ülni is izgalmasabb volna jelen pillanatban. 
Felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Ittam egy pohár vizet, majd visszaballagtam.
- Zayn és Louis? - vontam fel a szemöldököm.
- Elmentek. Azt mondták majd jönnek - vont vállat Liam. 
- Mit terveztek? Olyan... Olyan hogy is mondjam... Jelen pillanatban még a nagyimmal is izgalmasabb volna lenni körülbelül - sóhajtottam fel, majd lábam Harry ölébe raktam és elterültem a kanapén.
- Este nem fogod ezt mondani, maradjunk ennyiben - mosolygott Liam. Na jó! Egyre jobban érdekel mire készülnek, de úgy tűnik estig várnom kell vele, hogy megtudjam...